Magyar Nemzet – 1959. július 3.
A tanács már gazdája a városnak
Beszélgetés Sztálinváros főépítész-tanácselnökhelyettesével
Weiner Tibor 1960-ban
fotó: MTI/Lajos György
Érdekes “kétlaki” emberrel találkoztunk. Miért illik ez a jelző Weiner Tibor építészmérnökre? Kétféle feladatot lát el Sztállnvárosban: a város főépítésze és a közigazgatási feladatok bizonyos részét is ellátja, mert elnökhelyettes a végrehajtó bizottságban.
Már a második éve irányítja a szocialista város építését a helyszínen, tehát nem Budapestről, mint az ötvenes évek elején, amikor fő tervezője volt Sztálinvárosnak. Most jelent meg a Műszaki Könyvkiadónál a “Sztálinváros, Miskolc, Tatabánya – Városépítésünk fejlődése” című könyv, amelyben Valentini Károly és Visontani Miklós mérnökkollégáival megírták a három nagy város múltját, jelenét és felvázolták építészeti jövőjét is.
Weiner Tibor – A városépítés módszere /1951
– Hogyan látja a mérnök-tanácselnökhelyettes Sztálinvárost ma és a jövőben?
10 ezerrel növekszik a lakosság
– Nyitott probléma ma is új városaink kulturális, egészségügyi, társadalmi igényei törvényszerű növekedésének felismerése és kielégítése. Az igények elevenen élők, a város akaratát képviselik, a város fejlődését követelik. A több mint 35 000 ember – különösen a régi lakosok – szereti városát. Van közöttük, aki elmesélte, hogy amikor több napra Budapestre jön, hazavágyik, mert 1951 óta végigélte a város építését, fejlődését, küzdelmeit és minden ház, utca, fa kedves emlék neki. A városrészek lakásai, ha nem is elégítenek ki minden kívánságot, fürdőszobás, távfűtéses komfortjukkal, kilátással az ápolt parkokra, a gyermekjátszóterek zsivajával, az utcák tisztaságával, rendezettségével a kultúra olyan fokát képviselik, amelyre európai viszonylatban is büszkék lehetünk. Egyébként a város lakossága 1965-ben, a második ötéves terv végére 45 000-re emelkedik.
Már nem importálják a terveket
– “Nagykorúnak”, vagyis gazdának érzi-e magát a városi tanács? Saját elképzeléseit, terveit valósítja meg?
– Most már mi vagyunk a gazda. A fejlesztéshez, beruházáshoz szükséges összeget most már mi kapjuk meg. Nagy előrehaladás ez az elmúlt évek gyakorlatához képest, amikor az önállóságról sokat beszéltek, de keveset tettek érte. A tervekben az idén több mint ezer lakás építése szerepel, 1959-ben ebből 323 készül el, a többi a jövő esztendőben.
A lakásépítési terveket már nem Budapestről “importálják”, hanem jórészt a Sztálinvárosi Tervező Iroda készíti.
Az iroda létszáma 15, de hamarosan fel kell majd emelni a kétszeresére. Új vonás és a demokratizmus újabb megnyilvánulása az is, hogy a lakosság véleményét meghallgatjuk és a javaslatokat a kivitelezéseknél figyelembe vesszük. A városi tanács városépítési állandó bizottsága és négy albizottsága, a lakosság véleményét képviselve szól be a tervekbe. Az állandó bizottság közreműködésével állapították meg a tervezési elveket például legutóbb egy új városrészben, amely a Vidám Parkkal és a sportteleppel szemközt, a Duna-parton épül majd jövőre.
Budapesti zöldség
Persze, még sok a tennivaló. Például nincsen megoldva a város zöldség- és gyümölcsellátása. Budapestről, Kecskemétről és még messzebbről hozzák az árut. A lehetőségek az önellátásra megvannak, a városban van tsz, a környező területeken intenzív belterjes gazdálkodásra bő lehetőség nyílik, A Dunai Vasmű fáradt gőzével üvegházak működhetnének. A közeli állami gazdaságok egyelőre exportra termelnek, holott elsősorban a város lakosságát kellene ellátniuk.
– Mi van a főtér kialakításával és a tanácsház építésével?
A városközpont, vagyis a főtér lakóépületei 1961-re elkészülnek. A pártház a Dózsa György út és a Sztálin út közötti területen. A főtér kialakítására már sok javaslat készült. Most már lezárul ez az ügy is. A végrehajtó bizottság megszabta az irányelveket. A terveket közszemlére tesszük, hogy mindenki elmondhassa véleményét.
Beszélgetés Sztálinváros jövőjéről /1956
Kultúrház és tanácsház
– A tanács jelenleg a November 7 téren, egy lakóházban működik. Sztálinvárosban lakásokban helyezkednek el a közösségi élet szervei és a középületek még ma sincsenek meg. Ha a tanácsház megépülne, 100 lakás felszabadulna. Pénzügyi szemmel nézve: az építési költség felében fedezve volna az épülő lakások értékével. Tehát érdemes volna minél előbb megépíteni a tanácsházát!
– Égető kérdés a város kulturális igényeinek kielégítése, egy központi művelődési ház építése is. A meglevő kultúrház már csak kerületi méreteknek felel meg. Kevés a klubszoba, a művészeti csoportok – énekkar, zenekar, táncegyüttes, színjátszó csoport -, sokszor a felvonulási épületekben próbálnak. A pedagógusok énekkara szép sikerek elé néz. Ha a szép és a kultúra iránti szeretet nem lángolna bennük, már régen abbahagyták volna.
– Egyéb tervek?
– A szövetkezeti lakásépítés 1960-ban meggyorsul az erre kijelölt területen. A 26. számú Építőipari Vállalat műszaki dolgozói dicséretesen felajánlották segítségüket az épülő családi házakhoz. Ők végzik a műszaki vezetést.
– A legfontosabbak között szerepel a munkásszálloda építése. A hétemeletes házban gyermektelen dolgozókat helyeznek majd el és ezzel felszabadulnak azok a lakások, amelyek ma még szálláshelyek.
Dr. Weiner Tibor – Életmód és környezet kölcsönhatásai /1965
Kísérleti ház
Megtudtuk, hogy a Sztálinvárosi Tervező Iroda és a kivitelező vállalat, a Dunai Vasművel együtt sokat tesz azért, hogy a lakásépítés meggyorsuljon, Kohó habsalakból nagy paneleket állítottak elő. A kísérleti lakótelepen az első ilyen szerkezetű épület – már – megépült, egy négyemeletes házat már összeszereltek. Április végén fogtak a következő kísérleti ház “építéséhez” és az év végére beköltöznek a lakók az új épületbe. Kohó habsalakból 800 lakást építenek majd évenként és az a terv, hogy 1961-ben Sztálinvárosban téglát már nem használnak lakóházak építéséhez. Addig megkapják a Vasműben Ausztriából a habsalak gyártásához szükséges gépi berendezést. Olyan nagy mennyiségben állít ez majd elő habsalakot, hogy vasúton szállíthatják az ország távolabbi részeibe.
– Szépítés?
A város Duna-partra eső részén, sajnos, nem lehet a pestihez hasonló korzót kialakítani. De terveznek kilátóhelyeket, ahonnan a Dunára és az Alföldre tekintve, feledhetetlen panoráma tárul a sétálók elé.
– A város területének 60 százaléka park. Ezt az arányt továbbra is tartani akarjuk. Tavaly nagy ütemben indult meg az 1953-ban leállított házvakolási munka. Jövőre fejeződik be a lakóépületek “öltöztetése”. Még körülbelül 18 katasztrális holdra tehető a be nem vakolt házfelület a városban.
Még egy érdekes részlet: ideiglenes épületet a városi tanács nem engedélyez építeni. Csak végleges létesítményekhez járul hozzá. – A város fejlődésében nincsen provizórium – mondja határozottan a főépítész. – Minden lerakott tégla évtizedekre szól, mert egy új városban mindig helyhiány van. Különösen, ha olyan életképes és erős, mint Sztálinváros.
Vig István
