Közalkalmazott – 1958. november
Beszélgetés Tapolczai Jenővel,
a sztálivárosi tanács vb. elnökével
az első szocialista város múltjáról és jövőjéről
Amikor látogatóba érkezünk a sztálinvárosi tanácshoz, pontosan egy hónappal a választások előtt, nagy a sürgés-forgás a vb. vezetők hivatalos helyiségeiben. A jelölő gyűlések sikeres előkészítése komoly erőfeszítéseket igényel és így szűkreszabott idő áll rendelkezésünkre, hogy Tapolczai Jenő elvtárssal, a vb. elnökével elbeszélgessünk.
Hat esztendő óta a városi tanács vb. elnöke és nagy szeretetnek, népszerűségnek örvend első szocialista városunkban. A felszabadulás után a párt jelöltjeként került a kispesti polgármesterhelyettesi munkakörbe, majd a Fővárosi Vízmű vezérigazgatójaként végzett elismerésreméltó tevékenységet. Később a Belügyminisztériumban tanácsi vonalon működött, az általános igazgatási osztályvezetőjeként vett részt a tanácsapparátusokat segítő munkában.
– Nagyon-nagyon megszerettem ezt a várost – mondotta a vb.-elnök. Nehezen született meg az elhatározás, hogy leköltözzem a fővárosból, de ma már – a gyorsan elmúló évek után – minden ideköt. Ahogyan egy szülő örömét leli a fejlődő gyermekeiben, úgy nőttek, erősödtek a szeretet szálai bennem ehhez a városhoz, a mi Sztálinvárosunkhoz…
A vb-elnök apai szeretete érthető, hiszen két gyermeke 9 és 11 éves, az irántuk érzett szeretetben osztozott és növekedett a kedves város is.
November 7. tér az Üzletházzal /1957
fotó: Fortepan / Kiss Lajos
Amihez évszázadok kellettek – évek alatt megvalósult…
Tapolczai Jenő elvtárs sztálinvárosi munkáját az ellenforradalom megbénította. Az ellenforradalom áradata nem kerülte el Sztálinvárost sem és a vb-elnököt eltávolították a tanácshivatalból Családjával együtt komoly életveszedelemben is forgott. De már a szennyes erők felbukkanása előtt sok álmatlan éjszakát okozott a vb-elnöknek a revizionista nézetek hangoztatása, amelyek Nagy Imre és társai bűnei voltak és azzal a szomorú gyakorlati következménnyel is jártak, hogy 12 000 építőmunkás a vándorbotot vette a kezébe…
Ma már mindez a múlt, és büszkén írhatjuk le, hogy 40 ezer lakosa van Sztálinvárosnak, ötezerrel több választója, mint 1954-ben. És igen komoly a jelentősége annak a körülménynek is, hogy a könnyűipar képviseletében is megválasztásra kerülnek tanácstagok. Tudvalevő, hogy Sztálinvárosban ma már a Fésűsfonoda, a Fehérneműgyár és a Férfiruhagyár kétezer dolgozója képviseli többek között a könnyűipart és jogosult arra, hogy éljen választói jogával, ahogyan ötszáz MÁV dolgozó is megválasztja képviselőit.
Lelkes és eleven előkészítő munka folyik ebben a városban, amely évek alatt izmosodott, terebélyesedett és amelynek megcsodálására naponta érkeznek külföldi látogatóink. Hiszen köztudomású tény, hogy évszázadok kellettek egy-egy város növekedéséhez, amelynek példázására megemlítjük az ezeréves Székesfehérvárt, amelynek lakossága alig 15-20 000-rel több, mint Sztálinvárosé. A Vasmű csodálatos felépítése együtt történt a város fejlesztésével és így a városi tanácsnak egészen speciális feladatát jelenti a városépítés, amely a legfőbb gondja.
Tapolczai Jenő – Egy elnök naplója
Kulturális és szociális eredmények
Sófalvi István elvtársat, a vb. elnökhelyettesét is bevonjuk a beszélgetésbe, amikor a beruházási keret kapcsán a kulturális és szociális eredményekről értesülünk. Mennyi eredeti kezdeményezés született! Ez évben 68 millió a beruházási összeg, jövőre 60 millió. De mennyi gond és mennyi fejtörés…
Kevés az óvodai férőhelyek száma a hét óvodában, most két új óvoda létrehozatalán fáradozik a tanács. Valljuk be, hogy ebben a városban igen nagy a fiatalok száma, az átlagos életkor 32 év és nagyon gyakori eset, hogy a bútorok megszerzése előtt megrendelik a gyerekeket…
Az óvodát igénylők sokasága egyre nő, ahogyan ez az iskolák vonatkozásában is történik. 3986 általános iskolás elhelyezése nem könnyűfeladat. De talán a legjellemzőbb adat, hogy ebben az évben 650 elsőosztályos tanuló jelentkezett…
És beszélünk arról is, hogy ebben az évben kétszáz új lakás került átadásra. Mennyi körültekintést és gondot igényelt ez a kiválasztás során a vasmű és a tanácshivatal vezetői részéről. Mennyi igény a fiatal házasok részéről is… A kórházi helyiségek hiánya a gondok főforrását jelentik. Lakóépületekben helyeztek el kórházi osztályokat, az anya- és csecsemőotthon adott szállást a nőgyógyászati osztálynak, de a nehézségek felszámolása csak 1959-ben történik meg véglegesen, amikor a 400 ágyas kórházat átadják rendeltetésének.
A Bartók Béla Kultúrház a sztálinvárosi lakosság kedvelt művészi hajléka: a színvonalas előadásokat a Nemzeti Színház, a szegedi, a kecskeméti, a győri és a Faluszínház együttesei jelentik, de a külföldi vendégművészek első útja is ebbe a városba vezet. Igényes közönség foglalja el helyét ebben a kultúrházban, amely 690 férőhelyes és bővítésére a jövőben rövidesen sor fog kerülni.
Bartók Béla Kultúrház és a Tanácsháza /1956
fotó: Fortepan / UVATERV
Munkában a szakszervezeti bizottság
A vb. vezetői elismerően emlékeztek meg a sztálinvárosi tanács szakszervezeti bizottságának munkájáról is a választások sikeres előkészítésében.
Az szb. munkaterv alapján dolgozik, tevékenyen vesz részt a jelölőgyűlések megszervezésében, a politikai nevelőmunkában, az adminisztratív feladatok segítésében is. De széleskörű munkája kiterjed a mindennapi hivatali munka segítésére is, a tanácshivatali dolgozók problémáinak megértésére Hetényi István elvtárs, az szb. agilis elnöke most szervezi a tanácshivatali dolgozók látogatását a vasműhöz, de készülnek már a választások utáni “ismerkedési est”-re is, amikor az új tanácstagokat megismerik a tanácsapparátusi dolgozók a baráti beszélgetések keretében.
A látogató a közvetlen beszélgetés után azzal a meggyőződéssel búcsúzik, hogy olyan tanácsi vezetőkkel ismerkedett, akik méltók a dolgozók, a választók bizalmára. Alapos politikai ismeret, szakmai felkészültség, emberszeretet és önzetlenség jellemzi munkájukat.
A tanácsháza előtt, a November 7 téren hiányzik a szoboralkotás, amely egyes városokban az újságírót megemlékezésre késztetik. De biztosak vagyunk abban, hogy az új évszázad küszöbén a hálás utódok szobrot fognak emelni azoknak, akik az első szocialista városban úttörők voltak a vasmű izzó kemencéi mellett ugyanúgy, mint a kórházakat, iskolákat, lakásokat megtervező íróasztalok mellett. Az új nemzedék boldog életének alapköveit olyanok rakták le és formálják, akik nagyon-nagyon szeretik ezt a várost…
(b.)
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
