Sztálinvárosi Hírlap – 1960. január 29.
Akik tíz éve építik a várost
Egy gépkocsitulajdonos kőműves
Ádám Sándor kőműves 1950. decemberében jött a pentelei építkezéshez. Budapestről az Út- és Vasútépítő Vállalattól a fiatal sztahanovistát nehezen engedték el, végülis huszonnégy társával érkezett az új építkezéshez.
– Abban az időben nagyon nehéz viszonyok uralkodtak itt – kezdi visszaemlékezését Ádám Sándor. – Ennek következménye volt az is, hogy egy hét múlva csupán hárman maradtak Pentelén, a többi huszonnégy visszament a fővárosba. Az biztos, hogy az első években mostoha körülmények között voltunk, s a lakásviszonyok, szórakozási lehetőségek hiánya, valamint a térdig érő sártenger minden építőnek megkeserítetteaz életét. De hát mi azért jöttünk ide, hogy felépítsünk egy új várost, s egy hatalmas gyárat. Vállaltuk ezt a nem könnyű feladatot, s hogy nem volt hiábavaló erőlködés, azt ma már azok is tudják, akik annak idején cserbenhagytak minket.
– Úgy érzem, munkánk hatalmas lendületet 1952-ben kapott, amikor megalakítottuk heten a “Jeszenovics brigádot.” Megindult a versengés brigádjaink között, s ez egy teljesen új szellemet eredményezett. Mi sem bizonyítja jobban munkánk fellendülését, mint az, hogy a havi keresetünk 1600 forintról felszökött 2400 forintra.
Versenyszellem, cél a táblára felkerülni és ott is maradni
fotó: MTI – fotóarchívum
– Ebben az időben feleségem is befejezte az óvónőképző iskolát, s 1952 májusában lejött Sztálinvárosba, ahol az elsőnek elkészült bölcsődébe került vezetőnek. Októberre felépült a “sztahanovista otthon”, itt kaptunk egy konyha helyiséget. Egy évre rá pedig kiutalták részünkre ezt az egyszoba összkomfortos lakást, ahol most is lakunk.
– Azóta már kaphattunk volna nagyobb lakást, hiszen két gyermekünk van – kapcsolódik be a beszélgetésbe a háziasszony. – De elhatároztuk, hogy családi házat építünk, addig elég lesz ez a lakás is.
– Hát persze, jobban szeretnénk saját házunkban lakni – folytatja a házigazda. – Persze azért nem olyan sürgős, szép lassan felépítjük. Tavaly 20.000 forintért vásároltunk építőanyagot, s 9000 forintért most veszünk téglát. A Vidám Parkkal szemben építkezünk, rajtunk kívül még három család épít mellettünk házat. Körülbelül 50.000 forintból kihozzuk ennek a kétszobás családi háznak a költségeit. Természetesen nekem kell végezni az építkezés zömét, na meg aztán közösen összefogva segítjük egymást a többiekkel. Úgy számítom, hogy 1961 augusztusra beköltözhetünk az új házba.
Míg beszélgetünk, előkerül a fényképalbum is, s a képek között sok felvételt találunk az Ádám család egyik büszkeségéről, a Skoda gépkocsiról. Erről faggatjuk a házigazdát.
– Hát bizony hosszú története van ennek – mondja mosolygós arccal. – 1953-ban beléptem az MHS motoros szakosztályába. Itt rövidesen megszerettem a motorozást, s egy évre rá vásároltam egy 125-ös Csepelt 6000 forintért. Az év karácsonyán már egy 250-es Pannóniát vettem 14.700 forintért. Aztán 1957 tavaszán elhatároztuk feleségemmel, hogy eladjuk a motort és veszünk egy gépkocsit. Sikerült 14.000 forintért eladni a motort, s 1953 májusában vettünk 30.000 forintért egy Adler Juniort. Nagyon jó gépkocsi volt csak hát négyünk részére szűknek bizonyult. Végül is 1959 tavaszán 6000 forint ráfizetéssel vásároltuk ezt a felújított Skoda 1100-as gépkocsit. Ezzel nagyon meg vagyunk elégedve, semmi szín alatt sem válnánk meg tőle. Persze azért nem olcsó mulatság a gépkocsitartás, havonta 700 forintunk elmegy az üzemben tartására. De megéri. Tavaly az egész családot felpakkoltuk, aztán bejártuk az ország nagy részét, így Szilvásvárad, Bükk, Mátra, Nagyalföld és a Balaton szebbnél szebb tájaiban gyönyörködtünk.
– Amikor ide költözött feleségem, két bőrönd volt az összes vagyonunk. Azóta 16.000 forintot költöttünk a lakás berendezésére. De sohasem vontunk meg magunktól semmit. Feleségemmel együtt kerestünk havonta 4000 forintot, ebből 2.400-at háztartásra és ruházkodásra költünk, a többit bankba rakjuk. Szórakozni is eljárunk: moziba, színházba, sőt havonta egyszer Budapestre is felmegyünk.
A család jövőbeni terveiről megtudjuk, hogy a családi ház felépítését úgy akarják megvalósítani, hogy ez ne jelentsen nagyobb anyagi megterhelést. Nem akarnak lemondani sem a szórakozás, gépkocsitartás eddigi életük nyújtotta szépségeiről, hanem lassan, anyagi erőikhez mérten valósítják meg ezt a kitűzött célt is.
Üzletház épülete a Béke Étteremmel. Az előtérben GAZ-14, Csajka típusú szovjet gyártmányú személygépkocsik parkolnak. /1959
fotó: MTI/Balassa Ferenc
S nem kételkedünk abban, hogy a két sztahanovista jelvény tulajdonosa, Ádám Sándor kőműves, miután beköltözött az új családi házba, újabb célt tűz maga elé.
Így élnek városunkban azok munkásemberek, akik kitartó, szorgalmas munkájukkal sohasem remélt körülményeket teremtenek családjuknak.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
