Vasmegye – 1953. április 21.
EGY NAP SZTÁLINVÁROS VASI ÉPÍTŐI KÖZÖTT
Robog a szombathelyi különvonat Sztálinváros felé. Az utasok túlnyomó többsége most megy első ízben nagyszerű szocialista városunkba. Útközben az emberek újságcikkekből, fényképekből, a filmhíradókban látott részletekből szerzett ismereteik összegezésével próbálják magukat előkészíteni a város megtekintésének nagy élményére. Minden fülkében akad egy-egy utas, aki az átlagembernél több ismerettel rendelkezvén kijelenti: majd ő szól mikor lesz érdemes kinézni a vonatablakon. Ám érdekes, senki sem várt felszólításra, az utasok már úgy délelőtt tíz óra felé egyre türelmetlenebbül feszengenek, nem tudnak megmaradni egyhelyben, felállnak, a perronra sietnek, mind több fej bukkan fel az ablakokban. Húsz perc múlva már nemigen lehet helyet kapni az ablakok mellett, a perronok is telis-tele vannak.
Feltűnnek Sztálinváros első épület óriásai. Messziről még kicsinynek látszanak, aztán egyre nőnek, nőnek, sokasodnak, már látni lehet a házsorokat, a Vasmű gyárait. Megáll a vonat, vagy kétezer szombathelyi és Vas megyei száll ki a fülkékből, megindul a hosszú menet a város központja felé.
Az idegenvezető nem győz magyarázni, ez itt a József Attila kulturház, az ott a posta épülete, ezek lakóházak, itt, ezen az üres területen új városrészek épülnek, itt lesz a főtér a tanácsházzal és a kultúrpalotával, amaz ott a 800 férőhelyes mozi, ott vannak az üzletházak, itt az épülő irodaház az az óriási épület a szálloda… Több mint egy óráig beszél az idegenvezető, közben a tekintetek egyik házsorról a másikra járnak, látják a napfényben fürdő gyönyörű lakóházak színes erdejét, a pompás parkokat a várost és a gyárakat elválasztó erdősávot, a sík lapályon hömpölygő Duna partján az épülő kikötőt…
A vasárnapi tiszta napfényben kibontja teljes szépségét Sztálinváros, az erő, az építkezések szédületes irama, a monumentális méretek olyan lenyűgöző hatást keltenek, hogy a vasiaknak be kell látniok: eddigi ismereteik Sztálinvárosról, képzelőerejük szegényesen kevésnek bizonyult a valóság pompájához képest.
Sétálunk a városban, érdeklődünk, hol laknak azok a vasi munkások, akik résztvesznek Sztálinváros építésében. Reménytelenül vágunk neki a széles utcáknak, ki tudná megmondani, hol találhatók most a vasiak, hiszen hatalmas a város, rengeteg az építője. Hamarosan kiderül azonban, hogy nincs ok az aggodalomra, a szombathelyi 72/1 Építőipari Vállalat dolgozói ismertek itt nagy eredményeikről. Egy szélesvállú, alacsony termetű, fekete fiatalember mutatja az utat.
– Látják itt ezt a házat? Emögött találnak egy nagy épülettömböt, ott tisztára Vas megyeiek laknak.
A jelzett helyen rá is bukkanunk az épülettömbre. Igenám, de ilyenkor egy óra felé ebédelni vannak az emberek. Sebaj, néni eligazítás után az ebédlőt is megtaláljuk. Az előtte lévő udvaron aztán összetalálkozunk az első Vas megyeiekkel, Sziffer István kétszeres sztahánovista kőművessel, Koroknál István sztahánovista kőművessel, Randvég István sztahánovista építésvezetővel, Horváth Sándor műszaki dolgozóval, Csanda József sztahánovista kőművessel, Brückler József ács munkavezetővel.
– Melyik épületeket építették itt az elvtársak?
– Sokat – válaszol Sziffer elvtárs. – Először is ezt a nagy lakóháztömböt, amely itt húzódik előttünk. Aztán meg mi építettük a bölcsődét, az irodaházat, a szállodát, most dolgozunk a technikumon.
Jó órát beszélgettünk a vasiakkal, sok minden kiderül.
Kezdjük azzal, hogy szombaton este ünnepélyes keretek között emlékeztek meg arról, hogy immár egy éve kapcsolódtak be Sztálinváros építésébe. Egy éve dolgoznak itt s jó munkájukkal megbecsülést szereztek maguknak. Nemcsak arról híresek, hogy gyorsan megy kezükben a munka, de amit megcsinálnak, azt meg lehet nézni, a minőség, a tetszetőség tekintetében is kifogástalan az. A felszabadulási héten sorra születtek a hatalmas teljesítmények, a legjobb kőműves brigádok túlszárnyalták a 200 százalékot is, a segédmunkás brigádok meg a 300 százalékot.
Kik voltak ezek az emberek a múltban, akiknek kezenyomán most gombamódra nőnek ki a szebbnél szebb, hatalmasabbnál hatalmasabb épületek? A 64 éves Brückler József azt mondja:
– Hát arról sokat tudnék beszélni, bár nem szívesen emlékszem vissza rá. Akkoriban úgy volt, hogy az ember egyik napról a másikra az utcára került, többet voltunk munka nélkül, mint munkában. Jócskán megkóstoltuk mi az inségakció keserű kenyerét is. Akkor márciusban legtöbbször még nem kezdődtek meg az építkezések, a szakmunkás legfeljebb napszámos lehetett, ha olyan munkát is kapott. Emlékszem egy emlékezetes márciusra: az erdőben dolgoztam és egy köbméter fa feldolgozásáért 2 pengő 50 fillért kaptam.
– Hadd szóljak én is közbe – mondja Sziffer elvtárs. – Akkoriban nem úgy volt, hogy nagyszerű szállások fogadták a dolgozókat. A pajtában, meg az istállóban aludtunk mi is, mint az urasági cselédek. Ha hideg volt, cementzsákot húztam a lábamra, meg ne fagyjon. Amikor nagyritkán munkát kaptunk, akkor is nagyon kevés volt a kereset.
Most mi a helyzet?
Megint Sziffer elvtárs beszél:
– Igaz, hogy 200 százalék felett teljesítek, de meg is van a kereset hozzá. Márciusban például 2480 forint volt a havi fizetésem. A legjobb segédmunkások gyakran 3000 forinton felül keresnek. S az egész havi kifogástalan ellátás, reggeli, ebéd, vacsora, szállás, stb. mindössze 186 forintba kerül. Aztán milyen gépekkel dolgozunk. Transzportörökkel, darukkal, vakológéppel és ki győzné felsorolni. Felhasználjuk az élenjáró szovjet munkamódszereket, magam Makszimenkó-módszerrel dolgozom. Éppen most hallottam, hogy a technikum építkezésén dolgozó brigádok még elavult módszereket alkalmaznak. Most a brigádommal átmegyek hozzájuk és megtanítjuk őket a haladó módszerekre. Mert mi élenjáró munkamódszerátadók is vagyunk.
Szovjet sztahánovisták a Dunai Vasműnél
Sok mindenről beszélgetnek még Sztálinváros vasi építői. Arról, hogy már megtették vállalásukat a választási békeversenyre, az építkezések határidejét rövidítik le 10-15 nappal. Azt mondják, ők nemcsak május 17-i szavazatukkal, de jobb munkájukkal is a népfront mellett állnak ki.
Búcsúzunk. A vasi építők kézfogás közben azt mondják:
– Mire legközelebb jönnek, újabb városrészeket találhatnak itt. Úgy akarunk dolgozni, hogy Vas megyében büszkék legyenek ránk.
