Dunaújvárosi Hírlap – 2005. július 12.

Meglesz-e a Markaf-kazal?

Temetkezési hely, pogány templom vagy csak egyszerű természeti képződmény?

A 6-os úton Kisapostag felé haladva az út felett egy új átjárót láthatunk: ideiglenes megoldás, azért, hogy rajta az épülő 6-os autópálya építéséhez szükséges több millió tonna kohósalak a dunaújvárosi salakhányóról átszállítható legyen. Fenyegetően meredeznek a salakcsúcsok a szakadópart szélén, közvetlenül a vízparton. A vasmű ötvenéves fennállása alatt jöttek létre. Valamikor völgy volt itt, időközben ezt is a gyár zagyvizével töltötték fel. Odább másik zagytó: ez már a papírgyár terméke – a hangulatos, lankás domboldalak eltűntek, nincs már az a völgy sem, amely a gyár déli-városi bejárójától kanyargón ide.
Itt, közvetlenül a víz partján volt a Markas-kazal is, szemközt a vecsési templommal. Érdekes kis domb volt, melyet 1946-ban, nyári vízi kalandozásom alkalmával fedeztem fel. Jómagam nem kazalhoz, inkább masztabához (óegyiptomi csonka gúla alakú sírépítmény) hasonlítottam. A magasabb dombvonulatnál 6-8 méterrel alacsonyabban, előtte állt a mintegy 50 méter hosszú, talán 15 méter széles, lapos tetejű dombocska, melyet a pentelei nép méltán nevezett kazalnak. Nem messze tőle volt a vecsei sziget orra is, ahová a gáton át lehetett bejutni.
Három község: Dunavecse, Kisapostag, Dunapentele határán állott, meglátszott rajta, hogy nem csak a természet hozta létre, munkájába az ember is beavatkozott. Olyan volt, mintha egy bástya ugrana ki a magasabb löszvonulatból, mely a mögötte lévő várfalat védelmezi.

“Dorf Apostagh” a Duna-parti kis teleppel, közepében templommal, az Ermini-féle metszeten, Alt Miklós Duna-albumából.
Minden tévedést kizárva beazonosítható a mai helyszínre is

Mielőtt még minden feledésbe merült volna a régi világból, 1951-ben G. Veress Éva és mások próbálkoztak vele, hogy a fellelhető pentelei emlékeket megmentsék. Neki mondta Csupity Iván, egy akkor 40 éves pentelei szerb földműves a Markaf-kazal ismertetőjét:

“Markaf-kazal. A Kozidertől délre eső domb. A kukoricavetésben négy körtefa áll, ott süllyedés látszik a Duna parton. Ott pusztatemplom állt (cokmistér). Mikor még a mi őseink pogányok voltak, ide jártak. Kisapostagnál, a baracsi határban volt a telep, onnan is ide jártak. A bálványokat azután elrombolták. A magyarok a nevet egy markalt mesével magyarázzák. “

Ki vagy mi lehetett az, akiről, amiről a Markaf-kazal a nevét nyerte? 1774. november 4-én a vegyes törvényszéki irományok között, a fehérmegyei levéltárban olvashatjuk: “Egészen a Bájó völgyének tulsó partyára hajtatott, s a Delelőnek fölső végén, az Markas-kazallyánál” megnyúzták Kis Novák pentelei lakos borjúját. A katolikus plébánia 1809. IV. 17-i anyakönyvi bejegyzésében olvashatjuk: “…meghalt István, Markas Ferenc három éves fia.” A penteleiek csak úgy emlékeztek meg róla: a Markaf, a falu ős szélhámosa. Még gyermekkoromban is járta az a monda, hogy ő volt az aki mintegy ötven méter hosszú dombocskát fűvel beterítve szénakazalként púpozta fel. A nagy kazal jól látszott a Duna vecsei oldaláról. Vásár alkalmával Markaf – belecsapva valamely pesti ember tenyerébe – jó pénzen eladta a méretes szénakazlat. Három nyitott szállító fahajóval akarták elvinni, oda sorakozván a közelébe. A szénakazal túl gyorsan lefogyott és a takaros dombocska előkandított…
Csupity Iván szerint a Markaf-kazal a Kozidertől délre eső domb. Ez igaz ugyan, de valójában három kilométer dunai magaspartot jelent, melynek északi végében népvándorlás, vagy honfoglaláskori földvár létezett, lentebb pedig az egyháza nevű pentelei dűlő, melynek területén egy kis középkori templom dr. Bóna István ásatása nyomán került elő. Az omladékony magaspart szélén, a mai betonelemgyár mögött mi magunk is kiástunk egymás mellett fekvő négy csontvázat. Jóval délebbre, a mai Kisapostag területén voltak az egyházi szállások. Mi minden lehetett itt? Nem volt üres a Dunapart sohasem. Vizsgáljuk tovább a Csupity Ivántól nyert, meglehetősen tömörített információkat: “Kisapostagnál, baracsi határban volt telep, onnan is ide jártak.” Szemléletes bizonyíték lehet erre az az Ermini-féle metszet, amelyet Alt Miklós Duna-albumában találtunk. A “Dorf Appstagh”-ot ábrázolja, a Duna-parti kis teleppel, közepében templommal. Az erősen romantikus hangulatú metszet minden tévedést kizárva beazonosítható a mai helyszínre is, holott 1819-ben készült. Valóban, itt van a Kisapostag – Baracs közötti közigazgatási határ ma is. A házak ugyan a patak mellett nyugatabbra húzódtak, a templom teljesen eltűnt. Lehetséges, hogy talán nem is volt? Fabó Tibor, a nemrég meghalt kisapostagi lokálpatrióta szerint ezen a helyen egy Árpád-kori körtemplom alapjai találhatók.
A Markaf-kazal és környéke, mint az Csupity Iván és több egykori pentelei szavaiból, mondákból kiderül, jelentős szerepet játszott a körülötte lévő falvak lakosságának társadalmi életében. A vízimolnárok rendszeresen tartották itt ünnepeiket, amelyek a május 16-án tartott János-eresztéssel kezdődött, amikor is védőszentjüknek, Nepomuki Szent Jánosnak a szobrát csónakba tették és végig úsztatták a kivilágított vízimalmok előtt. Ez volt a kezdet, melyet egy teljes napig tartó “lakozás” követett, igazi népünnepéllyel. Nagy volt az eszemiszom, mely alkalommal kiürültek a falu házai, a malmokban is csak egy inas tartotta az őrséget.
A Markaf-kazal körül kialakult legendák, mondák, népszokások történeti hátteréről Fekete István hallott közös barátunktól, Nagy Lajostól, aki pentelei születésű, levéltáros és történész volt, s az elsők között próbálkozott Dunapentele történetének megírásával.
A történelem, a történetírás talán magyarázattal szolgálhat a századokon át a nép száján kialakult legendákra.

Duna partja városunk déli határában Dunavecse irányából /2020
fotó: Horváth Tamás

Szent István királyunk halála után unokaöccse, a velencei dózse fia, Orseolo Péter került a trónra, aki a közvélekedés szerint rossz király volt. Első dolga, hogy idegeneket hozasson be, akiket tisztségekkel árasztott el. Mint az egyik krónikás említette: “…ugató germánokkal és csivitelő olaszokkal” vette magát körül. Az István király által építtetett várakat, erődöket német és olasz katonákra bízta. Ez már komoly aggodalmat ébresztett a magyar urakban! Végül is ezen urak jól szervezett módon fellázadtak ellene és megválasztották maguk közül az Aba nemzetségbéli Sámuelt, aki különben István király sógora (1010. körül vette feleségül első királyunk későn született húgát) és erre az időre már tekintélyes ember volt az ország nádora, főbírája. Történt mindez 1041-ben, amikor is Péter nyugatnak futva meg sem állt III. Henrik német császárig, kérve annak katonai támogatását. Henrik maga kisérte Pétert hadával Magyarországba és Ménfőnél nagy csatában mérték össze erejüket, melyben Aba Sámuel vesztett és kénytelen volt menekülésre fogni a dolgot. Péter hada hosszan üldözte a Duna két oldalán, egymással párhuzamosan haladva, Péter a jobb, Sámuel a bal parton. Ekkor Sámuel úgy látta, hogy az a kiterjedt szigetvilág, mely Pentele és Vecse között található, alkalmas lehet egy rejtett átkelésre és az ellenségen való rajtaütésre. Ez meg is történt. Az összecsapás helye pontosan nem állapítható meg. Kétségtelen azonban, hogy a Péter hadában csatázó német főurak közül egy, akinek nevét nem ismerjük – magasrangú őrgróf, Markgraf – elesett. A csata helyén, vagy annak közelében egy különös felismerhetőségi jeggyel bíró helyen temették el, hogy később is fellelhető legyen. Ez a hely – minden valószínűség szerint – a már akkor is különös figyelmet keltő és érdemlő, vagy talán valamilyen okból megkülönböztetett (szakrális?) hely lehetett: egy koporsó alakú (talán nem is természetes eredetű?) domb, vagy annak közvetlen környéke. Mivel magyar nyelvünk nem tűri a négytagú mássalhangzót, a Markgraf név Markaf-ra alakult és különös alakja miatt a rá hasonlító “kazal”-al kapcsolódott össze. Öreg penteleiek még talán emlékeznek rá, ezért még máig is így hívják a volt Árendás-lapostól délre fekvő fura dombot: Markaf-kazal.
Vajon előkerül-e? A Duna jobb partján, az 1543-as kilométer közelében. Az összecsapásban, vagy kicsit később, Aba Sámuelt is megölték.

Őri Zoltán

 

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.