Ahol az acélt megedzik

Turista – 2019. április

AHOL AZ ACÉLT MEGEDZIK

Dunaújváros neve hallatán valószínűleg keveseknek jut az először az eszébe, hogy milyen jó lenne sétálni egyet a városban, az pedig pláne nem, hogy mindezt egy tanösvényt követve kellene tenni. Az “Építészeti Emlékek Tanútja” (amelyet Szocreál tanösvénynek is becéznek) azonban egy izgalmas, több évtizeden átívelő sétára csábít, amely során megismerkedhetünk a szocialista mintaváros építészetével és köztéri műalkotásaival.

A Dunai Vasmű bejárata fölött Domanovszky Endre freskója
a munkás-paraszt szövetséget jelképezi

Az egykori Sztálinváros elsősorban nem idegenforgalmi vonzerejé­vel hívja fel magára a figyelmet, jobbára mindenki csak a Dunai Vasműről ismeri a Mezőföld szélén talál­ható települést. A mai város alapja Pentele (Dunapentele) település, amely már az Árpád-korban is létezett, és nevét az egykor egy kö­zeli Duna-szigeten emelt, Szent Pantaleonnak szentelt monostorról kapta. Ahogy a római­aknak többször meggyűlt a bajuk a határ védelmével, úgy a folyó mentén élő népeken is sokszor átgázoltak a történelem viharai: a monostor előbb a tatárjárást sínylette meg, majd a török korban pusztult el végleg. A falu 147 évig volt török uralom alatt, és a tizenöt éves háború idején teljesen kihalt a lakosság. A török uralmat követően rácok települtek be, majd a Rákóczi-szabadságharc után magyar telepesek érkeztek, 1950-ben pedig minden eddiginél nagyobb változás állt be a település történetében.

SZTÁLIN, RÁKOSI ÉS A KÉT ANATOLIJ

A dunaújvárosi vasmű létesítését az első öt­éves népgazdasági tervről rendelkező 1949. évi XXV. törvény írta elő – Mohácson, ahol “új, nagyteljesítményű nagyolvasztót, acél- és hengerművet, továbbá ferromangán kohót és új alumíniumkohót kell építeni” a jogsza­bályban meghatározott ukáz szerint. A nem­zetközi helyzet azonban fokozódni kezdett: Jugoszlávia és a többi szocialista állam elhidegülése miatt szóba sem kerülhetett az or­szág déli határához közel egy ilyen beruházás megvalósítása. Ekkor került képbe Dunapentele, pedig 1949-ben gőzerővel zajlottak már a mohácsi építkezés előkészületei, például a Bátaszékről dél felé vezető új vasútvonal egy részén már a síneket is lefektették.

Az egykori Sztálinváros a vasműnek köszönheti mai formáját

Miért éppen Mohács?

Miért pont itt?

A kor logikája szerint azonban mindez mit sem számított, és 1950. május 2-án megtörtént az első kapavágás a leendő vasmű területén a Pentelei-síkon, illetve ezzel párhuzamosan elindult egy új város tervezése és építése is. Az első ötéves terv 1951-es módosításában így már a Dunai Vasmű üzembe helyezése szerepelt abban az összefüggésben, hogy 1954-ben az előírás sze­rint a vaskohászatnak “a magyar népgazdaság ellátását hazai termelésű vassal teljes egészé­ben biztosítania kell”. A vas és acél országában 1954-ben valóban átadták az első nagyolvasz­tót, az illusztris vendégek között ott volt Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkára, és Nagy Imre, a minisztertanács elnöke is, de Gerő Ernő sem hiányozhatott az eseményről.

Vasat ad a Sztálin Vasmű I. számú nagyolvasztója

“Jogos öröm, a jólvégzett munka tudata töltheti el e hatalmas alkotás építőit, akik most végső formájában láthatják maguk előtt azt, amiért éveken keresztül küzdöttek. Sztálinváros és a vasmű – s ennek egyik legfontosabb része, a ma átadásra kerülő nagyolvasztó – a mi szocializmust építő, saját jólétén munkálkodó népünk erőfeszítéseinek a gyümölcse” – hangzott el a kohó- és gépipari miniszter beszédében. A kor­szellemnek megfelelően az üzemet Sztálin Vasműnek, a mellette felépülő új várost pedig Sztálinvárosnak nevezték el. Jellemző adalék, hogy a vasmű tervezését egy szovjet kohászati tervezőiroda mérnökei végezték, továbbá szov­jet mérnökök százai dolgoztak az építkezésen, ami jól mutatja, mennyire érezték alkalmasnak Moszkvában a magyar elvtársakat egy ilyen volumenű beruházás előkészítésére. A gyárat illetően a teljes építkezés 1965-re készült el, fénykorát a vasmű az 1970-80-as években élte. A rendszerváltás után a vasmű leszálló ágra került, de ma is üzemel még, olyannyira, hogy a belvárosban vidám ukrán fémmunká­sokkal is találkoztunk a tanösvény bejárásakor. A két Anatolij valamiért magától értetődőnek gondolta, hogy amennyiben valakihez ukránul szólnak, az érteni fogja (ezúttal szerencséjük volt, így kiderült róluk, hogy több hónapos szerződés köti őket a gyárhoz).

A vízköpő békák a Korsós lány kőszobrát vigyázzák éjjel­-nappal a mozi mellett

SZOCIALISTA REALIZMUS – MOZAIKOK,TIMPANONOK, HATALMAS TÖMEGEK “SZTÁLIN-BAROKK” VILÁGA

A szocreálnak becézett stílusirányzat való­színűleg kevesek szívéhez áll közel, pedig ér­dekes épületeket és térképzést eredményezett sok helyütt, Dunaújvárosban ráadásul beható­an lehet tanulmányozni az egész korszak épí­tészeti eredményeit. A szocreál nem egy stílus, hanem a marxista-leninista esztétika alapelveit elfogadó alkotói módszer, amelynek alapvető jellegzetességei a párt irányelveinek elfogadása, a társadalmi meghatározottság, a közérthető­ség és a típusalkotás.
A szocialista realista építészetnek szocialista életet, embert és életformát kell tükröznie, ki kell fejeznie a kort, a nemzet identitását (“tartalmában szocialista, formájában nem­zeti”). Az elrettentő meghatározás ellenére alapvetően modern irányzatról beszélhetünk, amelynek Európa többi részén is volt előképe, illetve a korszakban épült számos rokona is, például a II. világháború során porig bombá­ott Le Havre városa Franciaországban. Ha­zánkban az építészetben 1951-től legfeljebb öt éven keresztül volt meghatározó az irányzat.
A kis művészettörténeti kitérő után lássuk, hogy is néz ki mindez a valóságban a szocialis­ta mintavárosban. Maga a 33 állomást felölelő tanösvény a Dunai Vasmű bejáratától indul, ahol rögtön megcsodálható a kapu felett egy freskó, amely idilli munkás-paraszt együttélést ábrázol. Később még jó pár ilyen, esetenként giccsbe hajló, megmosolyogtató alkotással ta­lálkozhatunk utunk során, amelyeket azonban ezzel együtt érdemes a helyükön kezelni, és egy letűnt korszak képzőművészeti stílusának örökségét felfedezni bennük.

Vajon milyen idegenek érkeztek az ipartörténeti skanzenben leszállt űrhajóval?

A gyárat a várostól véderdő választja el, amelyben számos acélmonstrum ijesztgeti a gyanútlan turistát. Kedvencünk az űrhajóra emlékeztető gépezet volt, azonban az erdei “ipartörténeti skanzennek” nagy hiányossága, hogy semmit nem tudhatunk meg a gépször­nyekről, amelyek úgy néznek ki, mintha valaki véletlenszerűen elhajigálta, majd ottfelejtette volna őket a fák között.

Skanzen a “kapuban”

A Sellő remélhetőleg visszatér a helyére az uszoda felújítása után

Az éppen felújítás alatt álló, 1977-ben épült uszodát elhagyva belevetjük magunkat a lakó- és középületekből álló dzsungelbe. Természetesen itt sem minden épület a szocialista realizmus jegyében fogant, sőt a város első főépítésze, a világ számos or­szágát megjárt, 1948-ban Santiago de Chiléből visszatérő Weiner Tibor alapvetően a moder­nizmus jegyében készítette az első terveket.

Milyen legyen Sztálinváros főtere

A Május 1. út (és egyben az új város) első lakó­házai még a Bauhaus stílus formanyelvét mu­tatták, de a tervek viszonylag hamar elkezdtek hozzáidomulni a valósághoz, és megjelentek a homlokzatokon a timpanonok, mozaikok, párkányok, kőből készült ablakkeretek.

Első utca első háza

JÁNOS VITÉZ A FALON

A Bartók Béla téren a színház és az üzlet­ház érdemel kiemelt figyelmet. Előbbi épület amellett, hogy magán hordozza homlokzatán a kötelező stílusjegyeket, belül is rejt egy kis meglepetést: az aulában felfelé pillantva egy pompás üvegmozaik mutatja be dióhéjban a János vitéz történetét. Az üzletház homlok­zatán a munkás-paraszt állam nagyszerűségét példázó mozaikokban gyönyörködhetünk; a mezőgazdasági, ipari munkát ábrázoló je­lenetek mellett mindent visz a pihenőnapot bemutató alkotás. Innen a Vasmű út felé ér­demes indulni – az új város főútja szép példája a nagyvonalú térképzésnek, de nyilván az sem volt hátrány a tervezéskor, hogy a kellőképpen széles aszfalton kiváló felvonulásokat lehet ren­dezni. A házak között bóklászva, a tanösvény állomásait keresve szembetűnő, hogy mennyi zöldfelület van mindenütt – akármennyire is egy szocialista nagyberuházás eredményét lát­juk, egy teljesen élhető környezet vesz körül, ahol a sok növény és a számos szobor között békésen megférnek a szőnyegporolók is.

A tanösvény bejárása során érintett épületek közül érdemes kiemelni néhányat. A rendelő- intézet hasáb formájú tömbjébe játékosságot visz az elé felhúzott, henger alakú előcsarnok; az eredetileg pártház céljára épült Intercisa Múzeum arányaiban magyar klasszicista elő­képekre utal; a mozi épülete, amelyből sokan hiányolták a szocreál elemek megfelelő ará­nyát; az Arany Csillag Szálloda épületéről ma nem az jutna először eszünkbe, hogy hotelnek épült.

Általánosságban is elmondható, hogy sok épületről első ránézésre nem lehet meg­mondani, hogy lakóház, pártház, rendőrség, szálloda, orvosi rendelő vagy bármilyen egyéb épület funkcióját tölti be.

Szocialista mintaváros nem létezhetett úttörővasút nélkül, így az országban másodikként, 1958. május 1-jén itt indulhatott meg a forgalom a mintegy 2 kilométer hosszú, részben gyerekek által üzemeltetett kisvasúton. A forgalmat 1976-ban állították le, ma a Vasmű úton a szépen helyreállított, Muki becenévre hallgató gőzmozdony emlékeztet az egykori vasútüzemre

Talpalatnyi Dunaújváros – Muki és az úttörővasút

Ezzel együtt a fi­gyelmes szemlélő sok apró érdekességet fel­fedezhet a tanösvény útját követve – ha pedig belefáradt a házak közötti bolyongásba, akkor irány a Duna-part, ahol különös szobrok hívják fel magukra a figyelmet. A művek az 1974-től működő Dunaújvárosi Acélszobrász Alkotóte­lepen vendégeskedő képzőművészek munkái, akik elsősorban a vasmű által gyártott hagyo­mányos anyagokból dolgoztak.

A dunaújvárosi acélcső templom csak egy az acélszoborpark műalkotásai közül

Talpalatnyi Dunaújváros – Duna és Dunaújváros

Maga a Duna jóval az utolsó házakon túl el­nyúló, szobrokkal teleszórt sétány alatt höm­pölyög, hiszen a város egy löszfal tetejére épült. Egy 1964-ben bekövetkezett, komoly következményekkel járó partomlást követő­en alakították ki a mai teraszos, növényekkel arborétumszerűen beültetett tereplépcsőket. A Duna innenső partján a kikötőt vehetjük szemügyre, a túlparton Szalkszentmárton mögött pedig a végtelenbe nyúló alföldi tájat. Ráadásul ottjártunkkor egy menő, a teraszos löszfal fölé kinyúló kis kilátót is találtunk a főtéri sétány végén – a cikk írásakor még a használatbavételi engedélyre várt, de tavasszal már biztosan látogatható lesz.

Időutazás a Szocreál Tanösvényen

Az lntercisa Múzeum hétfőtől péntekig, valamint minden hónap első vasárnapjának délutánján van nyitva. A római fürdő csak április 15. és október 15. között látogatható.