Szovjet sztahánovisták a Dunai Vasműnél


Szabad Nép 1950. november 17.

Szovjet sztahánovisták a Dunai Vasműnél

(A Szabad Nép dunapentelei tudósítójától.)
Már elmúlt két hete, hogy megérkeztek. A dolgozók nagy szeretettel fogadták őket már ismerték nevüket, hallottak róluk. Romanov mérnök elvtárs a küldöttség vezetője, Makszimenko, Zujev és Koba sztahanovista kőművesek először csak beszélgettek a dolgozókkal, válaszoltak a sokféle kérdésre. A Dunai Vasmű munkásai és azok a dolgozók, akik az ország különböző részeiből jöttek el ide tanulni a szovjet sztahanovistáktól, figyelmesen hallgatták a magyarázatokat, nézték a mozdulatokat, ismerkedtek az újfajta szerszámokkal. Készültek a következő munkanapra: akkor kezdődik az igazi munka – az épületen.


Romanov, Makszimenko, Zujev, és Koba elvtársak

Pozsonyi és Fábik elvtársak készítették el a brigádok beosztását.
– Makszimenko elvtárs brigádjába két kőműves kell!
Szavukra sokan jelentkeztek, hiszen mindenki szeretne Makszimenko elvtárs mellett dolgozni! Csőke Ildikó és Barabás Erzsi ifjúmunkáslányok – mindkettő kőműves – egyszerre kiáltották nevüket, amikor habarcsterítőt kértek Makszimenko elvtárs mellé. A második brigádot Zujev elvtárs, a harmadikat Fábik elvtárs vezette az első napon.

Szovjet emberek

Azóta jó néhány nap telt el, a beosztások sokszor változtak: hadd ismerje meg minél több dolgozó, minél többfajta munkánál a sztahanovista módszereket. Sokat tanultak dolgozóink. Nemcsak a munkamódszereket ismerték meg – hanem a szovjet embereket is. Napról napra egyre közelebb kerültek egymáshoz a szovjet építőmunkások legjobbjai és a magyar dolgozók, akik egyre jobban megszerették a szovjet embereket, akik segíteni, tanítani jöttek hozzánk. Makszimenko elvtársra már messziről mosolyognak, s igyekeznek nagy ravaszul úgy kezetfogni vele, hogy ne szorít­hassa össze ujjaikat vaskeménv tenyerével, ahogy azt tréfából már néhányszor megtette. Zujev elvtársat a fiatal Csőke Ildikó, vagy Barabás Erzsi nagy szeretettel szólítja Miskának. El­lesik az orosz szavakat, hogy minél jobban megérthessék egymást. Akik tudnak oroszul, büszkén és örömmel beszélgetnek tolmács nélkül a szovjet elvtársakkal.
Megismerték szokásaikat. Elsősorban azt, hogy akár az örökké kutatószemű, mosolygó Makszimenko elvtársól van szó, akár a csendes Koba elvtársról – egyformán megkeményedik az arcuk a legkisebb hiba láttán. Kezük úgy mozog, akár a művészeké. Az anyag, a tégla, kezükben szinte élettel telik meg. Szemük, minden idegük a munkát látja. Végtelenül szeretik a munkát, az építést – ezért kemények, ha valami hibát látnak. És gyors sze­mük mindenütt észreveszi a hibákat. Zojev elvtárs dicséri Barabás Erzsit, de néha nagyon keményen figyelmezteti, ha nem figyel eléggé munkájára.
Aki különösen jól dolgozik a magyar munkások közül, azt körülfogják, beszélnek róla, minden vendéget, fényképészt odavisznek hozzá, a mérnököknek megmutatják munkáját. Zujev elvtárs egyik nap özvegy Minkó Gergelynét tanította. Minkóné az év elején ment el átképzősnek, alig egy hónapja, hogy szakmunkás lett. Komáromból jött ide tanulni. Zujev elvtárs így beszél róla:

– A munka összes módszereit nagyon jól vette át. Csak elméletet kell még tanulnia és nagyszerű sztahanovista-oktató lesz belőle. A mi utazásunknak akkor lesz eredménye ha minél több jó sztahanovista-oktatót nevelünk.

Makszimenko elvtárs egyik nap bemutatott egy gyorsan készülő, olcsó, az eddiginél erősebb áthidaló-építési módszert. Az áthidalókat nálunk eddig többnyire betonból készítették. Ebhez zsaluzni kellett, vasra volt szükség, cementre, folyami homokra, s hosszú ideig kellett várni a száradásra. Makszimenko elvtárs módszere: a beton-áthidaló helyett élére állított téglákat rak szorosan egymáshoz. Ezt az áthi­dalót az egymáshoz szorított téglák feszítő ereje tartja. Egy 160 centiméteres beton-áthidaló hattonnás nyomásnál eltörik. A téglából, Makszimenko elvtárs módszere szerint készített áthidaló: tizenegy és fél tonnánál kezd hajolni. Makszimenko elvtárs még el sem készült a bemutatóval, amikor közvetlenül mellette. Noszlopi István máris az új módszerrel dolgozott. Makszimenko elvtárs szeretettel, mosolygó arccal nézte és dicsérte tanítványát.
Makszimenko elvtárs egy alkalommal arról beszélgetett, mi a legfontosabb az ember életében.

– Az első az – kezdte -, hogy szeresse a Pártot, a munkásosztályt. Ez a legfontosabb. A második az, hogy tanuljunk és tanuljunk, mert így emelkedünk egyre magasabbra. Ez a fontos: mindig feljebb és feljebb emelni a munkásosztályt,  a népet.

Egyre feljebb, egyre nagyobb magaslatok felé – ezért gyűlölik annyira a régit, ami kerékkötője a fejlődésnek, ami elavult. Egy alkalommal Roma­nov elvtárs meglátott a födémen egy habarcshordó ládát, amit nálunk még ma is használnak. A láda félrelökve hevert, nem tudni, hogyan került oda. Mellette, körülötte ott álltak a betolható fogójú, kétszerakkora űrtartalmú, könnyen kezelhető, Makszimenko elvtárs újítása szerint készített habarcshordó fémtalicskák. Romanov elvtárs mosolyogva mutatott először a ládára, aztán a talicskára:
– Ez ló – az traktor.

…és amit tanulunk tőlük

A Dunai Vasmű építkezésén már mintegy 90 kőműves dolgozik különböző épületeken, az új munkamódszerrel. Tanulnak, gyakorolnak – és már most sokkal gyorsabban, szebben megy a munka, mint bármikor azelőtt. A szovjet elvtársak el-elmennek hozzájuk, kiigazítják a hibákat, tanácsokat adnak. Az egyik “bivalyon” – nagy épületen – dolgozó kőműveseket meg­dícsérték szép munkájukért. Valóban: elég, ha az ember ránéz erre az épületre: még ha soha nem volt kőműves, akkor is észreveszi, hogy az első két emelet – ez a régi módszerrel készült -, bizony csúnya az új módszerrel épülő, magasbaemelkedő hibátlan harmadik emelethez képest.
A szovjet sztahanovisták munkamódszereinek alkalmazására hatalmasak a lehetőségek ezen az épületen. A műszaki vezetőség készül a nagy feladat megoldására: a Dunai Vasmű valamennyi falazást munkáját az új módszerekkel akarják végezni. Hatalmas megtakarítást jelent ez. Most kőműveshiány van ezen az építkezésen is. Az új módszerrel – már kezdetben is -, két-három kőműves-szakmunkás munkáját tudja egy elvégezni. A dolgozók sokkal jobban keresnek. Eddig 3-4 köbmétert rakott fel egy kőműves egy nap alatt – de akkor keményen dolgozott -, most 10-12 köbmétert raknak fel. E mellett a munkájuk könnyebb lett, nem kell szaladgálni, ugrálni, minden kéznél van, a szakmunkás csak szakmunkát végez.
Elkészült a munkamódszer pontos leírása, a szovjet elvtársak útmutatása szerint. Rövidesen – mihelyt Fábik elvtárs megérkezik a Béke Hí­vei II. Világkongresszusáról – szta­hanovista iskola indul. Ezen az iskolán sorban részt fog venni a Dunai Vasmű valamennyi kőművese, hogy gyakorlatilag még rendszeresebben és elméletileg is alaposan megismerkedjenek a szovjet sztahanovisták munkamódszereivel.

Ezen az építkezésen nemsokára eltűnnek a régi, elavult szerszámok. A szocialista várost – újfajta, szocialista szerszámokkal fogják felépíteni. Mindenütt bevezetik Makszimenko elvtársék szerszámait: a szívalakú kést, a habarcshordó talicskát és a többit. A gyártás már meg is indult, 240 háromlépcsős állvány a közeli napokban már meg is érkezik a Dunai Vasműhöz.


Makszimenko-féle állvány


falazókanál


zsinórfeszítő kengyel


habarcsterítő vödör


habarcsbunker

 

A műszaki értelmiség is új feladatok előtt áll. Úgy kell megszervezniük a munkát, hogy sehol fennakadás ne legyen, anyagot, szerszámot biztosítsanak minden kőműves-brigádnak, állandóan legyen megfelelő munkaterülete. Folyamatos munkát kell számukra is megszervezni – hasonlóan Makszimenko elvtárs szalagrendszeréhez. – Betonoznak, jönnek a kőművesek, amikor egy emelettel végeztek, máris mennek át a másik munkahelyre a kőművesmunkát ellátni. Közben pedig az első munkahelyre már jönnek is a zsaluzók, utána a betonozók készítik a födémet, aztán újból a kőművesek a következő emelet falait felhúzni. A brigádok egymást váltva, zökkenők, állási idők nélkül, gyorsan dolgoznak – gyorsan kell tehát dolgozni, előrelátni a műszaki vezetésnek is.
Már megalakult az első “előkészítő-brigád”. Érdi Tamás mérnök, Boros Ferenc főművezető, négy kitűző és két munkavezető van ebben a brigádban. Feladatuk: állandóan úgy előkészíteni a szovjet módszerrel dolgozó brigádok számára az anyagot, munkahelyet, hogy semmi fennakadás, egy percnyi kiesés ne legyen.
A szovjet emberek segítenek, eljönnek hozzánk – és gyorsabban, olcsóbban, könnyebben, szebben épül fel a Dunai Vasmű, az új szocialista város.

Gál Pál

A munkahely berendezése a Makszimenko-féle szalagrendszerű falazásnál

1-9-ig az első falazórészleg. 1. sarokrakó kőműves, 2. kiszolgáló segédmunkás, 3. téglaadogató segédmunkás, 4. habarcsterítő segédmunkás, 5. a külső sort rakó vezérkőműves, 6. téglaadogató segédmunkás, 7. habarcsterítő segédmunkás, 8. a belső sort rakó kőműves, 9. a középső sort rakó segédmunkás (átképzős, napszámos). 10. habarcstalicska, 11. tégla (75 cm szélességben, élre rakva, egy méter távolságra a faltól), 12. habarcsbunker, kétoldali kiömlőnyílással, 13. talicskajáró palló, 14. pallóleágazások (egy méter hosszú, mindig a telejáratok irányából), 15. sorvezető függőléc, 16. sarokvezető, zsinórtartó kengyel. I-lX-ig a második falazórészleg, amelynek beosztása azonos az 1-9. részleggel. Amíg tömörfalat raknak, addig az 1-2. jelű csoport azonos lehet az I-II. jelűvel. A hosszú nyíl a munka haladásának irányát mutatja.

forrás:
Szabad Nép archívum
Népszava archívum
Friss Újság archívum
filmhiradokonline.hu

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.

 

Dunaujvaros