Partfalszakadás, partfalcsúszás, partfalomlás, földcsuszamlás, megannyi megnevezése az 1964. február 29-én bekövetkezett természeti katasztrófának, ami rávilágított a löszpartra épült város sérülékeny pontjára. Szerencsére emberéletet nem követelt, de évekig tartó partfalrendezési munkálatok során teljesen megváltozott a város alatti partszakasz. A Kölyök című filmből ismert vadregényes táj odaveszett, helyét átadva a kazettás szerkezetű feltöltéseknek, a már biztonságossá tett löszpart pedig óriások lépcsőjeként invitálja a látogatót.
Talán nem árt sokadszorra is megemlíteni, az országban kiemelkedő városunk zöldövezete, ehhez nagyban hozzájárul az arborétum szerű partszakaszunk is, ahol a gazdag növényvilág nem csak védi az amúgy tökéletesen működő partfalvédelmünket, hanem otthont ad az acélszobrász alkotótelep alkotásainak is.Nem utolsó sorban pedig a felső sétányról csodálatos kilátásban gyönyörködhetünk ha az idő is engedi.
Soron következő tematikus összeállításban a 60 éve bekövetkezett partfalomlásról, illetve az azt követő munkálatokról készült cikkeket gyűjtöttük össze, melyek hol könnyedebb, hol komolyabb formában próbálják felidézni az eseményeket.
 Kemény Dezső – Ahol a part szakad  7 millió köbméter föld |
 Ahol a part szakad… I.  Ahol a part szakad… II.
|
Részlet az 1980 június-júliusi Magyar Építőipar című újságban Gyengő Tibor által jegyzett BONTA JÓZSEF élete és munkássága című cikkéből:
Bonta József
Bonta József századunk számos, jelentős magyarországi műtárgy megalkotásában részt vevő és külföldön is komoly építőtevékenységet kifejtő, ízig-vérig hivatásának élő, az alkotásban kielégülő mérnöke.
(…)
Oktatótevékenységemhez tartozik, hogy az 1960-as években Dunaújvárosban kétéves művezetőképző tanfolyamot vezettem, melynek végén kb. 60 fő kapott művezetői bizonyítványt. Ezenkívül részben az ÉTE keretében, valamint a Mérnöki Továbbképző Intézetben, de főleg Dunaújvárosban gyakran tartottam előadásokat. Közreműködtem dr. Szabó János Nagyipari létesítmények 1945-47 című könyvének megírásában. Rendszeresen írtam műszaki cikkeket a 26. sz. Vállalat lapjában.
1953 óta tagja vagyok a Magyar Építőipar szerkesztő bizottságának. Néhány éve – haláláig Gnädig Bélával közösen – vezetem a lap Építési hibák, minőségvédelem rovatát.
Mivel műszaki fejlesztés keretében salakbetonnal tartósan foglalkoztam, 1959-ben a vállalat dolgozóinak kérésére, vállaltam ebből az anyagból, a lehető legolcsóbban, telepszerűen, családi házak építésének szervezését úgy, hogy dolgozóink saját munkával közreműködjenek építőszövetkezetünkben. Az év végéig harminchat lakás épült fel.
Életemben mindig volt valami, amit meg akartam valósítani és ha bukdácsolva is, de megvolt a sikerélményem, ami számomra ma, nyugdíjas koromban is nélkülözhetetlen. Valami, ami az össz-szemcséhez hasonlóan egymagában tulajdonképpen jelentéktelen, de a többi kis szemcsével együtt valamit gyarapítok.
Bontáék kis faháza az utolsó télen
Még valami történt velem. Az ötvenes évek közepén, megunva, hogy évtizedekig munkahelyi barakkokban vagy albérletben laktunk, vettünk Budán egy táblákra szedhető kettős falú faházat, Dunaújvárosba szállíttattam és előbb az Óvárosban, majd a vállalat területén a labor melletti Duna-parti lejtő élén, szép kilátású helyen állítottuk fel. 1964. február 29-én reggel 6 órakor feleségem puffanó hangokra ébredt. Azt gondolta, hogy betörtek a laborba. Kiment és amit látott, megdöbbentette. Alattunk az I. sz. szivattyútelep teljes kivilágításban; ijedt kiabálás. Én feleségem riasztására felkeltem, megborotválkoztam, le akartam menni a szivattyútelephez. Mikor felöltözve kimentem, elképedve láttam, hogy feleségem egy kb. 10 m magas löszfal szélén áll, és rémülten nézi a hátborzongató színjátékot. Az alattunk levő erdős partoldal meggyűrődve a Duna felé szánkázott, maga előtt tolva az I. sz. szivattyútelepet. Én már csak azt láttam, hogy a támasz nélkül maradt szakadó löszfal hol itt, hol ott, szeletekben leválva nagy robajjal zuhant a mélybe.
Miközben feleségem szinte megbénultan állt ott, én egy pillanat alatt láttam, hogy innen menekülni kell. Szóltam, mentsük gyorsan, ami menthető. Feleségem ablakon, ajtón adta ki az ágyneműt, ruhaneműt, én futva hordtam a háztól minél távolabb.
Ami a kis házból a partomlás után maradt
Fél órán belül előbb a konyha vált és zuhant le egy lösz szelettel, kis idő múlva a szoba is követte. Bútor, edény, élelem mind odaveszett. A mi faházunkon kívül még néhány ideiglenes barakk járt hasonlóképpen. Szerencsére személyi sérülés egyetlenegy sem történt. Mint utólag kiderült, az I. szivattyútelep kb. 36 métert tolódott el. Csak a felvezető csövek szakadtak el és az ablakok törtek be. Megvolt a haszna, hogy a tervezők kérésemre, a süllyesztéskor beálló hajlító és csavaró igénybevételre tervezték a szekrényt, ezért az elcsúszást baj nélkül kibírta.
Radar – a két szivattyútelep között – képek
