Uj Világ – 1951. október 4.
Hajnalodik. A tejszínű köd lassan szertefoszlik – kibontakozik az ifjú város. Élesebben rajzolódnak ki a lakóházak körvonalai, az utcák. Szlipevics János sztahánovista kőműves, az 5-ös MSZT-alapszerv titkára a nyitott ablakon keresztül nézi az elé táruló város képét. Gondolatai frissek és szabadok. Mindössze négy hónapja érkezett a tatabányai Újváros építkezésétől Dunapentelére. Az első napok még ma is éppen olyan elevenen élnek benne, mint azok a későbbi hetek, amikor már megismerkedett a várossal, az emberekkel. Sokat olvasott és hallott addig is Penteléről, izzott benne a vágy, hogy az ő keze munkája is építse a csodálatos várost, de amit itt látott, az felülmúlta legmerészebb álmait. A gyár most van születőben, de a város már él, dobog a szíve. Reggelenkint megindul az élet: csikorognak a daruk, futnak a csillék, zúgnak a betonkeverőgépek, s a nyújtózkodó állványok között piros téglák visszfényétől színesedik a lányok arca.
Az 5-ös számú főépítkezésnél munkához lát a brigád, ő a vezetője, Makszimenkó módszerével növelik az eredményeket és ez a nemrég alakult 28 tagú MSZT-DISZ komplex brigád talán éppen ma teljesíti túl a 200 százalékot.
Szlipevics János elindul a széles dunapentelei utcán. A korareggeli csendet vidám nótaszó váltja fel, a munkahelyek körül megélénkül az élet. Az egyik utcában hatalmas tábla előtt fiatal lány áll. Szabályos betűkkel festi a táblára:
“Jegyezz Békekölcsönt, családod boldog jövőjét biztosítod.”
Szlipevics Jánosnak nagyot dobban a szíve. Megszaporázza a lépteit, siet a röpgyűlésre. Szemerkél az eső, de ez mellékes. Nagy nap ez a mai! Ma szavazni fog a béke ügye mellett. Pentele válaszol a kormány felhívására, a II. Békekölcsönre jegyeznek, hogy megmutassák: a békét akarják, az életet adó, teremtő békét.
Szlipevics János jószível írja alá nevét a kölcsönjegyzési ívre és mellé az összeget: 3500 forint.
Kezdődik a jegyzés
Nemcsak Szlipevics János csinált számvetést ezen a reggelen. Sok minden megfordult az emberek fejében, számolgattak, összeadtak meg kivontak, hogy eldöntsék, mennyit adnak kölcsön a nép államának. Felelősnek érzik magukat az országért, amelynek gazdái. Tudják, hogy a maguk hasznára, a haza javára jegyzik a Békekölcsönt.
A Varga-brigád minden tagja 1000 forintot kölcsönöz az országnak
Pattogó, lelkesítő indulóktól zeng a város és az épülő gyártelep. Röpgyűlések minden munkahelyen. Kézről-kézre járnak a jegyzési ívek.
A női építkezéshez hamarosan eljutott Szlipevics János jegyzésének híre.
– Róla vegyünk példát – mondja sugárzó arccal Rácz Erzsi brigádvezető és elsőnek 1000 forintot jegyez.
És a brigádtagok? Egymástól veszik át a tollat, valamennyien 1000-1000 forintot jegyeznek. Alig indult meg a jegyzés, a hangszóró máris hirdeti az eredményeket. Pelger Józsefné 500 forint. Ki Pelger Józsefné? A női építkezés segédmunkása, 13 gyermek anyja. 450 forintos havi fizetéséből 500 forintot kölcsönöz az országnak. A 302. számú étterem bejáratánál tábla hirdeti, hogy reggel 1/2 8-ig az étterem dolgozói valamenynyien jegyeztek kölcsönt, az eredmény 26.000 forint, 136,5 százalék.
Boldog családhoz tér be a jegyzésgyűjtő-ívvel Oltai Vilmos. A Görbe utca VII/5. alatt Azari Imre házfelügyelőhöz.
– Tessék csak beljebb, éppen most írt a lányunk a Szovjetunióból. Kazánban tanul, vegyészmérnök lesz.
Előkerülnek a fényképek is. Kilenc gyerek van. Zina azelőtt szövőnő volt, ma az Egyetemi Orosz Intézet hallgatója, nyelvtanárnőnek készül, János építészmérnök lesz, Pécsett tanul. Két lány férjhez ment, Pali Pesten dolgozik, Imre, Erzsi és Péter meg itt, Pentelén jár iskolába. Azari bácsi is, a felesége is boldog, hogy elbeszélgethet a gyerekekről. Tudják, mi járatban van a látogató, annál inkább, mert a gyerekekről van itt szó. Azari néni még az Anyasági érdemrendet is kitűzte a szíve fölé erre a napra. Büszke a kitüntetésre, büszke Dunapentelére. Ezért jegyez 1000 forintot Azari bácsi is, meg Azari néni is. A verőfényes öregségért, gyermekeik napsugaras ifjúságáért, s azért, hogy Pentele szemük láttára épül és szépül napról-napra.
Azari bácsi és Azari néni 1000-1000 forintot jegyzett a békéért és gyermekei boldog életéért
A Mélyépítőknél
A Mélyépítő D/29-es munkahelyén Baki Pál segédmunkás jegyzi be éppen: 2000 forint. Utána Gyulai Tibor építésvezető mérnök.
A Mélyépítőknél a Varga-brigád minden tagja 1000 forintot jegyzett, Budai Ambrus ipari tanuló 250 forintos fizetésére 500 forintot.
Rövid ideje dolgozik itt Kosztur István, a Ganz Villany hegesztője… Olyan ember ő, aki nem ismer lehetetlent és fáradságot a munkában. Az ebédidő alatt ő volt a röpgyűlésen az első felszólaló. Elmondotta, hogy mit jelent neki Dunapentele, mit jelent az, hogy itt dolgozhat. Elmondta, hogy itt akarna maradni. 2000 forintot jegyez a ganzgyári fizetéséhez mérten, de ha itt marad, a háromszoros keresetéhez méri majd a kölcsönjegyzését és 5000 forintot kölcsönöz a hazának – önmagának.
Egyre kövérebb cseppekben hull az eső, egyre mélyebb lesz a sár. Senki sem vesz róla tudomást. Van esőköpenyük, gumicsizmájuk. De Horváth János, az építkezés legfiatalabb mérnöke csak úgy ingujjban áll a hatalmas vízgyűjtőmedence peremén, sugárzó tekintete átöleli az épülő várost. Nagy nap ez a mail
Pethő Erzsi
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
