Dunaújvárosi Hírlap – 1972. november 17.
A félig nyitott kapu
A sztálinvárosi kompnál /1955
fotó: Fortepan / UVATERV / egy dunai hajóút
Dunaújvárosnak az Alföldre nyíló kapuja a dunai révátkelés. Naponta sok százan várnak a komp indulására az innenső és a túlparton. A komp segítségével az autósok, motorosok is átjuthatnak a túlsó partra, de csak sötétedés előtt.
Nyáron, vasárnaponként a kirándulók megsokszorozzák a komp forgalmát, olyannyira, hogy menetrenden kívüli járatokat is be kell iktatni.
– A komp üzemeltetése ráfizetéssel jár – mondotta a napokban Nagy László, a Dunaújvárosi Víz- és Csatornaművek igazgatója.
Dobai Imre, a révátkelés üzemvezetője azt is elmondotta, hogy a biztonságos üzemmenet érdekében két, egyenként 600 ezer forint értékű vontatóhajót tart készenlétben a vállalat és 800 ezer forint az értéke annak a vas komphídnak, amellyel üres teherautót vagy autóbuszt is át lehet szállítani a túlsó partra.
A tájékoztatás fogyatékosságai
Hiába vannak közel a túlparti települések Dunaújvároshoz, a közlekedés eléggé nehézkes. Majdhogynem hátat fordít egymásnak a két megye, pedig a lakosság mindkét oldalon örömmel fogadná a jobb közlekedést. Sokan pedig egyszerűen azért nem veszik igénybe a kompot, mert nem tudják, milyen gyakran közlekedik. Meglepő volt, mennyire nem ismerték a túlparti településeken a dunaújvárosi révátkelés rendjét. Íme néhány példa: a kunszentmiklósi vasútállomás állomásfőnöke úgy tudta, hogy délben közlekedik utoljára a rév, a vasútállomáson senki sem tudott precíz választ adni, arra, hogy miként lehet Szalkszentmártonon át Dunaújvárosba utazni, és mikor érhet egyáltalán városunkba az utas. A rév menetrendjének színét sem látták. Az IO 44-07 rendszámú szabadszállási motortulajdonos úgy vélekedett, hogy reggel meg este lehet komppal átjutni a Dunán. Bácsi József kunszentmiklósi motoros azért választotta Siófokra menet a kerülő útirányt, mert tudomása szerint szeptember végétől nem közlekedik a komp. Joó István Tassról naponta Dunaújvárosba járó vízvezetékszerelő elmondta, hogy a falubeliek nap mint nap bekopognak hozzá, és megkérdezik, mikor indul a rév. A községben sehol sincs kifüggesztve a rév menetrendje. Helytelenül informálja az utasokat az 51. számú út melletti jelzőtábla is, amely a révátkeléshez vezető útelágazást hajóállomáshoz vezető útnak jelzi.
Pihen a komp, tatarozzák… /1971
Kapcsolatunk a túlparti településekkel
Dunaújvárosnak a révátkelés az Alföldre nyíló kapuja. Nos ezt a meghatározást még azzal is ki lehet egészíteni, hogy a dunaújvárosi révátkelés olyan köldökzsinór, amely kapcsolatot teremthet a túlparti községek lakói és a hozzájuk földrajzilag közel fekvő Dunaújváros között. A nyolcezer lakost számláló Kunszentmiklós légvonalban semmivel sincs messzebb Dunaújvárostól, mint Perkáta. A háromezer lakosú Tass öt kilométerrel közelebb van hozzánk, mint Mezőfalva. Ám amíg Perkátáról viszonylag gyakran, Mezőfalváról óránként indul autóbusz Dunaújvárosba, addig az imént említett alföldi településekről városunk szinte megközelíthetetlen.
Kunszentmiklós, Tass és Szalkszentmárton vezetőitől megkérdeztük: milyennek tartják községük és Dunaújváros kapcsolatát.
Csaplár Mihály Szalkszentmárton csúcs-párttitkára így válaszolt:
– Örömmel felvennénk a kapcsolatot a dunaújvárosi pártbizottságon dolgozó elvtársakkal, ha meghívnának bennünket egy baráti beszélgetésre. Felkészülnénk és készséggel eleget tennénk egy ilyen meghívásnak. Bizonyára több területen gyümölcsöző együttműködést alakíthatnánk ki…
Bácsi István szalkszentmártoni tanácselnök:
– Nincs semmiféle kapcsolatunk a dunaújvárosi intézményekkel. Községünkből mintegy százötvenen járnak át dolgozni… Falunk a kalocsai járáshoz tartozik. Kalocsa távol van, megközelítése körülményes és sokba kerül. Előnyösebb lenne községünk lakóinak, ha ügyes-bajos dolgaikat Dunaújvárosban intézhetnék el…
Tenke András Tass tanácselnöke:
– Dunaújváros és Tass között hivatalos kapcsolat nincs. Községünk három termelőszövetkezete közül a Rákóczi Tsz jelentős gyümölcsössel és zöldségkertészettel rendelkezik. Nemrég Tatabányán nyitott üzletet ez a szövetkezet. Gondolom, bekapcsolódhatna ez a gazdaság Dunaújváros ellátásába is. Csak még nem talált kellően egymásra az új város és a mi falunk. Községünk másik termelőszövetkezete, a Petőfi tehenészettel foglalkozik. Nagy tételekben szállítanak Budapestre tejet, tejterméket… Dunaújvárossal csak a Dunai Vasmű révén szövődött némi kapcsolat, a községünkhöz tartozó üdülőterület révén. A Duna-parton egy holdnyi területet megvásárolt, 15 holdat pedig bérel a vasmű…
Takó József tassi tanácstitkár:
– Részben a Duna, részben a csapnivalóan rossz közlekedés az oka annak, hogy lényegében nincs kapcsolatunk Dunaújvárossal. A község lakói csak úgy juthatnak el Dunaújvárosba, ha kerékpárral mennek Szalkszentmártonig, valamelyik háznál leteszik a kerékpárt és autóbusszal utaznak onnan a révig. A múltkor én is így tettem meg az utat, nem volt más választásom…
Bánhidi István Kunszentmiklós nagyközség tanácselnöke szerint a lakosság túlnyomó többsége Budapestre jár bevásárolni. Dunaújvárossal nem alakult ki kapcsolat, és ennek nem is tulajdonít különösebb jelentőséget.
– Jó a főváros felé a vasúti összeköttetés, mintegy négyszázan járnak Budapestre dolgozni. Dunaújvárosba esetenként, rokonokhoz, ismerősökhöz utaznak a kunszentmiklósiak. Egy Tasson át révig közlekedő autóbusz beaállítása indokolt lenne…
Téli kálvária
Kellemetlenül érinti a túlparti települések, különösképp Szalkszentmárton lakosságát a révátkelés többhónapos téli üzemszünete. Néhányvélemény:
Csaplár Mihály szalkszentmártoni párttitkár:
– Sokan panaszkodnak a felesleges kerülő út miatt. Dunaföldváron át a havi autóbuszbérlet több mint 900 forint. Hiába fizeti ennek nagyjából felét a legtöbb vállalat, drága passzió a körbe utazgatás a kiskeresetű dolgozóknak. Tavaly például két hétig sem tartott a jégzajlás, mégis majdnem három hónapig utaztak körbe az emberek…
Rózsa Lajos, a hideghengermű dolgozója javaslatot is tett:
– Úgy kellene megszervezni az autóbuszjáratot, hogy az csak akkor járjon Dunaföldváron át, ha valóban nem tud közlekedni a rév. Helyesen szerkesztett teli menetrenddel, a mai hírközlő eszközök birtokában ezt igazán meg lehetne már oldani. Persze, több együttérzés és szervezőkészség kellene hozzá…
Krebsz Pál, az erőmű dolgozója kiegészítette a javaslatot:
– A helyi viszonyokhoz kellene télen igazítani a bérjetjegyek érvénytartamát. Azt magyarázták nekünk, hogy tavaly decemberben, januárban azért nem közlekedett a rév és járt körbe a busz, mert a hosszabb útra szóló bérletet adták ki az utasoknak.
Megfontolásra érdemes Bácsi István szalkszentmártoni tanácselnök véleménye:
– Ha télen nem lenne ennyire körülményes az átjárás, községüknből jóval többen járnának Budapest helyett Dunaújvárosba dolgozni. Mi szeretnénk, ha közlekedne a rév, mindaddig amíg az időjárási viszonyok engedik. Megszerveznénk mi a lakosság gyors tájékoztatását, ha a tanácsot értesítené a rév üzemeltetője a forgalom szüneteltetéséről.
Nagy László, a Dunaújvárosi Víz- és Csatornaművek igazgatója az 1972. október 16-i tanácsülésen felszólalt és megemlítette, hogy a révátkelés télen is üzemelhetne, amikor jégmentes a Duna, ha az autóbuszjárat elhozná az átkelőhelyig az utasokat.
A dunaújvárosi rév és a Dunaújváros-Dunavecse-Apostag közötti átkelő hajójárat téli leállása és a tavaszi üzemkezdet előtt a városi tanács műszaki osztálya minden évben egyeztető értekezletet tart, amelyre meghívják a MAHART, a 9-es és a 14-es Volán, a Dunaújvárosi Víz- és Csatornaművek, valamint jelentősebb dunaújvárosi üzemek képviselőit. Ez a testület dönt a rév- és hajójárat leállásáról. Megkérdeztük Őri Zoltánt, a műszaki osztály vezetőjét, meghívták-e erre a menetrendi értekezletre a túlparti községek vezetőit, az ügyben legjobban érdekelt, hajóval, illetőleg révvel átjáró dolgozók képviselőit. Sajnos, a “túloldaliak” közül nem hívtak meg senkit.
Tágabbra kell nyitni a kaput
Törvényszerűen létrejön a kapcsolat egy-egy város és a körülötte levő települések között. A történelmileg rövid idő alatt várossá, és napjainkra már ötvenezer lakosú várossá fejlődő Dunaújváros átrendezte a Duna Fejér megyei partszakaszán az “erővonalakat”. Az egész Mezőföld korábban Székesfehérvártól Dunaföldvárig vezető úthálózatát ki kellett (és kell még a jövőben is) egészíteni Dunaújvárosba vezető utakkal.
A város és a vidék kapcsolata egymásrautaltságon alapul. A centrumszerepet betöltő város munkahelyet ad, magasszintű kereskedelmi, egészségügyi, oktatási ellátást nyújt az egész körzet lakosságának, míg a mezőgazdasági jellegű települések szükségképpen javítanak a város élelmiszerellátásán, enyhítenek a munkaerőgondokon.
A Duna alföldi partján levő, elméletileg máris Dunaújváros természetes vonzáskörzetébe tartozó településekkel mindmáig nem alakult ki a megfelelő kapcsolat, amelynek egyik alapvető eleme a jó közlekedés hiánya.
A 14. Volán dunaújvárosi üzemegységének fődiszpécsere Molnár József, a Volán Tröszt utasítására hivatkozva hárította el egy révátkeléssel kombinált, Dunaújváros, Tass, Kunszentmiklós közötti, két autóbusszal lebonyolítandó járat indításának a gondolatát is. Kérdésünkre a Volán tröszt menetrendi osztályának főelőadója Sári István azt válaszolta: ha a helyi viszonyok indokolják, a Volán tröszt engedélyezi révátkeléssel kombinált, más megyében vezetett járat szervezését.
Arra lehet, és kell is számítani, hogy mind több gépkocsivezető és motoros venné igénybe a dunaújvárosi révátkelést, ha magas és alacsony vízállás esetén is könnyen lehetne a kompra hajtani, ha nem kellene órákat várakozni a komp indulására. Ehhez a jövőben a túlparton megfelelő szolgálati helyet, a két part között URH, vagy ezzel egyenértékű összeköttetést kell teremteni, és mintegy három kilométeres távolságból oda kell vezetni a megfelelő feszültségű villamos energiát.
Máról holnapra természetesen nem lehet megteremteni ezeket a feltételeket. Mégis rendezni kellene révátkelésre vonatkozó fejlesztési elképzeléseinket. És addig is, amíg mód nyílik a dunaújvárosi átkelőhely nagyobb mérvű fejlesztésére, javítani kellene az együttműködést minden területen a túlparti települések vezetőivel.
Egyszóval a kaput szélesebbre kellene tárni.
Csongor György
A dunaújvárosi kompnál /80-as évek
fotó: Sok szeretettel Dunapenteléről/Sztálinvárosból/Dunaújvárosból
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.









