Várostörténeti kalandozások címmel indított sorozatban múltunk még fellelhető, megtalálható nyomait fedezhetjük fel. Második részben Mukiról, a gyerekek kedvencéről és az úttörővasútról lesz szó. Tartsatok velem ma is!
Személyes kapcsolatom Mukival már csak az utóbbi 2-3 évtizedre vezethető vissza, mégis szorosnak mondható, és tartósnak. Az első találkozásunk, még a Vidám parkban történt, igazmár nem működött, csak a Movie szórakozóhely rendszeresnek mondható vendégeként alkalmanként megpihentünk az akkor már félreállított gőzmozdony személykocsiain jövet-, de inkább menet közben. Persze akkor még csöppet sem foglalkoztatott hogy honnan jött, s pláne, hogy hová tart….. ez volt az én fiatalságom egy kis szelete a 90-es években.
A Vidám Park bezárt, a terület pusztulásnak indult
Boda Kapitány – Nomen est? Bús úr – a Vidám Park utolsó igazgatója… (I.)
A Vidám Park elvesztette varázsát, nem érkeztek új játékok, majd a park 93 tavaszára végleg bezárta kapuit. Muki ugyan ekkor már rég nyugdíjas éveit töltötte, de kálváriája csak ekkor kezdődött. Az ezredforduló után indult hivatalos ötletbörzén számtalan lehetőség várt rá. Vitték volna, selejteztésre ítélték, uszodába, vagy éppen körforgó közepébe álmodták. Szerencsére a város nem adta el, megmaradt az utókornak, bár ekkor még mindig nem lehetett tudni hol, és milyen formában kapja meg a lakosság a kis mozdonyt. De ne szaladjunk ennyire előre, idézzük fel MUKI történetét a kezdetektől.
POLITIKAI ELHATÁROZÁS, LEGYEN ÚTTÖRŐVASÚT A VÁROSBAN
Tapolczai Jenő a helyi hírharsonában megjelent gondolataiból (Sztálinvárosi Hírlap – 1957. november 12.) megtudhatjuk, hogy az úttörővasút gondolata már 1954-ben felvetődött, de a politikai helyzet miatt a megvalósítással várni kellett még. 1957-ben viszont előkerült a fiókból, elkezdődtek a megvalósításhoz szükséges beszerzések, előkészítések.
Az ország második úttörővasútjához a városi tanács Ózdról vásárolta meg a kis mozdonyt, az öreg igavonóra nemesebb, szebb feladat várt.
ÁTÉPÍTÉS, KÉSZÜL A SZPUTNYIK, ÉS A VASÚTI PÁLYA
1958 januárjában már lelkes sztálinvárosi MTH és KISZ-fiatalok dolgoztak a mozdonyon, darabokra szedték, s kéttengelyes helyett négytengelyesre alakították át, és készülnek a személyszállító kocsik is.
Szanyi Imre, Németh Béla és Horváth Pál ipari tanulók az utolsó simításokat végzik a Szputnyik III.-nak elnevezett mozdonyon. fotó: MTI/Szilágyi Pál
Míg a fiatalok Mukit készítik fel a nemes feladatra, illetve úttörővasutasok és postások képzése is folyamatban volt, kint a szabadban eszeveszett tempóban kezdődnek el a munkálatok, hogy május 1-re, a vidám park nyitására elkészüljön a pálya.
Sztálinvárosi Hírlap – 1958. április 11.
Csoda, hogy ennyi idő alatt összejött, mégis, május 1-re kész volt az első másfél kilométernyi pályaszakasz, amit át is lehetett adni a közönségnek.
ÁTADÁS ÜNNEPÉLYES PILLANATAI
Végre elérkezett a nagy nap…
Sztálinvárosi Hírlap – 1958. május 1.
Tapolczai Jenő Egy elnök naplója című kiadványban így elevenítette fel az ünnepi eseményeket:
1958. május 1-én érkezett el a nagy nap, az úttörővasút ünnepélyes felavatása. Erre az ünnepi felvonulás után került sor, több ezer ember részvétele mellett.
Az avató beszédet néhai dr. Csanádi György, a közlekedés- és postaügyi miniszter akkori első helyettese, a későbbi miniszter tartotta. Közreműködött úttörőzenekarunk is. A megindult szerelvényen pedig már az általunk kiképzett egyenruhás úttörővasutasok, vasúti postások teljesítettek szolgálatot. Óriási siker volt. Sok ezren utaztak a szerelvényen. Lapokat küldtek szerte az országba, alkalmi postabélyegzővel. Méltó volt ez a nap a 14. szabad május elsejéhez. A rádió is adott beszámolót a szép ünnepről. Mi pedig boldogok voltunk, mert hazánkban másodiknak itt épült meg az úttörővasút, méghozzá a dolgozók társadalmi munkájával, saját erőből. Ez az új alkotás is hirdette az összefogás sikerét és egyben a magyar-szovjet barátságot.
ÚTTÖRŐVASÚT TELJES HOSSZÁBAN
A májusi avatás után sem állt meg a munka, így a teljes pályahossz 1958. augusztus 20-ra készült el, a Sztálinvárosi Vásárban mutatkozott be a vendégek nagy örömére. Ekkor már a Ságvári-kilátóba is el lehetett jutni a kisvonattal.
A következő évben, 1959-ben MUKI mellé megérkezett az új dízel motorvonat, az “Ezüst vonat”, illetve egy nem várt nehézséget is le kell küzdeniük az üzemeltetőknek, de szerencsére mindenre van megoldás…. Erről a Sztálinvárosi Hírlap április 24-i számában olvashatunk:
“Megtudjuk, hogy a kisvasút átépítése is folyamatban van. Május elsejétől két szerelvény közlekedik a pályatesten; egy gőzmozdonyos, erős szikrafogóval felszerelve, és egy Diesel-motoros, amelyet társadalmi munkával a Ganz Vagongyár fiataljai készítenek az “ezüstvonat” kicsinyített mintájára. A pótkocsikra tetőszerkezetet szerelnek fel, hogy az utasok teljesen védve legyenek a füsttől, pernyétől, szikrától. Ezt a munkát a Vasműben Bárkányi Dezső és Fehéri Mátyás irányításával az MTH intézet tanulói és a Kilián György KISZ-fiatalok végzik. A gőzmozdony átalakítását a MÁV dolgozói vállalták. Mint érdekességet említjük meg, hogy a Diesel-mozdony elejét impozánsan kiképzett ötágú csillag díszíti, és füttyszó helyett harsonával jelez.”
Indítják a Mukit, háttérben pedig a Ganz-Mávag által a sztálinvárosi úttörők számára gyártott új, lemezburkolattal ellátott eredetileg bánya dízelmozdony látható.
fotó: MTI/Bárándi István
Muki, és az Ezüst vonat 1959-ben fotó: Balassa Ferenc és Bárándi István
A fiatal vasutasok mellett persze a postások is már jó előre, időben készültek az új feladatokra, kihívásokra, hogy minél zökkenőmentesebben induljon a szolgálat….
Sztálinvárosi Hírlap – 1958. október 17.
A postások képeslapot, bélyegeket árusítanak, táviratokat vesznek fel /1959
fotó: MTI/Szilágyi Pál
MTI Fotó: Vadas Ernõ
NYOMTÁVBŐVÍTÉS ÉS AZ ÚJ GENERÁCIÓ
1962-ben nyomtávbővítéssel fejlesztették tovább az úttörővasutat, a két kismozdonyt pedig nyugdíjazták, Muki, a gyerekek kedvence egy vágánydarabon kiállítva pihent.
Az új motorvonatok, Piri, ami a budapesti úttörővasúton volt szolgálatban, Szabolcs, ami Nyíregyháza és Sárospatak között teljesített szolgálatot, és Csaba, a Szeghalomról érkező C50-es motormozdony.
Piri indulásra készen
Részlet az Esti Hírlap, 1962. április 13-án megjelent számából:
Sukarno elnök jegyet vált
Négyesztendős lesz az idén a szocialista város úttörővasútja, az itteni idegenforgalom egyik látványossága. A két és fél kilométer hosszú vonalon a világ legmesszibb tájairól idelátogató idegenek is utaztak már. Legutóbb Sukarno indonéz elnök, aki nem fogadta el az ingyen utazást és ragaszkodott hozzá, hogy maga és kísérői számára megváltsa a jegyet.
– Nem volt könnyű 1958 nyarán elindítani itt az első szerelvényt – emlékezik vissza Hofmann László tanító. – Két és félmillió forint kellett volna az építkezés megindításához, de pénz nem volt rá. Ekkor jelentkezett a város lakossága: megcsinálják társadalmi munlcában. A Vasmű kiszistái munkaidő után elkészítették az első mozdonyt. A másodikat, a dieselmotorost már a Vidám Park jövedelméből vásároltuk.
________________
A hatvanas évek végére az úttörővasút elvesztette varázsát, új játékokkal, funkciókkal bővült a Vidám Park, ráadásul a mozdonyok is elromlottak, meghibásodtak, nem volt pénz a felújításukra. A félreállított, leállított Pirit és Szabolcsot később tönkretették, megrongálták, felgyújtották, Csaba pedig a Vasmű előtt lett kiállítva, majd az ezredforduló után Lillafüredre került, ahol mozdonyok közül egyetlen túlélőként talán még ma is forgalomban van.
Az egykori pálya képe, melyen még a TEVE is rajta van 1968-ból /fentrol.hu+googlemaps
Az egykori állomásépület fölé épült sportcsarnok pedig végleg megpecsételte a szebb napokat is megélt úttörővasút sorsát. Az erdő pedig ha mesélni tudna…..
MUKI ÚJRA ÉL
Muki sorsa végre jobbra fordult. Orosz Csaba vezetésével a tűzoltók felkarolták az ügyet, és 2013-ban megkezdődött a kis mozdony renoválása, melynek során egy év alatt a Dunaferr tanulói keze alatt szinte újjászületett, igaz már teljesen működésképtelen, forgalomba már nem állítható állapotban. Munkájuk eredményét ma is láthatjuk a Vasmű úton, a gyerekek szeretik, és sajnos a vandálok okozta károk is meglátszanak már…
NAPJAINKBAN
Tavaly év végén, és idén tavasszal felfedezőtúrára indultunk. Nagyné Hodik Mónika társaságában végjártuk a hajdanvolt pálya még járható szakaszait. A kisvasútra már csak 1-1 talpfa emlékeztet, de az erdőben még felfedezhető a kiállított repülőgép helye, és természetesen a végállomás torzóját elhagyva a kilátóról továbbra is gyönyörű a panoráma…
Megmaradt talpfák, és a korlátok maradványa
Végállomás, kiszállás!
Teve melletti betonlap kerete… ennyi, ez maradt belőle
Zöldben, a város szívében…
Muki pedig mindeközben a Vasmű úton, továbbra is a gyerekek szolgálatában… remélhetőleg minél tovább. Vigyázzunk rá, őrizzük meg a jövőnek is!
További információk, források az úttörővasúttal kapcsolatban:
Felhasznált képek:
MTI
hetlovet.com
Idegenforgalmi Hivatal – Dunaújváros Képes Album
Intercisa Múzeum archívuma
fentrol.hu
Köszönet a cikkhez nyújtott segítségért Nagyné Hodik Mónikának és Gerencsér Tamásnak!
