Acél Bikák Magazin – 1997. december
EGY ÁLOM VALÓRA VÁLT…
Az álom megvalósul. 1997. december 8. nemcsak a sportrajongók, a jégkorong szerelmeseinek lesz sokáig emlékezetes nap, hanem talán Dunaújváros teljes lakosságának is. Hiszen a városlakók több mint két évtizedes vágya teljesül be ezen a napon azzal, hogy átadják a nemzetközi mércével is impozáns jégcsarnokot. Az út idáig azonban hosszú, nagyon hosszú, és rendkívül göröngyös volt. Képes összeállításunkban ennek az útnak, ennek a nem mindennapos munkának kívánunk, – ha úgy tetszik – emléket állítani.
Azok a boldog szép idők. 1973. november 7-én adták át a dunaújvárosi műjégpályát, mint az ország első vidéki létesítményét. Aztán közel negyedszázadig őrizte meg ezt az arculatát. |
Amikor már elodázhatatlan volt, hogy valamit lépni kell, hiszen a pálya az enyészet tárgya lett. |
1995-ben azután végre megmozdult valami, vagyis valakik. A Dunaferr Rt. elnök-vezérigazgatója, Horváth István és Almási Zsolt, Dunaújváros polgármestere egyezményt írt alá, hogy közös erővel belekezdenek egy jégcsarnok építésébe, a régi műjégpálya helyén.
Az első lépcsőben a régi pályatestet bontották el, majd kezdődhetett az újjáépítés.
Majd következhetett az építkezés talán leglátványosabb része, az acélszerkezet felállítása. Ebben az időszakban több tonna acél, több ezer kötőelem került a helyére.
Acél Bikák kitűző
/saját gyűjtés
… és lőn csoda, vagyis jégBár csínján kell bánni a nagy szavakkal, de ennek ellenére ki merjük jelenteni: történelmi pillanatok szemtanúi lehettünk a napokban Dunaújvárosban, pontosabban az épülő jégcsarnokban. A beruházás ugyanis olyan előrehaladott állapotba került, hogy a létesítményben elkezdhettek fagyasztani, és lőn csoda, kedden délután sportolásra alkalmas jeget találhattunk a csarnokban. A külföldön tartózkodó hokisok ugyan még nem szentelhették fel új otthonukat, de ha minden igaz, ma ők is birtokba vehetik a pályát. Az építkezés továbbra is gőzerővel folyik, és a tervek szerint október végén a nagyközönség is birtokbu veheti a város legújabb büszkeségét… Megjelent: Dunaújvárosi Hírlap – 1997. augusztus 21. |
Kezdetnek egy Fradi-verésVégre bajnoki mérkőzésen is birtokba vehették – méghozzá nagyszámú közönség előtt – a dunaújvárosi jégkorongozók a jégcsarnokot. A tegnap esti nem hivatalos pályaavatón ki más is lehetett volna a Dunaferr SE ellenfele, mint a Ferencváros-Whirlpool gárdája. Jegyzőkönyv Fesztivált hozott a Dunaferr első hazai fedett pályás mérkőzése. Csapatunk – ahogy illik – hatalmas vehemenciával vetette magát a küzdelembe, ennek eredményeképpen már az első percben vezetést szerezhetett volna, de ekkor a helyzet még kimaradt A 4. percben azonban már semmi sem mentette meg a Fradit a góltól: Merényi egy védelmi hiba után volt eredményes. Két perc múlva már 2-0 volt az állás, Simon lőtt okos gólt. Az “Acél Bikák” ebben az időszakban keményen, agresszívan és jól játszottak. A Fradi nem találta nemhogy a helyét, de a korongot sem. A hokiban igen ritka, de ezúttal megtörtént: a vendégek még a térfelet is alig lépték át. Ezért is volt nagy meglepetés, hogy a folytatásban elmaradtak a huszáros dunaújvárosi rohamok. A Dunaferr leült, a Ferencváros pedig feléledt. Találtak is egy gólt (2-1), de a hajrában emberelőnyből Zabka átadását kővetően Szélig növelte az előnyt. Agárdy Megjelent: Dunaújvárosi Hírlap – 1997. november 4. |