Dunaferr – 1992. augusztus 6.
“Halódó” hajózás
Derekig érő gaz, megdőlt, festékpergető korlátok a vízpart közvetlen közelében. A valaha jobb napokat látott dunaújvárosi hajóállomás ma sivár, kihalt képet mutat. Csak az elterebélyesedett tölgyfa alatti padon alszik egy férfi, feje alatt újság a párna. A Dunán már vagy öt-hat éve nincs személyforgalom – Pesttől délre legalábbis.
Hiába a tágas, kényelmes nyári hőségben is kellemesen hűs váróterem. A pénztár ablakán a lakat talán már be is rozsdásodott. Ide legfeljebb már csak a teherkikötő hajósai térnek be hűsölni, tévét nézni vagy a szomszédos mini boltba bevásárolni.
Pedig a negyvenes években már közismert személykikötőnek számított a dunapentelei. Naponta járt a “kofás járat” Pest és Mohács között, akár 12-14 vagonnyi árut is szállítva. Csak a piacokon már akkor is a farkastörvények uralkodtak, a lassúbb szállítóknak lényegesen kevesebb lett a hasznuk. Márpedig a hajók 50-60 kincs átlagsebessége igencsak alulmaradt a közúti járművekéhez képest. Ezért egyre inkább a gyorsabb teherfuvarozást vették igénybe az árusok. Még akkor is, ha az utóbbi, drágábbnak bizonyult, így a 800 személyes hajókon végül már alig lézengett 50-60 kofa, kevéske kis portékájával.
Kirándulni azonban még mindig szívesen jártak hajóval az emberek. Az Alföld legmesszebb lévő csücskéből is buszoztak ide csoportok azért, hogy kipróbálják az akkor közkedvelt szárnyashajókat. A Pestről közel másfél óra alatt hozzánkcsordogáló “Sirály” eleinte naponta járt, később már csak hétvégeken. Mert néhány év alatt itt is jócskán megcsappant az utaslétszám.
A jegy ára akkor a gyorsjáratú buszokéval volt egyenlő. A valamikor Dunavecséről, Apostagról nagyon korán induló, 280 személyes, munkásokat szállító kishajók helyett is szívesebben választották a bejáró dolgozók a gyorsabb buszokat. Az utolsó időkben pedig már csak a vasmű tassi üdülőjébe járt egy-egy vízibusz, nem ritkán csupán 5-6 utassal. ’86-ban elhagyta az utolsó menetrend szerinti személyhajó is Dunaújváros hajóállomását.
Ma már a kikötő forgalmának 99 százalékát a teherszállítás adja. Ezt is elsősorban a vasmű és csekély mértékben a helyi papírgyár használja ki. Pedig a MAHART dunaújvárosi hajóállomása 20-30 uszályt is rendelkezésére tudna bocsátania vízi szállítást igénybe vevő cégeknek. Csak hát a gyárak mindenütt messzi vannak a kikötőktől és ez lényegesen megdrágítja a szállítás feltételeit.
Mégis érdemes lenne fontolóra venni, itt a nagyfolyó partján élőknek, hogya Duna-Rajna-Majna csatorna megnyitásával milyen új lehetőségek nyílnak a jövőbeni, európai vízi kereskedeelem számára.
— kazai —
A szebb napokat megélt hajóállomás
fotók: Horváth Tamás
2005.05.28. Dunaújváros – Hajóállomás
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
