1956 – A magyar dráma – I.

A KIADÓ ELŐSZAVA

A magyarországi rádióadások 1956. október 23. és november 4. között drámaian számoltak be – napról napra, sőt, óráról órára követve az eseményeket – a történelmi jelentőségű felkelésről és annak brutális elfojtásáról: a szovjet csapatok bevonulásáról.
Az első adások Hegedűs András miniszterelnök és Gerő Ernő kommunista pártelnök szovjet-barát kormányának hivatalos álláspontját képviselték. Azonban hamarosan megjelentek az úgynevezett “szabad” rádióadók, melyek a felkelőkkel és – többnyire – a Hegedűs kormányát október 24-én felváltó Nagy Imre kormánnyal szimpatizáltak.
A szabad adások a magyar nép reményeinek és ideáljainak a több­éves kommunista elnyomás utáni töretlen erejű feltámadását tükrözik. Nyilvánvalóvá teszik a magyar nép igényét az olyan alapvető jogokra mint a szabad választások, az emberhez méltó életszínvonal és saját ügyeinek külső beavatkozás nélküli rendezése.
A rövid időre elnyert szabadság napjaiban a rádióadók megrázó képet nyújtottak egy nemzetről, mely azt hitte, győzött a szabadság. A vöröscsillagot felváltja a kettős kereszt, újraszerveződnek a nem­kommunista pártok, kiszabadítják Mindszenty bíborost, keresztény szervezetek lépnek elő az illegalitásból, munkástanácsok alakulnak, a gyűlölt titkosrendőrséget saját földalatti fészkébe zárják, és megfosztják hatalmától.
Eközben a szovjetek színleg csapataik Magyarországról való kivonásáról tárgyalnak, a valóságban azonban újabb páncélos hadosz­tályaik vonulnak be az országba, és Nagy Imre kormányának meg­döntésére készülnek. Kádár János, bár a Nagy Imre kormány tagjának számított, végig kitartott a szovjetek mellett, és a Nagy Imréét felváltó bábkormány miniszterelnöke lett.
A csapást november 4-én vasárnap reggelre időzítették. A szabad adók utolsó adásainak a segítségével nyomon követhetjük ezeket a tragi­kus eseményeket, és láthatjuk hogyan tűnt el egyik adó a másik után az éterből a szabad világhoz szóló végső, kétségbeesett segélykiáltással.

A MAGYAR FORRADALOM

MAGYARORSZÁGI RÁDIÓADÁSOK
IDŐRENDI SORRENDBEN

1956. OKTÓBER 23-TÓL
NOVEMBER 4-IG

OKTÓBER 23. KEDD

Budapesten diákok tüntetettek a lengyel követség előtt és Bem tábornok szobránál. A diákok reformokat, demokratizálást, valamint Nagy Imre visszatérését követelték.
A rendőrség megkísérli szétoszlatni a tömeget, amikor a diákok a budapesti rádióban akarnak beszélni. Könnygázbombát dobnak közéjük, később pedig letartóztatnak néhány diákot. A tömeg megpróbálja kiszabadítani a diákokat, és a rendőrség tüzet nyit. A tüntetés tolongássá fajul, és kitörnek az utcai harcok.
Hadiállapotot hirdetnek ki, behívják a szovjet csapatokat, és beje­lentik, hogy az éjszaka folyamán szovjet tankok és sugárhajtású repülőgépek léptek akcióba a tüntetések szervezői ellen.

10.00 h. – Kossuth rádió, Budapest
Több budapesti egyetemen, ahogy erről már beszámoltunk, tegnap diákgyűlést tartottak. Ezeken a gyűléseken elhatározták, hogy:
Ma délután a budapesti fiatalság néma rokonszenvtüntetést rendez a Lengyel Nép­köztársaság követsége előtt. A néma tüntetés célja az, hogy az ifjúság kinyilvánítsa mély­séges rokonszenvét és egyetértését a lengyel­országi eseményekkel kapcsolatban.
A fiatalok határozatot fogadtak el a tekin­tetben is, hogy mindenféle szélsőséges pro­vokációs és anarchista megnyilvánulást lesze­relnek, és elfojtanak.

A szovjetek a békegalamb tetemével vonultak be Magyarországra.

12.00 h. – Ugyanaz az adó
A Magyar írók Szövetségének titkársága és pártszervezete a következő közleményt adta ki:
“A Magyar írók Szövetsége örömmel üd­vözli a lengyelországi eseményeket, a szoci­alista demokrácia megerősödését és az ezzel kapcsolatos intézkedéseket, amelyeket a len­gyel munkáspárt plénumának határozatai kifejeztek. A magyar írók, akik az elmúlt évek során állhatatos harcot vívtak a demokra­tizálásért, a Rákosi-féle politika ellen, úgy látják, hogy a magyar közélet számára ma a legfontosabb feladat egyfelől erőteljesen biztosítani a továbbhaladást a szocialista demokrácia útján, másfelől elkerülni és visszaverni minden esetleges provokációt, amely kihasználva a magyar dolgozók és a magyar tanuló ifjúság lelkesedését a lengyel eseményekkel kapcsolatban, örömünket és politikai törekvéseinket megzavarná.”

12.53. h. – Ugyanaz az adó – (A déli ci­gányzenét megszakítva a következő közleményt olvassák fel:)
A Belügyminisztérium közleménye:
A közrend zavartalan biztosítása érdeké­ben a Belügyminisztérium nyilvános utcai gyűléseket, felvonulásokat a további intézke­désig nem engedélyez. – Piros László belügyminiszter

15.00 h. – Ugyanaz az adó
A DISZ Központi Vezetőségének 6. ülése október 23-án 14 órakor megkezdte tanács­kozásait. A Központi Vezetőség helyesli a bu­dapesti ifjúság szolidáris tüntetését a Len­gyel Népköztársaság mellett. Elhatározta, hogy részt vesz a tüntetésen, ezért ülését felfüggesztette.

19.30. h. – Szabadság adó
Nemzeti színű lobogók, piros-fehér-zöld kokárdás fiatalok, Kossuth-nóta, Marseillais, Internationale – így jellemezhetjük színekben és címekben az októberi tavaszban új március 15-ét ünneplő Budapestet.
Ma délután hatalmas ifjúsági demonstrá­ció zajlott le fővárosunkban. Talán önöket, távolban élő magyarokat meglepetésként éri a hír, de mi, akik itthon részesei vagyunk annak a nagyszerű erjedésnek, amely szenve­délyes gyűléseken, újságcikkekben jelent­kezett az elmúlt hetekben – számítottunk erre.
Már az idén február óta, de talán úgy is mondhatjuk, hogy 1953 júniusától mind hangosabban követelik a munkások, parasz­tok, tisztviselők, diákok, írók, újságírók hazánk gazdasági, politikai életének helyes szocia­lista alapokra helyezését. Követelik, hogy tisztítsák meg attól a sok bűntől, hibától, amellyel Rákosi Mátyás, Farkas Mihály és más vezetők beszennyezték a szocializmus szent eszméit. […] Budapest egyetemistái pedig ma közösen tüntettek. Ma délben ugyan a belügyminisz­ter betiltott mindenfajta felvonulást, de az MDP Politikai Bizottsága megváltoztatta ezt a határozatot. […] Először csak ezrek voltak, de hozzájuk csatlakoztak ifjú munkások, járókelők, kato­nák, öregek, középiskolások, kalauzok, tízezrekké nőtt a hatalmas emberfolyam. Jel­szavaktól zengtek az utcák.

20.00 h. – Kossuth és Petőfi rádió, Bu­dapest
(Kivonatok Gerő Ernő, az MDP Központi Vezetősége első titkárának beszédéből:)
[…] Munkás elvtársak, dolgozók! Nyíltan meg kell mondanunk, most arról van szó, szocialista demokráciát akarunk-e, vagy burzsoá demokráciát? Arról van szó, a szocializ­must akarjuk-e építeni országunkban, vagy rést ütni a szocializmus épületén, s majd ajtót, kaput nyitni a kapitalizmusnak? Arról van szó, megengeditek-e a munkásosztály hatalmá­nak, a munkás-paraszt szövetségnek aláaknázását, vagy pedig öntudatosan, fegyel­mezetten, teljes egységben, együtt egész dolgozó népünkkel síkra szálltok a munkás­hatalom, a szocializmus vívmányainak vé­delméért. […] Pártegységgel a szocialista demokrá­ciáért! Ez volt Központi Vezetőségünk júliusi határozatainak tömör foglalata. Pártunk veze­tésének szilárd elhatározása, hogy megingat­hatatlanul megy előre a szocialista demok­rácia útján, annak teljes kibontakozása felé.

22.22 h. – Kossuth rádió, Budapest
Kedves hallgatóink! Rendkívüli hírt közlünk: Az MDP Politikai Bizottsága a helyzet érté­kelésére és a teendők megbeszélésére azonnalra összehívta a Központi Vezetőséget.

“Felszabadították a magyar nőket, és felépítették a vörös paradicsomot… ” vagyis meghurcolták a lakosságot, és mindenét elvették.

1956. – A MAGYAR DRÁMA