Tapolczai Jenő emlékezete

Fejér Megyei Hírlap – 1986. augusztus 20.

Tapolczai Jenő emlékezete

Ha élne, ma lenne 75 éves. (2022-ben már 111 – szerk.) Egy évtized óta síremlék őrzi nevét a dunaújvárosi temetőben. Holnapután utcát neveznek el róla a Duna-parti városban, amelynek tizennégy éven át volt tanácselnöke.
Még sokan vagyunk, akik személyesen ismertük, munkatársai, barátai, ismerősei voltunk, vagy csak ügyfelei, akiknek egyszer valamikor az életén segített igazítani valamit. Történeteit, anekdotáit továbbadjuk, s azok, miként a vadásztörténetek, nem kopnak, hanem éppen színesednek a sokszori felemlegetéstől. Jólesik reá emlékezni… Tapolczai elvtársra, Jenő bácsira vagy éppen Tapira – ne tessék kegyelete megsértésének, hiszen önmagát is legszívesebben így emlegette -, ahogy a kapcsolat jellege, a korkülönbség, a hozzá fűződő kötődés megengedte.
Tíz évvel halála után persze, hogy fontos ismerni férfias, harcos életútját, amit már a Zala és Fejér megyei munkásmozgalmi harcosok könyvében közzétett arcképcsarnoka őriz. Persze, hogy nem feledhetjük el, hogy sok magas kitüntetés mellett a Szocialista Hazáért Érdemrend, a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem és a Munka Vörös Zászló Érdemrend jelezte e szép emberi élet értékeit. A 75. születésnapon én mégis a tanítvány alázatával hajtom meg fejemet az előtt az ember előtt, aki soha nem sértett meg azzal, hogy titkárnőjén keresztül hívott fel telefonon, ha beszélni kívánt velem, aki az ál “prolilezserség” légkörében divatba hozta néma példájával a fehér inget és a nyakkendőt, s ezzel együtt az emberi léthez kötelezően tartozó méltóságot.
Életének ezeket a bagatell apróságait csak ezért emlegetem fel, mert többek között belőlük tudtam meg, hogy az emberi nagyság a részletkérdéseknél kezdődik, azokból teljesedik egésszé.

Tapolczai Jenő – Egy elnök naplója

Sikeres ember volt. Példája az új típusú tanácselnöknek. Ahol megjelent, derűjétől, humorától telítődött a levegő. Bárhol előfordult – és bizony mindenütt ott volt – azonnal a középpontba került. Céljai mindig pontosan egybeestek annak a közösségnek a törekvéseivel, érdekeivel, amelynek képviseletét elvállalta. Dunaújvárosban nem volt nála nagyobb lokálpatrióta, és Fejér megyében – 1967-től 1973-ig volt a Fejér Megyei Tanács elnöke – nem volt szenvedélyesebb Fejér megyei.
Személyes céljait, érdekeit szemérmesen elfedte a család, felesége és kislányai szeretete.
Neki minden sikerült – igaz, hatalmas küzdelmek árán. Sok sebet osztott, és igen sokat kapott. Mélyeket is, fájdalmasakat.
Húsz éve egy minősítése után sírt. Súlyos vádak érték. Ma már világos, hogy alaptalanul. “Állásfoglalásaiban nem támaszkodik vezető társai véleményére”. Vezető társai maguk is óriások voltak. Saját véleménnyel, egyéniséggel. Hogy csak Weiner Tibort említsem, a Dunaújvárosi Tanács ugyancsak halott elnökhelyettesét. Vitáik azóta is úgy élnek bennem, mint az elkötelezettség, a felelősség, a közügyek féltésének gyönyörű példái. Bár ilyen viták megfigyelőiként tanulhatná meg minden fiatal az elkötelezett közéletiséget.
“Magának tartja fenn a döntés jogát” – írták le róla. Hadd tegyem hozzá a kifelejtett félmondatot, a döntés terhét és felelősségét is. 1986-ban már tudjuk, hogy ez milyen nagyszerű vezetői érték.
“Tekintélyparancsolása az apparátus egy részénél a félelemérzés jeleit váltja ki.” Hát igen: tekintélyét egy maga iránt megkövetelt pontossággal, szorgalommal, felelősségtudattal vívta ki. S bizony nem tűrte, hogy az apparátus akár csak egy részecskéje visszaéljen hatalmával, semmibe vegye kötelességét, tiszteletlenül kezelje a hozzáforduló állampolgárok ügyeit. Hasonló esetben senki sem úszta meg feddés nélkül. “Megelégszik azzal, hogy hangos szóval megmondja a véleményét, s ezzel lezárja az ügyet…” Bár minden vezető úgy tudná garantálni a “hangos szó” tekintélyét, ahogy ő tudta. A hibákra haragudott, nem a hibát vétőkre. Vigyázott arra, hogy akitől holnap is segítséget vesz igénybe, emberi méltósága csorbulása nélkül állhasson ismét a közélet porondjára. Ha csak hibát és nem bűnt követett el.
“Túlzott, hogy a város ügyeit annyira előtérbe helyezi.” Ehhez Tapolczai Jenő írásos megjegyzése: “Jóllehet helyes értelemben véve valóban lokálpatriótának érzem magam, szeretem városunkat, de úgy érzem, sohasem tévesztettem szem elől sem a megyei, sem a népgazdasági szempontokat.” Bár minden megyei településnek megadatna egy ilyen lokálpatrióta. Aki felkutatja a helyi értékeket, aki úgy képes mozgósítani az összefogásra, aki annyi helyi energiát képes mozgásba hozni, s annyi szeretettel óvni, félteni, gyarapítani a városnyi, községnyi hazát.

Sok boldogságot Magyarország!

A véletlen játéka, hogy az alkotmány napja személyes születésnapjával egybeesik. Bizonyára véletlen az is, hogy itt Fejér megyében húsz éven át volt tanácselnök, az alkotmányos rend, a szocialista demokrácia kibontakozásának őre, a társadalmi közmegegyezés kialakulásának helyi letéteményese. 1962-től 1975-ig tagja a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának. 1976. december 14-én a Hazafias Népfront Fejér Megyei Bizottságának elnökeként, hivatali helyiségében nemes méltósággal fogadta a halált, örökül hagyta nekünk személyisége varázsát, józan bölcsességét, optimizmusát, fáradhatatlan munkaszeretetét. Ha bennünk tovább él, emberibb, gazdagabb, teljesebb lesz az életünk.

Nagy Jenő

Fejér Megyei Hírlap – 1986. augusztus 23.

Péntek délután egykori munkatársai, barátai, hozzátartozói és tisztelői megkoszorúzták a Dunaújvárosi köztemetőben dr. Tapolczai Jenő sírhelyét. Dr. Tapolczai Jenő Dunaújváros, majd Fejér megye egykori tanácselnöke, nyugdíjazását követően pedig a Hazafias Népfront megyei elnöke születésének 75. évfordulója alkalmából a koszorúzást követően emléktáblát avattak a róla elnevezett sétányon Dunaújvárosban, néhai lakásának környékén, a Kossuth Lajos utca Duna-parti sarkánál. Az emléktábla-avatáson Sárosi József, Dunaújváros Tanácsának elnöke emlékezett dr. Tapolczai Jenőre. Az ünnepségen részt vett Barts Oszkárné, az MSZMP Fejér Megyei Bizottságának első titkára, Teubel György, a Fejér Megyei Tanács elnöke, Horváth András, a HNF megyei bizottságának titkára, és Gadanecz György, az MSZMP Dunaújvárosi bizottságának első titkára. Az ünnepségen koszorút helyeztek el az emléktáblán

Fotó: Fási László

A megkopott, alig olvasható emléktábla 2020-ban