Dunaferr – 1996. január 26.
Pálhalma névadója: Rosti Pál
Schrecker Ignác fényképe Rosti Pálról /1865 k.
A XVII. századi Daróczy, a XVIII. századi Rudnyánszky család után a Rosti család volt meghatározója a XIX. század Penteléjének.
Nevükkel már az 1780-as években is találkozunk, ahol id. Rosty Pált a legjelentősebb földesurak között találjuk, Mondbach Ferenc, Cseh László, Kornis László és a Rudnyánszkyak mellett.
A Szórád mozgalom idején már Rosty Károlyt említik a nagy földbirtokosok között.
Birtokuk a mai Pálhalma környékén volt kb. 800 kataszteri földterülettel. A helység nevét ifjú Rosti Pálról kapta, aki Dóra Pál elbeszélése szerint akadémiai tagsága idején szellemi tevékenységét földtalicskázással pihente ki: a birtokon lévő dombot talicskával hordta át – egy ma is jól látható – új dombot létrehozva. Édesanyja tiszteletére ezt Mária halomnak nevezte el, de a népnek mindig is “csak” Pálhalma maradt.
A nagyapa “y”-nal írta a nevét és a katonai pályát választotta. Eleinte Pentelén élt, később azonban Vas megye táblabírója lett. 1794-ben a Martinovics-féle összeesküvéssel vádolják és letartóztatják, majd egy évi fogságra ítélik. Fia, Rosty Albert Békés megyei alispánként, Fejér megyei földbirtokosként és közgyűlési tagként van ismertetve az életrajzi lexikonban.
Az ifjú Rosti Pál viszont világutazásai után visszatért Pentelére, a nagyapai birtokra, amit 1847-ben örökölt.
A legfontosabb, legérdekesebb családi vonatkozású tényeket, történeteket próbáljuk most közzétenni.
Eötvös Lóránd érzelmileg sok szállal kötődött Penteléhez. Édesapja, a világhírű tudós Eötvös József volt, az édesanyját Rosti Ágnest, 1842-ben vette feleségül báli ismerkedés után.
Csak érdekességként említhető, hogy az idősebb Rosti lány, Jona férje is kultuszminiszter, Trefort Ágoston volt. Ebből is látható, hogy a család a múlt század Magyarországának legmagasabb köreiben mozgott és oda is tartozott. Maradjunk az “igazi” penteleinél, Rosti Pálnál. Liszt Ferenc egyszer tréfásan – “docte directeur de la Musikhochschule von Pentele” (a pentelei zeneművészeti főiskola tudós direktora) – így nevezte el Rostit félig németül, félig franciául a szekszárdi Augusz Antal bárónak 1871. október 28-án írt levelében. Rosti a nagy zeneszerzővel 1855-ben Weimarban ismerkedett meg az emigrációban és Liszt Ferenc ajánlólevelével utazott később Párizsba.
Az 1869 tavaszán Bécsben bemutatott Liszt szerzeményről a Szent Erzsébet legenda sikereiről Rosti számolt be a fővárosi lapok hasábjain. Ebből látható, hogy mennyire sokoldalú egyéniség volt és hogy nem csak a fotózáshoz értett. Liszt Ferenc 63 éves korában levelében aggódva kérdi báró Augusztól, hogy “Kitűnő barátunk, Rosti csakugyan gyógyíthatatlan beteg? Még mindig nem tudom elhinni, s remélem, hogy előtte hagyom el az árnyékvilágot.”
A nagy zeneszerzőhöz fűződő barátság bizonyítéka még az is, hogy Rosti haldoklása közben Liszt Esztergomi mise Benediktusának eljátszását kérte. Ezt a pentelei földbirtokos Janicsárné és a Liszt-tanítvány lánygyermeke addig játszotta, amíg Rosti meg nem halt.
No, de kapcsolódjunk vissza a családi szálakhoz. Az 1830-ban született Rosti Pál a szabadságharcban elsők között áll Kossuth zászlaja alá. Több csatában vitézül harcol és 19 évesen már honvéd kapitány. A forradalom leverése után sógorával, Eötvös Józseffel együtt Frankfurtba, Münchenbe emigrált, később Párizsban élt. Földrajzi, néprajzi tanulmányai mellett itt sajátította el a fényképezés tudományát. E téren kora egyik legjobban elismert nemzetközi fotósává vált. Rendkívül értékesek a múlt század közepén Észak- és Közép-Amerikában készült felvételei, szinte pótolhatatlan értékek.
Rosti Pál Kubában és Mexikóban
|
Venezuela fővárosában, Caracasban 1987. október 18-28-ig kiállítást rendeztek Első fényképek Caracasról címmel. Ezen két korai fotográfus képeit mutatták be, a német Federico Lessmann és a magyar Rosti Pál munkáit. Nevezett Rosto Pál osztozik azon magyarok hosszú sorában, akik mostanáig híresebbek külföldön, mint hazánkban.
forrás: Bélyegvilág, 2012. március |
A nagyvilágból visszatérve nagyapja pentelei birtokára költözött. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett 1860 után.
Aki felkeresi a tihanyi Eötvös Lóránd Emlékmúzeumot, meglepődve tapasztalhatja, hogy a világhírű fizikus hagyatéka mellett található Rosti Pál metszetgyűjteménye is.
Hogy miért ott található, nagyon egyszerű a magyarázat. Eötvös Lóránd édesanyja Rosti Pál nővére, Rosti Ágnes volt. A rokoni kapcsolaton túl igen szoros barátság fűzte a nagy művelődéspolitikushoz Eötvös Józsefhez.
Információink szerint Eötvös József sűrűn megfordult sógorának és egyben legjobb barátjának pentelei birtokán, amit Rosti édesapja 1847-es halála után örökölt.
Az apa, Rosty Albert közismert zenebarát volt és nagy szerepet játszott a pesti zenei életben. Neki személyes ismeretsége Beethovennel volt. Tőle örökölte a zenei műkvetséget fia, Rosti Pál is.
A világosi fegyverletétel után München, Párizs, majd Le Havre volt a tartózkodási helye, ahonnan 1856-ban Amerikába utazott.
A két és féléves kintléte alatt főleg Közép-Amerikában dolgozott, az ottani népeket tanulmányozva. Tapasztalatait az 1861-ben kiadott “Uti emlékek Amerikából” című könyvében összegezte, munkájáért a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Az Újvilág ezen részéről – Cuba, Mexikó – ő készített először fényképet. Az akkori építészetről, életmódról semmi más dokumentum nem maradt, ezért a Rosti-fotográfiák és -írások pótolhatatlan értékűek.
A múlt század Európája tőle tudhatta meg, hogy ilyen volt “egy vasárnap Habanában.”
Az első magyar fényképező turista
Mibe öltöztek az akkori emberek az ünnepnapokon, mi volt a templomba járás szokása. Részletesen leírja a nemzeti mulatságot a “kakasviadal” látványát. Hírt ad és pontos termelési technológiát nyújt egy nálunk akkor szinte ismeretlen növényről a “kávé”-ról. Beszámol arról is, hogy milyen volt a magyaros vendégszeretet Volmner Ferenc úr El Palmar-i birtokán, ahol egy hónapot időzött. Ír az ügyes mexikói lovasokról és arról, hogy a lovakat csak lovaglásra használják, mert a teherhordás, szántás a termőföld művelése az öszvérek feladata.
Még hintó elé is csak rövid időre foghatták be őket, ahol a szép mexikói lányok a senoriták ültek. A vasárnapi sétányokon való hintózás volt a széptevés, ismerkedés általános módja. Megtudhatjuk azt is, hogy a női kacsintásnak csak akkor van jelentősége, ha az rendszeres.
A fiúnak tiszta köpeny, kalap, szép ló, új kantár és nyereg nélkül nem lehetett sikere. Sokszor hónapokig tartott a néma udvarlás, és két év is beletelt, mire esküvő lett a sétányon “dísz valenta”-n kezdődött dologból.
A “Kőszén vulkán” kutatócsoport tagjaként vizsgálhatta az akkori világban szenzációt okozó jelenséget. Rosti Pál múlt századi feljegyzései, kutatási eredményei, fotói páratlan értékűek mai világunkban, mert hasonlóakat senki nem készített a múlt század Amerikájáról. Büszkék lehetünk rá.
Született 1830. november 29-én, meghalt 1874. december 7-én.
Szabó Szilvia
Szabó Tamás
ui.: Rosti Pál időközben előkerült keresztlevelén november 22-i dátum szerepel, így a születése dátumát a kutatások alapján erre a dátumra tehetjük: 1830. november 22.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
