Sztálinvárosi Hírlap – 1957. november 7.
BRACHFELD SIEGFRIED LEVELE
melyben elmondja, mit látott Sztálinvárosban
Kedves sztálinvárosi Ősbelakók!
Aki múlt hét pénteken véletlenül látta, hogy szalad valaki szmokingba az arany-csillagból a városházig és visza, azt feltétlenül hallotta is amikor ott a városház ellőtt egy pár ember, ősbelakók nyelven, azt mondták: Mi a csuda van itt? Úgy látszik hogy megint jönnek egy pár nagy górék. Amikor azt mondták, akkor már bent voltak a górék a városházban – az NDK Parlament küldetsége és én. Igaz hogy én nem vagyok góré, de azért én se vagyok kutya. Na hát!
Szóval jó éreztünk magunkat nálatok. Ezt akartam itt rosz magyarsággal, de jó szív és lélekkel kifejezni. Mindenkinek az volt a benyomása, hogy ahol egy tanácselnök annyi humorral rendelkezik mind ti nálatok a Jenő Tapolcai, ott nem lehetnek nagy bajok. Tudom hogy most vannak akik rám támadnak. Hát maga mit tuthat mit láthat? Ide jönn egy pár órára, végig szágul kocsival a városon. Egy pilantás az erőműben és a következő pillantás az erőlevesbe a banketnél az arany-csillagban. Kérem mégis láttam. Láttam például hogy egy pincér a szósz rá csöpögtette valakinek a nadrágra. Szerencsére nem volt a nadrágban a német elnök, hannem egy magyar újságíró, aki udvariasan mondta: Nem baj, úgy is akartam egy kis hús a zsebre vágni, most már a szósz meg van hozzá…
Aztán láttam egy darukezelő a vasműben aki egy vas-kokillával ide oda vacakolt és nem tudta leemelni a kocsiról, mert alul meg volt akadva. Ő szidta az egész világot és biztos engem is, mert ott áltam és bámultam. Láttam az új ruhagyárban lányok és nők férfi gatyák termelni. A főnök azt mondta, hogy még vannak hibák, de majd belejönnek. Láttam a kikötő-rakodóhelyén egy darukezelő aki hoszu szünetet kellett tartani mert nem volt több kocsi. Láttam … szóval látják hogy láttam, ugye?
Sok szeretettel Dunapenteléről/Sztálinvárosból/Dunaújvárosból
Szerintem mind azok a kicsi vagy nagy problémák a legjobban helyre lehet hozni egy kis humorral. Meg tetszik engedni hogy most átadom egy kis tapasztalat. Boszankodjanak úgy mind én. Biztos siker. Múltkor boszantkodtam a drága kis feleségemre. Kis apróság volt. Ő belekötött valamibe. Egymásnak mondtunk azt ami ilyenkor szokás, csak nekem sokkal nehezebb volt a megfelelő szavakat megtalálni mind a feleségemnek mind ős magyar akinek ilyen szavak már a bölsödöben feküdtek. Kerestem ezt a szót hogy, kötöködö, de nem jutott eszembe és azt mondtam neki: Tudot mi vagy te, egy nagy kikötő! Telitalálat volt. A nevetési rohama után karjainkbe repültünk és csókoltunk egymást. Tessék utánunk csinálni. Lehet még más szavak helyett még más szavak mondani. Mert kérdezem: mi köze van az édes jó anyukánknak ahoz hogy a vasműben még nem épült fel a hengermű? Szóval most ezen spekulálok, hogy ne adjam ki egy uj magyar szótár melyben minden magyar káromkodás benne lesz az én nyelvemmel… Nyugi nyugi, még azt is lesz benne. És ahova ezentúl én fogom valakit elküldeni, onnan már nem is talál ide visza.
Erről majd még többet ha legközelebb jövök magukhoz Sztálinvárosba. Addig maradok teljes tisztelettel mindig az Önök
Brachfeld Siegfried
A Magyar Rádió német nyelvű riporter
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
