Képes Sport – 1960. augusztus 9.


Guinea és Sztálinváros legjobb labdarúgói. Az álló sor bal szélén a második Ullmann István, a Sztálinváros edzője, a guggoló sor jobb szélén pedig Szépföldi József, a guineai válogatott edzője

Sanu Tiani, a Guineai Testnevelési és Sportbizottság elnöke mondta Sztálinvárosban, a guineai labdarúgó válogatott tiszteletére adott vacsorán:
– Magyar barátaink Conakryban, a mi fővárosunkban azzal búcsúztattak bennünket: ti most elmentek hazúlról, de mégis hazamentek… Itt, Sztálinvárosban, éppen úgy, mint egész Magyarországon tapasztalhattuk, hogy barátainknak igazuk volt.
Guineai barátainknak valóban testvéri fogadtatásban volt részük, amikor Baján, Jászberényben, Budapesten, vagy amikor legutóbb Sztálinvárosban játszottak. És talán Sztálinvárosban, a tízéves fennállását éppen mostanában ünneplő első szocialista városunkban szövődtek legmélyebbre a barátság fonalai. Fiatal szocialista magyar város, fiatal afrikai köztársaság sportemberei barátkoztak össze, ismerkedtek egymás országával, egymás népének szokásaival, sportéletével.


Védő és támadó párharca.

Sztálinvárosi Kohász – Guineai válogatott
8:5

– A guineai labdarúgást tulajdonképpen nulláról indítottuk el – magyarázta Szépföldi József, a 11 hónapja Guineában működő kiváló magyar edző. – Csanádi Ferenccel együtt bizony nem könnyű a dolgunk, hiszen ezek a fiúk azelőtt mezítláb futballoztak, az edzést nem ismerték és nem Is könnyen szokták meg.
Elmondta még az edző, hogy ma már folynak a városi bajnokságok, s ezek győztesei a Guineai Kupáért küzdenek, kieséses rendszerben. Idén Csanádi csapata, a Conakry I. győzött a kupadöntőben szépföldi együttese, a Conakry II. ellen. A guineai válogatott itt lévő 20 játékosát öt csapatból válogatták ki Szépföldiék. A fiúk általában 20-22 évesek, a legfiatalabb 17, a legidősebb 25 esztendős. Nemcsak sötétbarna színükben hasonlítanak egymáshoz, hanem a labdarúgás mérhetetlen szeretetében is. Tudják, hogy rengeteg a tanulnivalójuk, hiszen éppen ezért tették lehetővé államunk vezetői, hogy európai portyára induljanak, lássanak, tapasztaljanak, tanuljanak. Hazánk után bolgár, csehszlovák, majd NDK-beli meghívásnak tesznek eleget.
– Ez a háromhónapos portya kicsit talán fárasztó lesz – jegyezte meg Morlaye, a csapat kiváló kapusa -, de nagyon megéri.
A KISZ Központi Bizottsága hívta meg hozzánk guineai barátainkat s gondoskodik változatos programjukról. Állandóan velük van a KISZ néhány, franciául beszélő munkatársa, maga Szépföldi edző is kezd már “belejönni” a francia nyelvbe, így aztán nyelvi nehézségeik nincsenek. Netter Endre, a Sztálinvárosi Kohász Sportkör elnöke ugyancsak csodálkozott, amikor Szépföldi bemutatta neki a csapat játékosait.
– Ez itt Grosics, a kapusunk, ez a másik nyurga legény Bozslk, a jobbfedezet. Albert nem tudott velünk jönni. Pesten maradt, erős gyomorrontása van.


Körséta az egyre növekvő, szépülő szocialista városban

A guineai játékosok ugyanis a rendes nevükön kívül egy-egy sportnevet Is választottak maguknak. Tavaly még a Kopa, Remetter, Di Stefano Gento, meg más spanyol és francia nevű játékosok voltak többségben. Ma már – a magyar futball egyre ismertebbé válván Guineában – egyre több a magyar név. Morlaye-nek, a kapusnak Grosics a példaképe, ezért választotta ezt a nevet. (S ezt olyan komolyan veszik, hogy otthon Is a magyar neveken szólítják egymást, a meccskönyvbe pedig a rendes családi nevükön kívül a magyar nevet is bediktálják.)


Látogatás a strandon és ismerkedés, barátkozás a sztálinvárosi fiatalokkal

Hogy mit láttunk “Bozsikéktól” a sztálinvárosi mérkőzésen? Elsősorban azt, hogy nagyon tehetségesek, hallatlanul ruganyosak, általában jól cseleznek s egyik-másikuk meglepő jó rúgókészséggel rendelkezik. Összjátékban, labdakezelésben, rúgókészségben kell még elsősorban fejlődniük. Richelieu, a középcsatáruk, Bafodé (“Bozsik”), a jobbfedezetük, Dinamite, a középhátvédjük, Morlaye, a kapusuk, Kandia, a jobbösszekötőjük remek futballista. De a többieknek sem kell szégyenkezniök. A sztálinvárosiak 8:5-ös győzelme természetesen megérdemelt, tekintetbe kell azonban venni, hogy a vendégeknek 18 nap leforgása alatt ez már az ötödik barátságos mérkőzésük volt.


A sztálinvárosi hirdetőoszlopokon a főhelyet foglalják el a mérkőzést hirdető plakátok

Ullmann István, a sztálinvárosiak edzője búcsúzóul Szépföldi Józseffel beszélgetett.
– Nem könnyű a dolgod, pajtás – mondta Ullmann -, de gyönyörű a feladat, amit kaptál. Szívből kívánom neked, hogy sikerrel járjon a munkád.
– Én meg azt kívánom neked, Pista, hogy ebben a bajnokságban ne a kiesés ellen harcoljatok, hanem a bajnokságért.
– Attól egyelőre még messze vagyunk – fejezte be a beszélgetést Ullmann. – Most jó középcsapat szeretnék lenni, s akkor egy-két év múlva talán már a bajnokságra is gondolhatunk.

Szűcs László
Hemző Károly felvételei

Dunaujvaros