Fejér Megyei Hírlap – 1978. november 26.
CYRÁNSKI MOSOLYA
Egyszer külön tanulmányt érdemelnének a kiállítási meghívók. Olykor méltatlan művészeket kétnyelvű katalógusok méltatnak, máskor – Cyránski Mária szobrászművész bemutatkozására invitált legutóbb így a meghívó – szürke, zsúfolt, unalmas, halovány leporellóra futja csupán.
A terjedelmi kötöttségekkel küszködő “katalógus”-szerkesztő hiába igyekszik a legszükségesebb információkat bezsúfolni 610 négyzetcentiméterre (három leporelló oldalra) csak bosszúságot szerez a tájékozódni kívánónak. “Cyránski 1973-76-ig Derkovits-díjas” – állítja például egy spórolós mondat. Leszámítva az évszám elírását, nagyon hiányzik az a megtakarított öt betű a díj előtt. Az ösztöndíj – amelyet szintén ki kell érdemelni – nem azonos ugyanis a díjjal, amit nem szoktak visszavonni. (Jó magam például öt évig állami ösztöndíjas voltam, de az Állami Díjra azt hiszem jó darabig még várnom kell.) S hiába tartalmazza a meghívó a rövidítések jegyzékét, nem kíméli meg a jelmagyarázat a fejtöréstől azt az érdeklődő szemlélőt, aki ezt olvassa: g. pat. kh: br. Mire behelyettesíti, hogy patinázott gipszben látja az egyébként bronzban kivitelezhető szobrot, addigra olyan fejgörcse támad, hogy jobb, ha máskorra halasztja az egyébként br. g. e. sz. (bronzban, gipszben egyaránt szép) kútfigura megtekintését.
Hajnal – Eredetileg az Uitz Terem előtt állt
fotó: József Attila Könyvtár
Mondjuk azt, amelyik a dunaújvárosi Uitz terem előtt bronzba öntve “Hajnal” címmel invitál befelé, vagy azt amelyik egyelőre bent a teremben patinázott gipszben kínálja magát majdani bronzbaöntésre. Csak az anyag lenne más? Mintha a konty, a kar, s az egyik kebel is kissé átalakult volta, miközben Cyránski Mária “felültette” a jobb kezére támaszkodó “Hajnalt” és “Merengőnek” keresztelte. Vagy a közönséget “ülette föl?” Végső fokon joga van egy művésznek az anyag végtelen megnyilvánulási formái közül éppen az öntődéből visszakerült “Hajnal” szétfűrészeit darabjaiban felfedezni egy másik, egy ülőszobor alakját.
Merengő (160 cm)
fotó: http://www.tolnaart.hu/
Játékos kísérletnek is nevezhetnénk egy ilyen újbóli összerakást, s ha ebben nem, hát a „Térplasztikában” mindenképpen fel kellene fedezni egy kíváncsi gyermek jókedvét. Csakhát: nem gyerek az, aki játszik. Az uszoda előtt pompázó Lighea öntésénél alkalmazott – a sellő keresztmetszetét formáló – fadarabokban meglátni a “Térplasztika” ritmusát. nem elég a játékos kedv; értő, érző művészi szem, s a megformáláshoz kiérlelt biztos kéz is kell.
Cyránski Mária azzal a kreativitással nyúl mindenhez, amely csak egy megfertőzetlen, fantáziájában soha meg nem bénított gyermeknek lehet tulajdonsága, és olyan érett alkotásokat bocsát ki a kezei közül, amilyet csak az igazán tehetséges művészek képesek, amelyekre a mindent látott, mindent átélt, mindent tapasztalt “öreg rókák” is rácsodálkoznak: ebben a világban még nem jártam. (Talán ezért nem maradéktalan az örömünk, amikor Cyránski saját világából merít élményt, amikor nem új világba vezet.)
Ezen a nyáron például – életében először – a kecskeméti nemzetközi zománcos alkotótáborban tűzzománccal kísérletezett. Korábbi vas- és alumíniumlemezre égetett műanyagzománcaival (“Gondolkodó”, “Anya gyermekével”) ugyan már bebizonyította, hogy ebben az “egysíkú” műfajban sem tehetségtelen, most azonban ismerkedve a tűzzel egyből rabszolgájává tette, “Triptichonja” nem érdemtelenül került fel a Forrás címlapjára. Plasztikus, finom rajzolatú torzót ábrázol három nézetből a szobrász ezen grafikusi “mellékterméke.”
A kiállított életmű alapján úgy tűnik, hogy Cyránski egyébként sem veti meg azokat a műfajokat, amelyek kissé megcsorbítják a harmadik dimenziót. Az emléktábla és az érme – e kettőt beérkezett művészek alkalmi megrendeléseihez is szokás sorolni – Cyránskinál éppen úgy az önkifejezés formája, mint a portrék, büsztök, szobrok és kisplasztikák. József Attila emléktábláját például nem rendelték meg (később talált helyet magának), a szobrász magának alkotta, magának választotta a bronzba merevített idézetet is: “Hát dicsértessél s hirdettessél (Minden korokon át szeressél) S nehogy bárkiben alább essél / Mindig mindenütt megméressél.”
A reliefek – a körplasztikákkal egyetemben – az emberről szólnak. De nem olyan egyszerűen, ahogyan ezt Cyránskiról szólva “tudatos humanizálási program” kapcsán divat emlegetni.
József Attila (70 cm)
fotó: http://www.tolnaart.hu/
Cyránski embereinek tekintete, és sajátos mosolya van. (Ezt a Giocondánál már mindenki felfedezte, a “Bartók” reliefen, a “József Attila” portrén, vagy a “Férfiportré” címet viselő fejen még nem. A tekintet nem szúrós, nem messzire néző csupán határozott, egyenes. A mosoly pedig kissé fáradt, enyhén ajakbiggyesztő, némiképp keserű, szánakozó, együttérző. Ez nem a homo sapiens általában. Nem a reneszánsz embertípusa. Ez a Cyránski Mária által megformált ember üreges kiképzésű “élő” szemgolyókkal, gondosan igazított ajakkal, beszédes mimikával “cyránskis” mosollyal. Ezek az emberek gondolkodnak. A XX. század értelmével, s bronz (vagy patinázott műanyag) fejüket lehúzza a század minden értelmetlensége.
Weiner Tibor – A város és alkotója
Weiner Tibor, a város első főépítésze, talán a Cyránski által emléktábláján megragadott szkepticizmussal fejtette ki egy tanácsülésen, hogy amelyik város nem törődik a múltjával, az nem törődik a jövőjével sem. Károlyi Mihály ezzel a megfontoltsággal dönthetett egy ország sorsáról. József Attila arcán ott van az “Eszmélet”, ő már hallotta sírni a vasat, hallotta az esőt nevetni, látta, hogy a múlt meghasadt.
Alvó kisgyermek (58×90 cm)
fotó: http://www.tolnaart.hu/
Hová tűnt a játszadozó gyermek alakja? Szunnyad, mint a többféleképp megmintázott “Alvó kisgyermek” reliefeken? Vagy csak szép csöndben megnőtt, miképp a művész leánya “Eszter”, a kiállítás több alkotásának modellje, esetleg ihletője?
Eszter (50 cm)
fotó: http://www.tolnaart.hu/
Játékos felnőtté érett. Aki bontja az anyagot, építi a formát, s közben mély, szép, humánus gondolatokat érlel világunkról.
VÉRTES J. ANDOR
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.