Berán, a pénzcsináló

Fejér Megyei Hírlap – 1989. augusztus 26.

Berán, a pénzcsináló

A dunaújvárosi Intercisa Múzeum elegáns ízléssel megrendezett kamarakiállítása Berán Lajos művészetét mutatja be.

A művész portréja

Nemigen szokás rá emlékezni napjainkban, nem tudnék fölidézni tanulmányt az elmúlt évekből, mely hivatkozott volna rá. Pedig hát nagy tekintélyű mester volt a maga idejében (1882-től 1943- ig élt), és bízvást mondhatjuk, jó néhány éven keresztül senki magyar alkotó művei nem fordultak meg anynyi kézben, mint a Berán Lajoséi, és senki munkájára nem vágytak annyian, mint az övére. Merthogy Berán Lajos 1932-től az állami pénzverde fővésnöke volt, gyakorlatilag ő tervezett minden Magyarországon forgalomban lévő pénzérmét, sőt a bolgároknak is csinált pénzeket.
Nyugodt, kiegyensúlyozott művészpálya az övé. Kezdetben Telcs Edénél tanult, majd a bécsi akadémián végzett szobrászatot. Érdeklődése kezdettől az éremművészet felé irányult, mindjárt indulásakor megnyert egy Trefort Ágoston emlékezetére kiírt pályázatot, s ez egész későbbi sorsát meghatározta. Gyakran és sikerrel pályázott, jelentős megbízásokat kapott, s minden munkáját maradéktalan szakmai lelkiismeretességgel, különösebb fantázia nélkül vitte végbe.
Mégsem nevezhetjük egyértelműen unalmas, akadémikus művésznek. A szakmai tudás nem merevedett meg benne. Máig is érezhető élvezettel gyakorolta az éremvésés gazdaságosságra, tömörségre, lényegre törésre késztető művészetét.

Penge fémek, filléres kincsek

Érembe vert szépség

Milyen ritkán jut eszünkbe amikor egy-egy pénzdarabot, érmet esetleg kitüntetést forgatunk a kezünkben, hogy ne csak “névleges értékére” figyeljünk, hanem elgyönyörködjünk kidolgozásában, az ábrák és a rajzok finomságában. Pedig az érmek, érmék műalkotások is, legalábbis azok kellenének, hogy legyenek.

Dr. Rádóczy Gyula

Berán Lajosnak, a századelő kiemelkedő magyar éremművészének alkotásaiból látható kiállítás az Intercisa Múzeumban. A megnyitó alkalmával beszélgettünk dr.Rádóczy Gyula kandidátussal, a Magyar Numizmatikai Társaság főtitkárával az éremgyűjtés és a művészet kapcsolatáról.
– A gyűjtők számára a legdemokratikusabb művészeti ág az éremművészet. Egy-egy szép veretű darabhoz viszonylag könyen hozzájuthat bárki. Nincs szükség nagy befektetésekre, hiszen a gyűjtemény darabja lehet a forgalomban lévő fillérektől, forintoktól kezdve a közelmúlt több százezres példányban vert pengőin át a ritka érmékig minden, bár az árak rendkívül változók.
A Magyar Numizmatikai Társaságot 1901-ben alapította az Akadémia, s elsősorban tudományos munkát végez a közel ötszáz tagú társaság. Az érmek művészeti értékükön túl ugyanis jelzik kibocsátásuk korának gazdasági, társadalmi és kulturális viszonyait is. A Magyar Éremgyűjtők Egyesülete ezzel szemben a ritkaság, a különlegesség és a gyűjtés igényével foglalkozik az érmékkel.
A képzőművészet egyik mostohagyermeke az éremművészet. Berán Lajos szobrászként kezdte pályafutását, majd 1903-ban Trefort-éremre kiírt pályázata megnyerése után került munkásságának előterébe az éremkészítés. A jelenlegi tárlaton tervek, próbanyomatok tanúskodnak munkásságának sokrétűségéről. Híresek többek között Apáczai-, Petőfi-, Jókai-emlékérmei, de arcképei mellett elismerésre méltók a sportérmei is. Klasszikus formák, kiváló kompozíciók tanúsítják művészetét.
– Napjainkban nincs igény a szép tervekre, kidolgozásra. Talán azért, mert teljesen elkülönült a gyártás és a tervezés. Hiába fogadnak el a szakértők egy míves gipszvázlatot, a megvalósítás után már szinte fel sem lehet az eredeti terveket ismerni. Egyrészt azért, mert maguk a művészek sincsenek tisztában az éremverés technológiájával, így a készítők a lehetőségeikhez alakítják ezeket. Máskor különböző művészek alkotásait teszik az érem elejére és hátlapjára. Ez az öszvérmegoldás sem vezethet eredményre. Jellemző ez nemcsak az éremverésre, de a pénzkibocsátásra is. A világ legszebb pénzeként tartják számon az 1938-ban kibocsátott Szent István-emlékérmet és a legcsúnyábbként a forint-korszak egyik darabját. Ez utóbbinak még él a tervezője, így nem kívánom megnevezni.

Két Berán-érem “egyik” oldala

Természetesen nem az emlékérmeknél, pénzeknél, hanem a a szabad kompozícióknál szárnyalhat igazán a művész fantáziája. Amikor nem a gépekről, hanem az öntőformákból kerülnek ki az érmék. Vagy a művész, nagy szaktudást igénylő technikával, közvetlenül acélba vési elképzeléseit. Ezek közé tartozik a kiállításon bemutatott emlékplakett, amelyet Berán a numizmatikai társaság emlékülésére készített, de rendkívül kifejező az önarcképe, és feleségének portréja is. Humorérzék, a formák és a vonalak játéka egyaránt megfigyelhető ezeken a dekoratív elemek mellett.
– Berán Lajos, 1943-ban bekövetkezett haláláig foglalkozott a szobrászattal is. Alkotásai közül Dunaújvárosban látható Pentelei Molnár János reliefje, a katolikus templomban a Jézus szíve-szobor, és a Szávics-család síremléke. (további két alkotása a Madonna kisdeddel témájú rotunda, és a kistemetőben felesége szüleinek síremléke krisztusfej ábrázolással – szerk.) Felesége pentelei lány volt, nyarakat töltött apósa házában a művész. A múzeum a szeptemberig látható tárlaton bemutatja a Berán-hagyaték egy részét, amelyet kiegészítettek Nemzeti Múzeum és az Állami Pénzverő anyagával is.

F. Gy.

Megjelent: Dunaújvárosi Hírlap, 1989. május 05.

Ha lelkesedünk az olyan művészekért, akiken koruk minden rezdülése nyomot hagy, akik elsőként vágnak bele bármifajta újszerű kísérletbe, akkor legalábbis imponálnia kell Berán Lajos magatartásának, aki az állandóságot, a maradandóságot tekintette mértéknek, s higgadt tekintettel keresztülnézett a jelen hullámzásain, fortyogásain. A klasszikus és a reneszánsz éremépítkezésnél nyilván nem tudott jobbat kitalálni, engedelmesen, büszkén járt a nemes ösvényeken.

Rösler Endre operaénekes fejszobra

Közforgalomban lévő pénzein kívül számos nagyság, emelkedett eszme képmását, illetve szimbólumait véste és mintázta meg. A háttérből alig kiemelkedő lapos relief elegáns virtuóza ő, mely virtuozitásnak nem a csillogás, hanem a hűvös fegyelem, a szakmai biztonság a legfőbb ismérve. Egy vonással karaktert teremt, mozgalmasságot hoz létre néhány négyzetcentiméteren. Tevékenysége, egyneműségen belül is változatosságot jelent, hogy a tradicionális éremtémákon belül mennyire vonzotta a sport világa, az arányos felépítésű, teljesítményképes emberi test mindenkor örömérzetet adó szépsége.

Berán Lajos pénzeiből

Az éremművészet kétségkívül uralkodó szerepén túl, életművében a körplasztikai szobrászatnak is volt szerepe, bár erről a kiállítás inkább csak fotódokumentumokkal győz meg. Egy-egy egyházi témáját, síremlékét, portréját nagy biztonsággal, bevált módszereket követve, ugyanakkor érzelmi átéléssel alkotta meg.

Berán Lajos

Dunapenteléhez családi szálak fűzték. Felesége származott innen, s nyári vakációjukat gyakorta töltötték az akkor még csendes Duna menti községben. Két köztéri munkája is maradt fenn itt, Pentelei Molnár János domborműves emléktáblája, és egy síremlék a régi temetőben.
Berán Lajos bizonyára nem lesz példaképe a jelen, s a jövő művészeinek, emlékkiállítása sem nyit új korszakot értékelésében, de úgy tekinthetünk vissza alkotó évtizedeire, mint egy tisztességgel, következetességgel végigjárt, kiemelkedőt nem hozó, de vállalt, igényes színvonalától soha el nem maradó művészpályára.

(ász)