Dunaújvárosi Hírlap – 1975. szeptember 5.
Kik járnak a munkásotthonba?
Beszélgetés Molnár Andrásnéval, a dunaújvárosi munkásotthon igazgatójával
Közel egy esztendeje annak, hogy Dunaújváros közművelődésében központi szerepet kapott az összefogás erejével megépített országos hírű, új munkásotthon. Jó féléve annak, hogy a közművelődési törvénytervezet társadalmi vitájában Dunaújváros véleményére is kíváncsiak voltak a törvénykészítők.
Aki minden nap újra tudja kezdeni
A két esemény értékeléséből egyértelműen következik, hogy Dunaújváros közművelődésének milyensége egyike a fontos politikai kérdéseknek, és a kérdés reális megválaszolásakor egyáltalán nem hagyható figyelmen kívül, hogy milyen a munkásotthon közművelődési tevékenysége, hogy kik látogatják ezt a technikai felszereltségéért oly sokszor megirigyelt intézményt?
Ezeknek a témaköröknek a részletesebb megvilágítása végett kerestük fel Molnár Andrásnét, a munkásotthon igazgatóját, aki kérdéseinkre az alábbi tájékoztatást adta.
– Hogyan alakult a munkásotthon látogatottsága a megnyitástól napjainkig?
– Várakozáson felül, hamar megkedvelték a dunaújvárosiak a munkásotthont. A különféle vállalati-intézményi tanfolyamok és a közművelődés hagyományos formái napi 600-800 látogatót hoztak az intézménybe. délutáni, az esti meg a hétvégi programjainkat zömmel a fiatalok, a kora délutániakat pedig a szocialista brigádok idősebb munkásai látogatják. Az elmúlt közművelődési évadban a látogatók 60 százaléka fiatal, 40 százaléka pedig a többi korosztály képviselője volt.
A munkásotthon nyelvi laboratóriuma
– A munkásotthon belső elrendezése, technikai felszereltsége milyen közművelődési formákat helyezett előtérbe? Milyen volt, illetve jelenleg milyen a munkásotthon szakember-ellátottsága?
– A munkásotthon látogatóinak a művelődésben való aktív részvételt kívántuk biztosítani, ezért a kis közösségekre épülő öntevékeny foglalkozásokat szorgalmaztuk. A közművelődési programjaink ugyancsak ezekre az elvekre épültek, mi több, ezeknek az elveknek a betartásával sikerült egyidőben hasznos, jó közérzetet biztosító, öntevékeny elfoglaltságot adnunk az óvodásoknak, a diákoknak, a vállalati-intézményi dolgozóknak, valamint a nyugdíjasoknak. Az öt főfoglalkozású népművelőnk is ilyen értelemben alakította ki a munkarendjét, a központi könyvtár is ilyen vonatkozásban segítette a tervbe vett programjaink megvalósítását. Ehhez persze hozzá kell még számítanunk azt a segítséget is, amelyet a vállalatok, üzemek szakszervezeti bizottságainak kultúrfelelősei adtak, akik a főfoglalkozású népművelőink szakmai támogatásával egy egyre jobban tevékenykedő aktívahálózatot építettek ki. Ez az aktívahálózat mozgósított a legeredményesebben a különféle tanfolyamainkra, a szocialista brigádok kulturális vállalásait segítő szabadegyetemeinkre, a munkásakadémiáinkra, a kiállításainkra és nem utolsó sorban az általunk szervezett klubszínházi előadásokra is.
– Néhány vállalat már főfoglalkozásban alkalmaz művelődési szakembert. Önöknél ennek milyen hatása van?
– Csak helyeslően nyilatkozhatom erről a vállalati gyakorlatról. És úgy vélem, a közművelődés termelést segítő hatása előbb-utóbb minden vállalatot meggyőz majd ennek az állásnak a szükségességéről.
– Dunaújvárosban évről-évre emelkedik a műszaki értelmiség száma. Új tagcsoportokkal gyarapodik a MTESZ helyi szervezete. Hogyan érződik ez az önök munkájában?
– Egyáltalán nincsenek kiaknázva azok a helyi lehetőségek, gyarapodás amelyeket ez a takar. Ugyan egy-két előremutató eredményünk már van, de korántsem annyi és olyan, amilyent például az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesülettel fennálló kapcsolatunk mutat. Ugyanis ennek az egyesületnek a közreműködése mellett tevékenykedik a munkásotthon Delta Klubja, és a klub irányításában, az egyes szakelőadók biztosításában igen sokat segít a Delta című lap főszerkesztője.
– A diákvárosokban az egyes évfolyamok tanulói aktív részesei a helyi közművelődésnek. Milyen a munkásotthon kapcsolata a műszaki főiskolával?
– Ezideig semmiféle szervezett kapcsolatunk nem volt, mivel alig néhány napja, hogy a főiskolában is munkába állítottak egy népművelési szakembert. Érzésem szerint ez a hiány nemcsak a mi rovásunkra írandó…
Fiatalok és öregek a munkásotthonban
6-800-an keresik fel naponta a munkásotthont. Sok hallgatója és nézője akad a jól szervezett tudományos és szórakoztató rendezvényeknek. A szakkörök, klubok rendszeresen megtartják foglalkozásaikat.
A kisgyermekes szülők és a gyerekek számára a gyermekfoglalkoztató jelenti a legnagyobb örömet. A munkásotthon legkisebb vendégei itt óvónő felügyelete alatt játszhatnak, amíg szüleik, a munkásotthonban szórakoznak, művelődnek. Megjelent: Dunaújvárosi Hírlap – 1975. január 14. |
– A közeli napokban megkezdődik az új közművelődési évad. Az új évadban hogyan hasznosítják az egy esztendőnyi működésük tapasztalatait?
– Az ifjúságot foglalkoztató klubjainknál kitűnt, hogy azok túlontúl szakízűek. Hisz volt dolgozó fiatalok, ifjúmunkások, szakmunkástanulók klubja. A jövőben kisebb számú, de változatosabb összetételű klubokat működtetünk. A népszerű nyelvi laboratóriumban is változik az oktatás. Figyelembe vettük, hogy a gazdasági életben egyre inkább előtérbe kerül az orosz nyelv ismerete, éppen ezért kezdetben alap, később pedig haladó fokon oktatjuk majd ezt a nyelvet is.
– Az új évadban lesz-e kifejezetten munkásprogramja az intézetnek?
– A nőpolitikai párthatározat végrehajtásának segítése érdekében működtetjük majd a nők klubját. Emellett a kismamák részére továbbra is fenntartjuk a kismamák klubját. A gyermekgondozási segélyen levők részére – a gyermekek szakszerű felügyeletének átvállalása mellett – különféle, a vállalati igényekkel egyeztetett – tanfolyamokat szervezünk. Ezek a tanfolyamok a 7-8. osztály elvégzését; a gyermekgondozási segélyen lévő gyors- és gépírók továbbképzését; a helyi kórház részére történő nővérképzést; továbbá a Dunaújvárosban honos női szakmákban a szakmai továbbképzést teszik lehetővé azzal a szándékkal, hogy a gyermekgondozási segély idejének letelte után a munkába állás nehogy hátrányos helyzetben következzék be. Ezt a célt szolgálja az a tervünk is, hogy a közkedvelt szabászati tanfolyam mellett, az idén megszervezzük a varrótanfolyamot is, ehhez 5-6 varrógépet vásárolunk.
– Mi újat adnak a fiataloknak?
– Szeretnénk ha a könyvtár gazdag archív anyagára épülő honismereti szakkört megkedvelnék a fiatalok és ezen az úton is ismerkednének az elődök nemes tetteivel.
– Köszönöm a beszélgetést.
Lánczos András
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
