Dunaújvárosi Hírlap – 1981. augusztus 18.
NAPLÓ
13-án 14 óra 50 perctől 14-én 0 óra 37 percig
Mennyi izgalom és vita, veszekedés és kibékülés, asztalcsapkodás és ígéreteket megpecsételő kézfogás, lelkes nekibuzdulás és ezt-igy-nem-lehet-csinálni elkeseredés, bizakodás és még az utolsó percekben is kísértő kétség előzte meg azt a pillanatot, amely öt esztendő munkájára, százak erőfeszítésére tette fel a koronát: acélt csapoltak a Dunai Vasmű I. számú konverteréből, íme az utolsó órák története.
- 14 óra 50 perc:
A hozaganyag-bunkerekből a vadonnatúj konverterbe hullatják berendezés felfűtéséhez szükséges első tonna kokszot. - 15 óra:
Az acélolvasztárok fahasábokat szórnak a konverter – innen a vezérlőfülkéből feneketlennek látszó – gyomrába a koksz begyújtása végett. - 15 óra 05 perc:
Olajba áztatott égő rongybálát löknek a konverterbe, majd utána engedik az oxigénlándzsát is. - 15 óra 15 perc:
Felvonják a lándzsát. Valahol a magasban szerelőket hívnak. A lándzsával valami baj van. - 18 óra 30 perc:
A jobb oldali lándzsát a konverterbe engedik, megkezdődik a délután beadott tüzelőanyag lángraébresztése. Kezdődik a konverter felfűtése.
- 19 óra 52 perc:
Két üstben vasúton megérkezik a folyékony nyersvas. - 19 óra 59 perc:
A vezérlőfülkében elhelyezett számítógép képernyőjén megjelennek a szükséges adatok: széntartalom 4,2; szilícium 1,3; mangán 1,3; foszfor 0,1; kén 0,015; nyersvashőmérséklet 1230 fok, acélhőmérséklet 1675 fok, acél széntartalom 0,09; adag súly, hulladék… És a gép javaslata: 7807,76 normál köbméter oxigén, 16,3 tonna mész és 1,88 tonna érc adandó hozzá a kívánt acélminőség elérése érdekében. - 20 óra 44 perc:
Az utolsó 500 kilós kokszadagot is beadagolják, amit a konverter sárgás füsttel nyugtáz. - 21 óra 05 perc:
A folyékony nyersvasat átöntik az adagoló üstbe. Füstfelhő, lángtenger, szikraeső. - 21 óra 51 perc:
Az előmelegítés befejeződik. Kiemelik a konverterből, az oxigénlándzsát. A konverter és a vezérlőfülke között a daru roppant horgán libegve megjelenik a hulladékadagoló kanál, a “rakéta”. - 21 óra 52 perc:
Megmozdul a konverter, majd 45 fokban megdől az acéloldal felé. A felszálló kékesszürke füstfüggönyön átbíborlik az átforrósodott falazat. - 21 óra 53 perc:
A rakéta lassan a megdöntött, több mint 6 méter magas edény fölé úszik. A vezérlőfülkében és odalenn a pódiumon elhallgat a bábeli hangzavar. Csak a hangszórókból pattognak a keresztnevekre címzett tennivalók. - 21 óra 55 perc:
Az adagolókanálból dübörgő csusszanással ömlik a 26 tonnányi vashulladék a konverterbe. - 22 óra:
A konvertert megbillentik mindkét oldalra, hogy a hulladék egyenletesen helyezkedjen el az alján. - 22 óra 12 perc:
A kazán egy hegesztési varrat mellett kifújja a gőzt. A nyersvas addig nem adható be a konverterbe, míg meg nem javítják. A hegesztők már a helyszínen vannak. Valahonnan a magasból lehulló szikrák jelzik, hogy már dolgoznak is a hiba elhárításán. - 22 óra 15 perc:
A nyersvasadagoló üst 114,4 tonnás terhével lassan a magasba emelkedik. - 22 óra 21 perc:
Bessenyei György első olvasztár mintát merít a nyersvasból négyméteres mintavevő kanalával. - 22 óra 27 perc:
A kiömlő vas rőt fénybe vonja a körülállókat. A konverter zubogva nyeli a folyékony nyersvasat. - 22 óra 44 perc:
Néhányszor a fémfürdő fölé engedik az oxigénlándzsát, majd ismét felemelik. Igyekeznek pontosan beállítani a fürdő és a lándzsa közötti 1,2 méteres távolságot. - 22 óra 51 perc:
Mehet az oxigén! Megy. Éles sípolással érkezik. - 23 óra 26 perc:
Salakoldalon csordulásig billentik a konvertert. A mintavevő pajzskocsi szinte rágördül a nyílásra. A mintavevő kanál ismét Bessenyei György kezében. - 23 óra 30 perc:
A konverter ismét alaphelyzetben. Kis zavar a mészellátásban. Már dolgoznak rajta. A fúvatás folytatódik. - 0 óra 01 perc:
Sivítás, lándzsa le, figyelem, fúvatás. - 0 óra 13 perc:
Kiemelik az átizzott oxigénlándzsát. A fúvatás befejeződött. Befejeződött? - 0 óra 14 perc:
A mintavevő kocsi ismét elindul pokoljárására.
– Most dől el, hogy folytassuk-e, vagy már kész az adag. – Magyar István, a konverteracélmű főtechnológusa valamelyest fellélegzik. Tizennégy órája nem mozdult el a kezelőpulttól. Vologya Szimatyin fuvatásvezető tanácsadó nem várja be a laboratórium jelentését. Tapasztalt acélgyártó. Előre döfött hüvelykjével jelzi: jó az adag. - 0 óra 20 perc:
A minta kiértékeléséig még egy kis fúvatás nem árthat. - 0 óra 22 perc:
Kész az adag. Kész az első konverteracél.
Az olvasztárokon vadonatúj munkaruha, hófehér sisak, patyolat azbesztkesztyű, ezüstösen csillogó hőálló csizma. Ünnepi alkalom. - 0 óra 27 perc:
Lassan acéloldalra billen a konverter. - 0 óra 28 perc:
Csapolunk. Ügyetlenül leplezett gombóc a torkokban. Boldog intések, az elmúlt öt év vitáit feledtető mosolyok, forró kézszorítások. - 0 óra 37 perc:
Amerőben új eljárással készült 116 tonna nagy tisztaságú acél elindul a folyamatos öntőműbe.
Juhász Béla
Jeles lapok a konverterépítés történetéből
- 1974. április 26.
Az állami Tervbizottság 5018 számú határozata előírja, hogy beruházási javaslatot kell kidolgozni a Dunai Vasmű metallurgiai fejlesztésére egyidejűleg sürgős intézkedéseket kell tenni a komplett konverteres acélmű Szovjetunióból történő beszállítására. - 1975. január
Az Állami Tervbizottság határozatának megfelelően a KOGÉPTERV benyújtja Dunai Vasmű acélgyártásának fejlesztésére vonatkozó nagyberuházási tervjavaslatát, amelyet az ÁTB 5001/1975. számú határozatával elfogad. - 1975. december
Az országgyűlés téli ülésszakán elfogadják az V. ötéves tervtörvényt, amelynek 21. paragrafusának 2. szakasza így szól: “Meg kell gyorsítani a vaskohászati termelőfolyamatok vertikál összhangjának kialakítását. Evégett bővíteni és korszerűsíteni kell az acélgyártó és koksztermelő kapacitásokat… Meg kell építeni a Dunai Vasmű új konverteres acélüzemét, meg kell kezdeni a Dunai Vasmű új kokszolóblokkjának építését…” - 1976. február
Elkészülnek az úgynevezett kiváltási és területfelszabadítási programok. Épül az új salaktörőmű, az új tűzállóanyagraktár, a porüzem. - 1976. június 17.
Az Állami Tervbizottság 439 millió forint elköltését engedélyezi a konverterépítés előkészítésére. Ebből 27 millió már 1975-ben kifizetett költségvetési juttatás volt. - 1977. július
Megkezdődik a Vasmű út elején a később 5. számúnak keresztelt munkásszálló alapozása. - 1977. július 31.
Megjelent a 3/1977. számú vezérigazgatói rendelet: “Elrendelem a beruházások előkészítési tevékenységeinek jobb megszervezése és koordinálása érdekében a… beruházási tervezési és szervezési iroda létrehozását. Az egyes nagyberuházási munkák irányítására létesítményi főmérnöki munkakörök létrehozását rendelem el… A konverter, a karbantartási fejlesztések, valamint a kokszolói létesítmények főmérkei közvetlenül a fejlesztési főmérnök irányítása alá tartoznak… A megnövekedett feladatok ellátására engedélyezem a fejlesztési főmérnökség létszámkeretének 22 fővel történő növelését.” - 1977. augusztus 11.
A Minisztertanács jóváhagyja a Dunai Vasmű konverteres acélművének beruházási javaslatát: “A Dunai Vasműben épüljön fel egy 1,15 millió tonna/év kapacitású konverteracélmű (két 1300 tonna űrtartalmú tégellyel), ezzel együtt a Dunai Vasmű acélgyártó kapacitása 1,75 millió tonna/évre emelkedjék. A megtermelt acélból (új folyamatos öntőmű nélkül, az adagot adagraöntés technológiáját megvalósítva) 1,2 millió tonna öntött bramma, 550 ezer tonna pedig tuskóként kerül a hengerművekbe. A fejlesztési összegként jóváhagyott 9400 millió forint mintegy 400 millióval kevesebb az előterjesztésben szerepelt költségnél. A jóváhagyott 9400 millió forint forrásairól az alábbiak szerint intézkedett a Minisztertanács: állami kölcsön 7238 millió forint, költségvetési juttatás 2162 millió forint. Saját fejlesztési alap nincs az összegben. A beruházás népgazdasági szemléletű gazdaságosságának mutatója: D=1,07. Prognosztizált áron 1984-ban évi 6950 millió forint lesz a konverteracélmű árbevétele. A fejlesztés jövedelmezősége ugyancsak 1984-ben 4,05 forint/100 forint, 1992-ben 6,60 forint/100 forint.
A jóváhagyott javaslat tartalmaz néhány kapcsolódó beruházást is, így KOKÖV-begyűjtő telepekre (1980-as kezdési és 1981-es befejezési idővel) 121 millió forintot; orvosi rendelőre (1979-1980) 58 millió forintot; városi vízműfejlesztésre (1981) 5 millió forintot; energiafejlesztési hozzájárulást (1981) 58 millió forintot.” - 1977. december 1.
Nullszint fölé nőtt a konvertercsarnok, felállították az első oszlopot. A déli órákra munkára készen álltak a daruk és nem sokkal ezután a konverteres acélmű alacsony csarnokának C sori 1-es oszlopa lábra állt. - 1978. január 11.
Havas Péter, az Állami Fejlesztési Bank vezérigazgatója és dr. Szabó Ferenc a Dunai Vasmű vezérigazgatója aláírja a szerződést, amely 7,2 milliárd forint állami kölcsönről szól. - 1978. március 13.
Szocialista brigádvezetők értekezlete a vasmű műszaki könyvtárában. Szabó Ferenc vezérigazgató elmondja: mit kér a Dunai Vasmű a társvállalatok munkásaitól: sok ezer tonna acélszerkezetet kell legyártanunk és felszerelnünk. Jelenleg ez a legnagyobb problémánk. Más beruházások is jelentékenyen lekötik az acélszerkezeteket gyártó és szerelő kapacitásokat. Ennek ellenére a gyártó és szerelő vállalatok, a Ganz-MÁVAG, a KGYV, a 26. sz. Építőipari Vállalat vezetői, dolgozói igen jó munkát végeznek. Azt kérjük a szocialista brigádoktól, ha lehetőségeik megvannak, hamarabb fejezzük be ezt a beruházást. Szeretnénk az ez évi szerelési tervet mintegy 900 tonnával túlteljesíteni, ez kerek 6000 tonna szerkezet beépítését jelentené a tervezett 5100 tonnával szemben…
Felszólalt Batu Mihály, a KGYV tápiószelei gyárának brigádvezetője: 1978. évi gyártási tervünket 1500 tonnával túlteljesítjük.
Kádár Miklós, a Ganz-MÁVAG brigádvezetője: Úgy döntöttünk, hogy vállaljuk a hatezer tonna acélszerkezet beszerelését. - 1978. április 17.
Az első miniszterhelyettesi bejárás megállapítja: az építés ütemterv szerint folyik. A további munkák elősegítésére szükséges: a) a tervező és kivitelező vállalatok az alacsony és magas csarnokhoz szükséges dokumentációkat az igényeknek megfelelően vizsgálják felül, b) teljesítsék a 26. számú Építőipari Vállalat létszámigényeit c) a munkák ellenőrzésére miniszterhelyettesi szemléket kell szervezni, d) a magas csarnok acélszerkezetéhez szükséges lengyel szállítások kérdését tisztázni kell. - 1978. augusztus
Megérkezik a wroclawi Zachod Gépipari és Építőipari Tröszt hatvantagú szerelőcsoportja. - 1978. szeptember
Az MSZMP Dunai Vasmű Bizottsága a konverteres acélmű tervezett idő- és költségmegvalósulása érdekében hosszú távú intézkedési tervet dolgozott ki amelyben meghatározza a részletes gazdaságpolitikai feladatokat… Megállapították, hogy összességében az ez évre tervezett munkák megvalósulnak, az acélszerkezet gyártást túl is teljesítik. Probléma viszont az építőipari kapacitás. Közvetlen cél az oxigéngyári beruházás gyorsítása. - 1978. október
A gyár kiszesei két kommunista műszakot szerveznek a konverterépítés meggyorsítására. - 1978. november 2.
Ünnepélyesen aláírják KISZ-védnökségvállalása alapokmányát. Eszerint a beruházó, gyártó, kivitelező vállalatok KISZ-szervezetei kijelentik, hogy a tartalékok feltárásával, a munka fokozottabb szervezésével, fiatalok mozgósításával, alakotóerejének kibontakoztatásával segítik a konverteres acélmű beruházását. Az okmányt huszonegy vállalat és intézmény KISZ-titkára írta alá. - 1979. január 4.
A Kohászati Gyárépítő Vállalat szerelői hazánkban eddig példátlan vállalkozásba fognak. Egy darabban emelnek be egy 154 tonna súlyú tartószerkezetet – az első kísérletre sikerrel – a konvertertégely fölötti fesztávolság áthidalására szolgál. - 1979. január 24.
Az oxigéngyár után a másik kiszolgálóüzem, a mészégetőmű technológiai szerelését is megkezdi a Gyár- és Gépszerelő Vállalat. - 1979. február
A szocialista brigádvezetők második értekezlete. Előadó Szabó Ferenc vezérigazgató: A tavalyi évre előirányzott 5100 és a vállalt 6000 tonna acélszerkezet helyett 6300 tonna szerkezetet szereltünk fel és ehhez rendelkezésre állt a kellő mennyiségű szerkezet. - 1979. április 12.
Faléznapló. 1274 munkásnak és 40 adminisztrátornak ad munkát a konverter építése ezen a napon. - 1979. május 30.
Francia szerelésvezetők érkeznek a Dunai Vasműbe, hogy útjára indítsák a Copex hulladékdaraboló olló szerelését. - 1979. június 15.
A KGYV megkezdi a nyersvas körkeverő helyszíni szerelését.
A konverter kémény szerelésének kezdete
- 1979. július 2.
A Hőtechnika Vállalat megkezdi a konverteracélmű egyetlen kéményének építését. - 1979. augusztus
Dunaújvárosba érkezik Garri Sapiro, a GIPROMEZ szovjet tervezőintézet munkatársa, a konverter főtervezője, hogy a beruházás befejezéséig ellássa a legközvetlenebb helyszíni tervezői művezetői feladatokat.
A konvertertest szerelése
- 1979. augusztus 31.
Az összeállítás és aprólékos finombeállítás után megkezdődik a konvertertestek összehegesztése speciálisan képzett szovjet hegesztők bevonásával. - 1979. október 17.
Megkezdődnek a konvertercsarnokon belüli falazási munkák.
A konverter csarnok szerelése és a kémény építése
- 1979. november
Elkészül a 120/10 kilovoltos alállomás (a konvertert az országos villamosenergiahálózattal összekötő létesítmény) épülete. - 1979. december 8.
A konverter 100 méter magas kéményének építése befejeződik. - 1979. december 26.
Helyére emelik a nyersvas körkeverőt.
A nyersvaskeverő szerelése
- 1980. január
A GYGV készre jelenti az I-es konverter összehegesztését. - 1980. február
Megkezdődik a hozaganyagrendszer szerelése. - 1980. március 13.
Kijelölik a konverterüzem első telefonját. Száma: 29-65. - 1980. március
Az építészeti munkák befejeztével kezdetét veszi a villamos alállomások szerelése. - 1980. április 29.
A GYGV jelenti, hogy a helyére emelt venturi mosó teljes szerelését, befejezte. - 1980. július
Befejeződik az 1300 tonna nyersvas hőntartására és homogenizálására alkalmas körkeverő szerelése. - 1980. július
Üzembe helyezik az oxigéngyár első termelő egységét, az óránként 5 ezer köbméter 99,5 százalék tisztaságú oxigént adó első blokkot. - 1980. augusztus
Megkezdődik a gépészeti berendezések szerelése mind a nagynyomású, mind a tápszivattyúházban. Megérkezik a füstgázkazán a Szovjetunióból. - 1980. szeptember
A GYGV megkezdi a hozaganyagrendszer szállítószalagjainak szerelését. - 1980. november 15.
Befejeződik a mészégetőmű kemencéjének szerelése, egyben megkezdődik hideg próbaforgatása, majd a kemence belső falazása. - 1980. december
Kezdetét veszi a hőhasznosító kazán szerelése, valamint a konverter hűtését szolgáló AP-13 szivattyúház szerelése. - 1980. december
Üzemel az oxigéngyár második oxigéngyártó blokkja is. - 1980. december 19.
Feszültség alá helyezik a 18-as villamosállomást. - 1981. január
Megkezdődik a füstgázelszívó-rendszer szerelése. - 1981. február
Végéhez érkezik a nagynyomású szivattyúház szerelése. - 1981. február
Megkezdődik a konvertercsarnokban lévő berendezések villamostáplálását szolgáló létesítmények szerelése, egy hónappal később pedig a külső enerigarendszer szerelése is kezdetét veszi. - 1981. április 10.
Elkészül a mészégető kemence belső falazata, kész az előmelegítő is. - 1981. május
Megtörténik a nyersvas körkeverő előzetes próbaforgatása. - 1981. július 1.
Befejeződik a mészmű építése. Elkészült az üzem. - 1981. július
Üzembe helyezik az oxigéngyár harmadik blokkját is. Kész az oxigéngyár. - 1981. július
A GYGV jelenti: elkészült az I. konverter szerelésével. Ugyanebben az időben készül el a külső energiarendszer és fejeződik be a hőhasznosító kazán szerelése. Befejeződik a hozaganyagrendszer szerelése is. Feszültség alá helyezik – és ezzel az országos energiahálózattal összekapcsolják – a 120/10 kilovoltos villamosállomást, befejezik az AP-13 szivattyúház szerelését. - 1981. július 25.
Már a majdani kezelő személyzet veheti birtokba a konvertert és a lándzsamozgató berendezést begyakorlás céljából. - 1981. július 26.
Megkezdődnek a mészműtől a konverterig húzódó hozaganyag-rendszer próbái. - 1981. augusztus 5.
Kezdődik a konverter belső tűzálló falazatának kialakítása.
Konvertercsapolás
- 1981. augusztus 14. 0 óra 28 perc
Első kísérlet. Az öt és fél éve épülő konverteracélműben acélt csapolnak.
I. sz. konverter avatása
1981. augusztus 19., 17 óra 30 perc
Elkészült és dolgozik a konverter
Első csapolás után – ünnepi átadás előtt
Vasárnap a konverternél
A konverter vasárnapi képe ugyanolyan, mint hétfőn vagy pénteken. Mindenütt serény embercsoportok. A védnökségi munkát végzőket mégis könnyű megtalálni. Színes “civilben” másszák az állványokat, festenek, üvegeznek.
Dobier Istvánné, a Dunai Vasmű KISZ-bizottság védnökségi szervezője rendezi a sorokat.
– Úgy érzem – mondja – a három éve aláírt alapokmányban vállaltakat sikerül teljesítenünk. Ebben az évben értünk a csúcsra. Túlléptünk a rohammunkákon. Kivettük részünket az építésből és a gyártásból egyaránt. Szereltük a kábelhidat, az áramszedő alagút síneit, a porzsákokat, fektettünk kábelt. Két hónappal ezelőtt elvállaltuk az egyes konverterhez tartozó ablakkeretek festését, üvegezését. Az alkotmánynapi nagygyűlésig elkészülünk. Ezt a munkát végezték tegnap a kohászati gyárépítő kiszesei, ma pedig a hódmezővásárhelyiek és a Betonútépítő Vállalat fiataljai…
– Évi! Több kesztyű kellene! – kiált egy megtermett fiatalember.
Kézről kézre vándorolnak az üveglapok. Gyors, pontos mozdulatok. Egy erőteljes nyomástól kérdőjellé hajlik a csavarhúzó. Gazdája nevetve mutatja.
A megtermett fiatalember Avar László, a METRIPOND KISZ-bizottságának titkára.
– Negyvenen jöttünk. Ebben benne van az autóbusz is. Mosolyog. – Vállalatunk gyártotta és gyártja a konverterhez szükséges szalagmérlegeket, híd- és darumérlegeket. Védnökségi munkánk is elsősorban arra irányult, hogy ezek a berendezések határidőre és kifogástalan minőségben elkészüljenek. Így is történt. Jól ment a “verkli”.
Megérkeznek a kesztyűk. Laci újra beáll a sorba. A csarnok másik végében találom meg a betonútépítő fiataljait.
– Mi a konverterhez tartozó iparvágányokat készítettük, így kerültünk a védnökségbe is. – Emlékezik Lakatos László KISZ-titkár. – És persze minden évben itt voltunk a védnökségi napon, és csináltuk amit kellett. Ide mindig szívesen jöttünk és jövünk. Itt szemmel látható munkánk eredménye. Ugyanakkor nagyon sok ismerősre, barátra tettem szert. Az imént, hogy végigmentem a csarnokon, nem győztem köszönni…
– St –
Dunaújvárosi Hírlap – 1981. augusztus 25.
NÉGYÉVI MEGFESZÍTETT MUNKA UTÁN
Termel az 1-es konverter
Ünnepélyes csapolás augusztus 19-én
Erre a konverterre szüksége van a népgazdaságnak…
Majd négy esztendővel ezelőtt, 1977. december 1-én, egy hideg, téli napon állították talpra a konverteracélmű alacsony csarnokának első oszlopát … Azóta 1369 nap telt el… Ez év augusztus 14-én hajnali fél egykor csapoltak először acélt az új létesítményből. Az augusztus 19-i csapolás pedig már a hivatalos átadást, a konverter üzembelépését jelentette…
Szerdán 12 órakor a Dunai Vasmű kultúrtermében szerény házi ünnepséget tartottak az építők, kivitelezők és az üzemeltetők, a vasmű képviselői. Az ünnepségen részt vett Takács Imre, az MSZMP KEB tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Pataki József, az MSZMP KB tagja, a kohászati gyáregység pártvezetőségének titkára, Soltész István ipariminiszter-helyettes, Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes, Borovszky Ambrus, a vasasszakszervezet elnöke, Koltai Ede, a vasasszakszervezet főtitkárhelyettese, Penk Márton, a KISZ Fejér megyei Bizottságának első titkára, Gadanecz György, a városi pártbizottság első titkára és Sárközi György, a KISZ városi bizottságának titkára.
A megjelenteket Verbő István, a Dunai Vasmű pártbizottságának titkára köszöntötte, majd dr. Szabó Ferenc vezérigazgató értékelte a konverteracélmű első ütemének átadásáig végzett munkát.
– Évek óta készülünk erre az eseményre, az első ütem átadására, az ünnepélyes csapolásra. Külön öröm számunkra, hogy a kitűzött határidő előtt kerülhet erre sor. Több és jobb minőségű acélt tudunk termelni, a minőségi követelményeknek jobban megfelelő termékeinkkel pedig a jelenlegi helyzetben is versenyképesek tudunk maradni. – hangsúlyozta dr. Szabó Ferenc bevezetőjében, majd röviden áttekintette a beruházás történetét. Elismerően szólt a konverter megvalósításán dolgozó tervező, kivitelező, szerelő vállalatok munkájáról, a KOGÉPTERV, a 26-os építőipari vállalat, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat, Kohászati Gyárépítő Vállaalat, a Csőszerelő Vállalat, a VIV, a Hőtechnika, az ORSZAK, s a többi kivitelező kiváló teljesítményéről. A vasmű vezérigazgatója külön kiemelte a szocialista brigádok, valamint a KISZ védnökség jelentőségét, szerepét, eredményeit. Nagy elismeréssel beszélt a Garri Sapiro vezette szovjet szakértők tevékenységéről.
– Négy év megfeszített munkáját nehéz értékelni. Voltunk nagyon nehéz helyzetben, s volt amikor könnyebben lélegeztünk, de mindenképp erős, baráti közösséggé alakította az itt dolgozókat a beruházás, a munka. Jó ügyet szolgáltunk, s ha kellett áldozatokat is hoztunk érte. Nem az anyagi juttatás volt az elsődleges, hanem az, hogy erre a konverterre szüksége van a népgazdaságnak. A Dunai Vasmű kollektívája nevében köszönöm az Ipari Minisztériumnak, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumnak a hathatós támogatást, a tervező és kivitelező vállalatok valamennyi dolgozójának jó munkáját. – fejezte be értékelő szavait dr. Szabó Ferenc.
Az értékelést követően Soltész István kitüntetéseket adott át a beruházáson kiemelkedő munkát végző dolgozóknak. Kiváló Kohász kitüntetésben részesült Baráz Aladár,a KOGÉPTERV főtervezője, Vas Péter, a Dunai Vasmű daruvezetője.
Kiváló Munkáért miniszteri elismerést kapott Nagy Imre lakatos csoportvezető (KGYV), Mráz Mihály munkavezető (Ganz-Mávag), Molnár László szerelésvezető (GYGV), Kovács Béla létesítményvezető (VILATI), Osztrocska András betonozó (26. ÁÉV), Budai János művezető (VIV), Kukorolli László villanyszerelő (VBKM), Lóránt József főszerelésvezető (CSŐSZER), Losonczi Imre főépítésvezető (VIZÉP), Dobler Istvánné védnökségszervező (Dunai Vasmű), Máté István lakatos (Dunai Vasmű, energia gyáregység), Farkas József daruvezető (Dunai Vasmű, szállító gyáregység), Jánosa József hegesztő (Dunai Vasmű lemezfeldolgozó gyáregység).
Soltész István miniszterhelyettes rövid beszédében megköszönte az eddig végzett munkát, gratulált a kitüntetetteknek, majd emlékeztetett arra, hogy “nincs befejezve a mű”. Reményét fejezte ki, hogy jövőre, hasonlóan eredményes munkáról számot adva találkozhatnak ismét a beruházáson dolgozók.
Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes is Kiváló Munkáért kitüntetéseket adott át. Kitüntetésben részesült Ferenczy Zoltán csoportvezető főmérnök (Ipari Épület Ellenőrző Vállalat), Varga László építésvezető (26. ÁÉV), Pántya József ács (26. ÁÉV), Szabó István tervező (MÉLYÉPTERV), Szekrényi Lajos főmérnök (VIV), Szalóki Mihály építésvezető (ORSZAK), Mlinkó Pál művezető (CSŐSZER), Lukács János technikus (CSŐSZER), Sági István művezető (Hőtechnika), Rapatyi József (Dunai Vasmű fejlesztési főmérnökség).
– Megpróbáltuk közös erőfeszítéssel a kitűzött határidő előtt átadni az egyes konvertert. Sikerült. Most a hátralévő kemény feladat, hogy jövő év májusában átadjuk rendeltetésének a másik konvertert is – hangsúlyozta rövid felszólalásában Szilágyi Lajos miniszterhelyettes, majd a minisztérium nevében köszönetet mondott a szerelő és kivitelező vállalatoknak.
Penk Márton a KISZ Fejér megyei Bizottságának első titkára a védnökségi munkában kiemelkedő teljesítményt nyújtó fiataloknak a KISZ KB által adományozott kitüntetéseket adott át.
KISZ Érdemérem kitüntetésben részesült Herk Ferenc (KOGÉPTERV) és Zöld Tibor (Dunai Vasmű).
Aranykoszorús KISZ-jelvény kitüntetést kapott Dömötör József (VIV), Gerő Róbert (ORSZAK), Vitéz István (GYGV).
A KISZ KB Dicsérő Oklevelét kapta Kehi Zoltán (Dunai Vasmű), Kenyeres László (Dunai Vasmű), Peidl Péter (VILATI), Pomázi András (26. ÁÉV).
Dr. Szabó Ferenc, a Dunai Vasmű vezérigazgatója ötvenegy dolgozónak adott át Kiváló Dolgozó kitüntetést.
A konverternél végzett eredményes munkájáért Dunai Vasmű három szocialista brigádja, a Konverter (üzemfennetartás), a Kerpely Antal (hideghengermű), valamint a Szocialista Pénzforgalomért szocialista brigád elismerő oklevelet kapott.
Az ünnepi avatócsapolásra délután, az alkotmánynapi nagygyűlést követően került sor. A csapolást megtekintette Marjai József, az MSZMP KB tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, ott voltak az értékelő háziünnepség vendégei, valamint a nagygyűlés elnökségében is jelenlévő megyei, városi politikai, állami vezetők.
Tíz perccel hat óra előtt kezdett zubogni az acél az üstbe. Nehéz volt levenni a tekintetet az izzó sugárról… Amíg telt az üst, dr. Hanák Jánostól, a vasmű technológiai főosztályvezetőjétől azt kérdeztem, hogyan sikerültek az eddigi adagok?
– Eddig nyolc adagot csapoltunk a konverterből, s valamennyit leöntöttük a folyamatos acélöntőműn. Nem volt probléma. Jelenleg ezek a bugák az öntecs-csarnokban vannak, vizsgáljuk őket… A mostani adag 38/B jelű előírt szilárdságú szerkezeti acél lesz. A mai naptól két műszakban dolgozik majd a konverter, s műszakonként két adagot készítenek…
Konverteres acélmű a Dunai Vasműben
“A cél mindennél fontosabb volt”
A konverteres acélmű első egységének ünnepélyes üzembe helyezése alkalmából, az ünnepség utáni pillanatokban rövid nyilatkozatot kértünk dr. Répási Gellérttől, a nagyvállalat vezérigazgató-helyettesétől, műszaki igazgatótól.
– Mire gondol, mit érez most, hogy a sokéves munkával létrehozott létesítmény termelni kezd?
– Bizony régóta várjuk ezt a pillanatot. Egy olyan gyár számára, mint amilyen a Dunai Vasmű, nagyon fontos esemény egy ilyen új acélmű avatása. Évekig készültünk rá, évekig tartott a tervezés, s évekbe telt a felépítés is. De tudjuk, ma is tudjuk, hogy a minőségi acélok irányába eltolódott piaci kereslet miatt erre az acélműre szüksége van a vasműnek, szüksége van a népgazdaságnak.
– Nyilvánvaló, hogy egy ilyen nagyberuházás előkészítésében, lebonyolításában sok száz szakember vesz részt, az ő közös munkájuk eredménye az ünnepélyes avatás. Mindemellett azt hiszem az ön ebben vállalt szerepe mégis meghatározó volt. Mit jelent önnek, nagyon elvonatkoztatva, magánembernek, hogy mától dolgozik a mű?
– Röviden annyit, megtettem a kötelességemet, mint ahogy megtették mindazok, akiknek érdeme, szerepe van a mai nap sikerében. Mi, akik nap mint nap benne éltünk e munkában, s magunknak szabtunk nehezen betartható, sok munkát igénylő határidőket, szorosabbakat, rövidebbeket, mint azt esetleg várták tőlünk, mi készültünk erre a napra, hadd ne mondjam, hogy így történt, ez a természetes. Ezért dolgoztunk, a határidő előtti átadás volt a célunk.
– Miképpen változik meg a vasmű termelési struktúrája ettől a naptól? Milyen változásokat jelent ez a vasmű dolgozóinak életében?
– Az a tény, hogy az első konvertert ma felavattuk, csak egy állomása a munkánknak. Ezt a gépegységet be kell járatni, a kezelő, irányító személyzetnek meg kell ismerni, így csak fokozatos termelésfelfutásra számítunk. Az itt termelt konverteracél “besegít” ezévi terveink teljesítésébe, s teljes egészében a folyamatos öntőművön keresztül kerül a gyár vérkeringésébe. Lényegi változást a gyár egésze tulajdonképpen nem fog érzékelni, talán csak a martinászok munkája lesz nehezebb, hiszen a mű még nem teljes egész, továbbra is épülőfélben van, s ez az átmeneti állapot minden dolgozótól fokozott figyelmet igényel.
– Hogyan alakul az SM-kemencék termelése a továbbiakban?
– A konverterátadási határidőktől eltekintve minden a terv szerint történik. Az egyes konverter most megtörtént, majd a kettes egység várhatóan ismét korábban megejtendő átadásával még nem fejeződik be az acélgyártási folyamat korszerűsítése. Meg kell építenünk a folyamatos öntőmű harmadik öntőgépét, s akkor lehetővé válik, hogy a vasmű a távlati tervekben meghatározott acélmennyiséget úgy gyártsa le, hogy közben az SM-acél termelését fokozatosan visszafogjuk, s éves viszonylatban csupán nyolcszázezer tonna acélt gyártsunk hagyományos technológiával. Ezt a mennyiséget kokillákba öntjük majd le. Az alacsonyabb követelményszint azt is lehetővé teszi, hogy a közelmúltban feszített ütemben dolgozó SM-kemencék felújítására, korszerűsítésére nagyobb gondot fordítsunk, s a nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb termelés, a berendezések megbízhatósága várhatóan nagy mértékben javítja az acélgyártók munkakörülményeit is.
– Az ünnepségeknek vége, az első csapolást hamarosan sok másik követi majd. Összességében milyennek értékeli az elmúlt öt évet, a konverter építésének éveit.
– Szép, küzdelmes évek voltak, gyorsan elmúltak. A napi feladatok sodrásában, a részhatáridők betartásáért vívott mindennapi harcban az ember nem néz vissza, csak előre. A cél volt mindennél fontosabb, amelyet most elértünk. De ez a mostani rövid visszatekintés is csak ideig szabad, hogy tartson: a konverter-beruházás befejezése, a második konverter üzembe állítása, a létesítmény teljes átadása kell, hogy célként előttünk álljon, s gyanítom a most következő szakasz sem lesz könnyebb, mint az, amit most lezártunk. Megköszönve odaadó munkájukat, ehhez is kérem munkatársaim aktív segítségét.
– Sok sikert kívánunk hozzá.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
