Dunapentelei Hírlap – 1957. március 19.

Dunaújváros szíve a Városháza téren – képeslapon
fotó: Sok szeretettel Dunapenteléről/Sztálinvárosból/Dunaújvárosból

Tavaszi strófák

– Helyi szerzők verseiből –

 

TAVASZ

Tavasz, hogyha Te jössz
nincsen maradása többé már a télnek
Tavasz, hogyha Te jössz,
a fecskék mind-mind visszatérnek.
Melegebb lesz a nap
az erdő, a mező újra hajt s virágzik
Tavasz, hogyha Te jössz
minden ébredni kezd, szívem mégis fázik…

Tavasz, hogyha Te jössz
mindenkit felderít édes mosolygásod,
Az emberi lelket
Vidámabbá teszi bűbájos varázsod.
Mint egy pajkos tündér
Befonod a földet virágkoszorúval,
Tavasz, hogyha Te jössz
Az én szívem mégis küszködik a búval…

Tavasz, hogyha Te jössz
Rejtett bús panaszok zokognak fel bennem
Tavasz, hogyha Te jössz
Eszembe jut újra az első szerelmem
Tavasz, hogyha Te jössz
Fájó emlékekkel szívem miért bántod
Ha elfagyott a fa –
Akárhogy ragyogsz is, nem hozhat virágot…

Verő István

SZERETLEK!

Szeretnék minden formát összetörni;
A csengő-bongó rímeket,
S felírni szabadon fára, kőre,
Kis patakra, zöld mezőre,
Apró bogárra, fájó könnyre,
Zsoltárokra, padra, könyvre,
Virágsziromra, rózsatőre,
Szakadékra, hegytetőre,
Lágyan úszó fellegekre,
Messze nyúló kék egekre,
Tovaszálló dallamokra,
Felírni a csillagokra
Ezt az egy szót, hogy
Szeretlek!

Sasvári György

Tavasz

Az este találkoztam vele:
Szél szárnyán jött a kerten át.
Lassan lopódzott a szívekbe.
Rámosolygott egy kisgyerekre,
Skócosra fújta szöghaját.

Ma reggel frissen ébredt minden:
A fák, rügyek, s az emberek.
A parkban piros sapka libben,
Fogócskázik vagy száz gyerek.
Fényben ragyognak a szemek.

Ha arra jársz, majd felborít
A sárkányeresztés, víg zsivaj.
De nem bánod, mert bátorít,
Hogy jobban örülsz tán, mint tavaly.
Van még gondod, de az se’ baj.

Az utcán már szinte érzed
Városunk szíve ütemét.
Aszfaltján könnyű szandál lépked,
Fiú fogja egy leány kezét.
Ide már nem kell sok beszéd.

És így van ez jól, így a szép!
Ifjú tavasz az öreg téllel
váltja egymást, mint nappal-éjjel.
Dolgozunk, fába szívet vésünk,
Mert tavasz van, és oly’ jó élnünk.

Papp Ilona

 

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.