Magyar Építőipar – 1969. július-augusztus

A Dunaújvárosi Házgyár és a tömeges, panelos lakásépítés

BALLA JÓZSEF, LÁNCZKY JÓZSEF, REMETEY TIBOR

Történeti áttekintés

1. ábra: Dunaújváros, északi városrész (Római tábor és Ságvári lakótelep)	2. ábra. Dunaújváros, Római tábori városrész

A dunaújvárosi többszintes panelos lakóépületekkel kapcsolatos tervezési munka 1957. évben kezdődött, a társadalom lakásépítéssel szemben támasztott növekvő és jogos igényein túlmenően, nagyrészt dr. Weiner Tibor főépítész személyes, újító törekvése alapján. Az újító jelző itt feltétlenül helyénvaló, mert hazai példa e területen ekkor még nem volt. Az azóta eltelt időszak mind tervezési, mind kivitelezési szempontból három, egymással szorosan összefüggő, de a munka eredményességét tekintve fokozatosan jobb tervek és lakóépületek megvalósulását jelentő szakaszra osztható.

Az I. szakasz (1957-1961) tervei alapján 195 db lakás épült – kizárólag Dunaújvárosban – részben helyszíni, részben már nagyüzemi előregyártással, lényegében kísérleti jelleggel (FE-1; 2; 3; 9; 10). Az építés alapanyag-bázisát a Dunai Vasmű melléktermékeként jelentkező habosított kohósalak képezte.
Az épületek 15 db lakást tartalmazó, 3 fogatos szekcióterv alapján készültek, esetenként némi módosításokkal, pont- és sávházként, földszint + 4 emeletes (5 szerelt szint) alápincézett változatban.
A szobanagyságú, teherhordó falpanelek tengelyei két-két sorban váltakozva helyezkednek el, és így egy kisebb és egy nagyobb területegység (sejt) váltja egymást a két traktusban, hossz- és harántirányban egyaránt. A fal- és födémpanelek kohóhabsalak betonból készültek vasalva. Mind a külső, mind a belső felületeket szerelés után vakolták, kivéve a hazánkban elsőként – 1959-ben – felépített FE-1 jelű lakóépület homlokzatát, melynek paneljai kész homlokzati felülettel készültek ugyan, de rendkívül munkaigényes technológiával. A következő – FE-2 jelű – épülettel kezdődően a szobanagyságú homlokzatú falpanelek helyett kisebb, tömör kohóhabsalak-beton panelek készültek, közöttük elhelyezett – külön legyártott – faszerkezetű ablakos, illetve erkélyajtós – úgynevezett könnyű – falelemekkel. A módosítást részben az akkor rendelkezésre álló toronydaruk teherbíró képessége, részben pedig további kísérleti szempontok indokolták.

3. ábra. Dunaújváros, Lenin tér és Korányi S. u. I. szakasz (FE 1; 2; 3; 9; 10)

A II. szakaszban (1962-1964) az ÉM kezdeményezése alapján, a Típustervező Intézet – mint generáltervező – megbízására 2 db lakóépület körzeti típustervei készültek el, az I. szakaszban vázlatosan ismertetett épületek tervezése és építése során szerzett tapasztalatok felhasználásával;
a MOT. I. 58-9/62 jelű 3 szekciós, földszint, 4 emeletes, 2 fogatos, 30 lakásos,
a MOT. I. 58-10/62 jelű 3 szekciós közműalagútas, földszint+4 emeletes, 3 fogatos 42 lakásos építményeké. Az előző épületben 1 + 3 X 1/2 szobás, az utóbbiban pedig 1 és 1 + 1/2 szobás lakások vannak.
A lakások egy 18,00 és egy 10,40 m² alapterületű sejt sorolásával kerültek kialakításra. A falpaneltengelyek primerhálójának modulrendszere itt még nem egységes.
A szerkezeti rendszer haránt- és hosszfőfalas, a homlokzati falpanelek szerkezeti kialakítása azonos az FE épületekével. A falpanelek minden esetben teherviselők. A födémpanelek egy-, illetve két irányban teherbíróak. Az elemek csatlakozása nedves (koszorú) és hegesztett kapcsolatú.
A konyha berendezési tárgyait, a fürdőszobát és a WC-t magába foglaló, előregyártott beton térelem (alul felül zárt doboz) alkalmazása, valamint a beépített szekrények célszerű elhelyezése válaszfalak készítését – az előregyártott szinteken – teljes mértékben kiküszöbölte. A térelemben helyet kapott még az ún. gépészeti szerelőakna, mely a fűtési felszállóvezetékek kivételével előszerelve tartalmazza az összes felszálló- és ejtővezetéket. A tervek távfűtés és központi melegvízellátás figyelembevételével készültek. A villamos vezetékek horizontális szerelése a padlóburkolat alatt, a födémben történik. A konyhai tűzhelyek gázüzemre tervezettek, szükség esetén azonban villamos tűzhelyek is alkalmazhatók.
A két körzeti típusépítmény terveinek adaptálásával összesen 4195 db lakás épült a Dunántúlon, legnagyobb számban Székesfehérvárott és Dunaújvárosban.

4. ábra. Dunaújváros, Dózsa György úti lakótelep II. szakasz (MOT. I. 58-9/62 és – 10/62)	5. ábra. Dunaújváros, Dózsa György úti lakótelep II. szakasz (MOT. I. 58-9/62 és – 10/62)

A III. szakasz (1965-től napjainkig) keretében került sor – szintén az ÉM Típustervező Intézet megbízása alapján – a C. jelű panelos tervcsalád kialakítására. A tervcsalád 6-fajta tipizált lakóépület szekció, illetve építmény terveit tartalmazza. A tervek alápincézett kivitelt tételeznek fel, így a földszint minden esetben előregyártott, szerelt szint. A többszintes épületek 5, a középmagas épületek pedig – maximálisan – 10 szerelt szintből állnak.
A tervezés során döntő szempont volt, hogy a különböző épülettípusok között mind moduláris, mind szerkezeti szempontból szoros összefüggés legyen, az elemfajták számának csökkentése, valamint a gyártás és a gyártástechnológia egységesítése és egyszerűsítése céljából. Az épületek teherhordó falpaneleinek tengelyrendszere modulizált méretű (1,80 m; 2,40; 3,60; 5,40; m ….) primer hálóra illeszkedik.

6. ábra. Dunaújváros, Ságvári II. városrész. II. és III. szakasz (MOT. I.58-9/62) Előtérben a C jelű tervcsalád C-P jelű középmagas pontházai, építés közben

Az alkalmazott modulizációs rendszer biztosította a méretegységesítési elv fokozott érvényesülését. A 6-fajta tipizált épület 3, 4, 5 és 6 férőhelyes lakásokat tartalmaz. A szerkezetek egységesítésén túl a tervcsalád-jelleget fokozza az a tény, hogy az azonos személyszámot befogadó lakások a 6 különböző építményben – lényegüket tekintve – teljesen azonosak. A szekciók, illetve építmények fogatszáma – az adott kontúron belül – változtatható, és ezzel a különböző nagyságú lakások aránya módosítható, tervcsaládi szintű elemváltoztatás nélkül.

7. ábra. Székesfehérvár II. szakasz (MOT. I. 58-10/62)

8. ábra. Székesfehérvár, II. szakasz (MOT. I. 58-10/62)	9. ábra. Székesfehérvár, II. szakasz (MOT. I. 58-10/62)

A tervcsaládon belül – annak további szerves részeként – lehetőség van 7 és – szükség esetén – 8 F-es lakásokat tartalmazó szekciók kialakítására, a rendelkezésre álló gyártmányok felhasználásával. Az épületek – a korábbiakhoz képest – változatosabb tömegkialakítása (tört alaprajz, különböző szintszámok) lehetőséget nyújt az eddigieknél korszerűbb városképek megvalósítására. A szekciók, illetve építmények jellemzése:

• 1. C-1_p jelű – MOT. II. 58-154/67 – szekció alápincézett, földszint + 4 emeletes, 14 lakásos, 3 fogatos. Egy önállóan dilatáló egység maximálisan 3 db szekcióból állhat. A szekció a G-2_P és a C-3_P jelű szekciókkal is sorolható. Egy szekció 2 db 6 F-es és 12 db 4 F-es lakást tartalmaz.

10. ábra. FE 1; 2; 3 jelű épület alaprajza	11. ábra. I. 58-10/62 jelű épület alaprajza

• 2. C-2_p jelű – MOT. II. 58-155/67 – szekció alápincézett, földszint+4 emeletes, 14 lakásos, 3 fogatos. A C-1_p jelű szekció alaprajzi diszpozíciójának módosított változata. Egy önállóan dilatáló egység szintén maixmálisan 3 szekciót tartalmazhat. A szekció a C-1_p, és a C-3_p jelű szekciókkal is sorolható. Egy szekció 4 db 3 P-es, 4 db 4 E-es és 6 db 6 F-es lakást tartalmaz.

12. ábra. 58-9/62 jelű épület alaprajza

• 3. C-3_P jelű – MOT. II. 58-156/67 – szekció alápincézett, földszint+ 4 emeletes, 19 lakásos, 5 fogatos, belső lépcsőházas, tört, úgynevezett “Z” alaprajzú. Egy önállóan dilatáló egység maximálisan 2 db szekciót tartalmazhat. A szekció a C-1_p és a C-2_p jelű szekciókkal is sorolható, ezenkívül pont házként is alkalmazható. Egy szekció 4 db 3 F-es, 10 db 4 E-es és 5 db 6 F-es lakást tartalmaz.

13. ábra. C-1p jelű épület alaprajza	14. ábra. C-2p jelű épület alaprajza

• 4. C-S jelű – MOT. II. 58-157/67 – épület alápincézett, földszint + 9 emeletes, 78 lakásos, ikerszekciós, 4-fogatos tömbház. Egy ikerszekció egy önállóan dilatáló egység. A C-Z jelű épülettel sorolható. Egy épület 38 db 3 F-es, 20 db 4 F-es és 20 db 5 F-es lakást tartalmaz.

15. ábra. С-3p рjelű épület alaprajza	16. ábra. C-5 jelű épület alaprajza

• 5. C-Z jelű – MOT. II. 58-158/67 – épület alápincézett, földszinti + 9-emeletes, 39 lakásos, 4- fogatos, belső lépcsőházas, tört, ún. “Z” alaprajzú pontház. Egy épület egy önállóan dilatáló egység lehet. Az épület önmagával és a C-S ikerszekciós tömbházzal sorolható. Egy épület 39 db 4 F-es lakást tartalmaz.

17. ábra. C-Z jelű épület alaprajza	18. ábra. C-P jelű épület alaprajza

• 6. С-P jelű – MOT. I. 58-159/67 – épület alápincézett, földszint+9 emeletes, 49 lakásos, 5 fogatos, belső lépcsőházas pontház. Nem sorolható. Egy épület 30 db 3 F-es és 19 db 4 F-es lakást tartalmaz.

A lakások és egyéb helyiségek modulizált alapterületű sejtek sorolásából alakulnak ki. Az épületek szerkezeti rendszere haránt- és hosszfőfalas. Az 5-szintes épületeknél, valamint a középmagas épületek felső 5 szintjénél a szobanagyságú homlokzati falpanelek egyszemcsés, habosított kohósalak-adalékanyagú betonból készülnek, 30 cm vastagsággal. Azok a középmagas épületek alsó 5 szintjén ugyancsak 30 cm vastagok – a gyártósablonok számának ugyancsak csökkentése, a szerkezeti csomópontok egységesítése és a gyártástechnológia egyszerűsítése céljából -, de szendvicsszerkezetűek statikai megfontolások miatt. A belső falpanelek általában kohóhabsalak-betonból készülnek, a középmagas épületek esetében azonban az alsó 5 szint falpaneljainak anyaga – a nagyobb igénybevétel miatt – kavicsbeton. Az elemek csatlakozása nedves (koszorú) és hegesztett kapcsolatú.
Az előregyártás szintjének további fokozása érdekében – az eddigiek során már kialakult térelemeket tökéletesítve – a liftakna- és loggiaszerkezetek is vasalt beton dobozelemek. E térelemes módszer következtében – az előregyártott szinteken – válaszfalak készítése szükségtelenné vált.
A gépészeti megoldások lényegében azonosak a második szakaszban ismertetett épületek gépészeti kialakításával, a fűtés kivételével, mely a maximális előregyárthatóságot biztosító hurkos rendszerű.

Gyártástechnológia és szerkezet

A Beton- és Vasbetonipari Művek dunaújvárosi gyárában, a Dunaújvárosi Házgyárban a paneles építési mód dunaújvárosi tömeges bevezetésére 1964 júniusában üzemszerűen megindult a termelés.

A házgyárban

Ez a termelőkapacitás évenként mintegy 900-1100 komplett lakás elemeinek legyártását tette lehetővé. A házgyári üzemrész eszközigényessége akkori árszinten kb. 44/mFt volt. (35/mFt álló- és 9/mFt forgóalap-lekötöttséggel.) Az üzem a tervezési részben tárgyalt МОТ. I. 58-9/62 és -10/62 jelű épületek panel-, térelem és egyéb kiegészítő elemeinek gyártására céltechnológia jelleggel került kialakításra.

Házgyár – magyar tervek alapján – Dunaújvárosban

Ezt megelőzően a gyárban, amelynek gyártási profilja a hagyományos előregyártott vasbeton szerkezetek, mint pl. az ÉTI által kialakított típusfödémgerendák, mezőgazdasági vázszerkezetek, irodaöltöző vázszerkezet stb. volt  tapasztalatszerzés céljából , üzemi körülmények között kerültek legyártásra az FE-9-10 jelű panelos épületek elemei. A gyártástechnológia kialakításánál jó alapul szolgáltak az FE-1; 2; 3; jelű épületek helyszíni előregyártásánál felmerült épületszerkezeti, gyártási stb. problémák. Az FE-1; 2; 3; jelű épületek panelelemeit a 26. sz. ÁÉV gyártotta le helyszíni előregyártással. Valamennyi panelelem (homlokzat, válaszfal, födém) vízszintes gyártófelületen készült.
Az üzemi előregyártáshoz acélsablonokat használtak. A szobanagyságú homlokzati és födémpanelek vízszintes helyzetben, billenthetően, a válaszfal-panelek csoportzsaluzatban készültek. Gyártástechnológiájuk poligon, az elemek készültségi foka nagyblokkos jellegű. Az épületek kivitelezője a 26. sz. ÁÉV.
A gyártócsarnok 150 m hosszú, 19 m széles, 2850 m² területű, 3 db 10 mp/18 m, 7,60 m horogmagasságú híddaru van benne. Korszerű technológia a már közölt és mérsékeltnek mondható beruházás miatt nem alakulhatott ki, de az akkori első ilyen irányú hazai gyártóüzemi kezdeményezést kielégítette. A gyártástechnológia alakulása párhuzamosan ötvöződött а МОТ. I. 58-9/62 és -10/62 jelű típusterv kialakításával.
A saját tervezésű acélsablonokat a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár gyártotta le, kiváló minőségben, annak ellenére, hogy a gyártás során a nagy felületek miatt sok problémával kellett megbirkóznia. A gyártótálcák felületének eltérése az elméleti síktól a ± 2 mm-en belül maradt. Valamennyi sablon gőzérlelésre alkalmas, belső fűtésre készült. A homlokzati és födémelemeknél a gyártótálcán a zsaluzóelemek szükség szerinti mozgatásával a panelek méretváltozása követhető volt. A mozgósablonos technológiával a gyártó terület korlátozottságát a máglyázás oldotta fel. Mindkét elemtípusnál billenőasztal szolgált a függőleges beállításra.

19. ábra. BVM Dunaújvárosi Gyára: Födémgyártás. Háttérben a térelemek gyártósablonjai

A válaszfalpanelokat csoportzsaluban gyártották. Egy egységben 4 db elem készült. A véghatároló sablonelemek állíthatóságával követni lehetett a panelelemek méretváltozásait. A lépcsőházi elemek gyártására célsablonok készültek. A térelemet szintén célsablonban gyártották, nem lapokból összeállítva, hanem egy darabban betonozva.
A panelelemek anyaga választékos volt. Kavicsbetonból készült a födém, térelem, a lépcsőházi elemek egy része; bazaltbetonból a lépcsőelemek és habosított kohósalakból a homlokzati (Bk 50) és a válaszfal- (Bk 100) panelek.
A gyártott elemek készültségi foka:

• Födémpanelek: belső oldalon 2 mm vtg. simítóvakolat, külső oldalon készregyártott, cementhabarcsba ágyazott mészkőzúzalék. A nyílászáró szerkezet alapmázolás és üvegezés nélkül beszerelve.
• Válaszfalpanel-elemek: simítóvakolattal ellátva, nyílászáró szerkezet alapmázolás nélkül beszerelve.
• Térelem: Teljesen felszerelt, festett fürdőszoba-, WC- és konyhafal (bútor, tűzhely is).
• Lépcsőelemek: Szemcsézett felülettel.

A készültségi fok biztosításához széles körű együttműködésre volt szükség az Épületasztalosipari és Faipari, a Fémmunkás, a Csőszerelőipari vállalatokkal. A beépített anyagok (termékek) skálája széles volt. A készen vásárolt termékek aránya az elemek önköltségének 37%-a, és ennek több mint 70%-a térelemekhez került felhasználásra.
A gyártás, a készletgazdálkodás és a szállítás ütemességének biztosítására a párhuzamos szerelés és a választék miatt szoros kooperációt kellett kialakítani. Az épületek szerelését járműről végezték. Az elemeket ÉPFU-szerkesztésű és tulajdonú NP-14/A jelű trailerrel szállították.
Az elmondottakból érzékelhető, hogy a panelek előállítása épületelemgyári gyártósoron és a termelés megszervezése merőben más problémákkal járt, mint általában az előregyártó tevékenység.

20. ábra. BVM Dunaújvárosi Gyára: Loggiaelemek gyártósablonjai

A házgyári üzemben előállított panel- és egyéb elemek felhasználási területe már az indítást követő évben kiszélesedett. A panelos építési mód előnyeit városon kívül, de még indokolt vonzáskörzeten belül az illetékesek felismerték. Így lett a panelos lakásépítés körzeti bázisa a Dunaújvárosi Házgyár.
A dunaújvárosi lakóépületek kivitelezője a 26. ÁÉV, Dunaújváros. A székesfehérvári lakóépületek kivitelezője a Fejér megyei ÁÉV. A szekszárdi lakóépületeké a Tolna megyei ÁÉV. A MOT. I. 58-9/62 és -10/62 jelű épületek elemeiből 1967., 1968. években 48 db családi ház is épült.
A hazai házépítő kombinátok megjelenésével, nem utolsósorban a gyártási és a felhasználási tapasztalatok, valamint az elvárható igények figyelembevételével a C-jelű paneles tervcsalád panel- és egyéb elemeinek gyártáselőkészítése és gyártásindítása ez év februárjában megtörtént. A gyártástechnológiát, a sablonokat és az egyéb berendezéseket a gyár tervezte. A sablonokat az Építőgépgyártó V. 1. sz. Gyára, az egyéb technológiai berendezéseket a BVM Kunszentmártoni Gyára és a gyár karbantartó üzeme gyártotta. A szerelést ugyancsak a gyár karbantartó üzeme végezte.
A tipizált szekciótervek elemválasztéka:

Homlokzati elem		23-féle
Válaszfalpanel		27-féle
Födémpanelelem		27-féle
Térelem (fürdőszoba)		4-féle
Egyéb térelem (loggia, liftakna)		5-féle
Egyéb elem		33-féle
	Összesen:	146-féle

21. ábra. BVM Dunaújvárosi Gyára: Loggiaelemek gyártása

A C jelű tervcsalád gyártástechnológiája

A födémelemek 13 cm vastag, kétirányban vasalt, B 200-as betonból készülnek. A legnagyobbak 3,60X3,60, illetve 2,40X5,40 m méretűek. Méretpontossági okokból a gyártósablonok azonos elemek gyártására alkalmasak. A tálca a zsaluzáskor csuklósan kapcsolódik. Gőzérlelésre a tálca alul is zárt. A tálcák ráhegesztett közdarabbal máglyázhatók. Rendszerében mozgósablonos. A kész elemeket billenőasztalon szerelik ki. A betontömítést felső vibrálással végzik, de ez a megoldás nem végleges. Az elem felülete festésre alkalmas glettelést kap.
A homlokzati elemek 30 cm vastagok, 2,40, illetve 3,60 m szélesek, BK 70-es kohóhab salakbetonból, illetve a 200-as kavicsbetonból 13 cm vastag, gázszilikát hőszigeteléssel. Méretpontossági okokból a sablonok kialakítása megegyezik a födémpaneloknál közöltekkel. Technológiai rendszere is ugyanaz. Máglyázásnál a közdarab a tálca azonos helyein levő lyukakba illeszkedő, kúpos végű 100 mm Ø-jű cső. A C típus csomóponti kialakítása miatt, de egyéb okokból is, az előző típussal ellentétben a külső felületképzés a technológiai folyamatban az utolsó művelet lett. A homlokzati felület jelenleg préselt, mosott mészkőzúzalékból készül. A sablonnal érintkező oldal – a belső oldal – érlelés után glettelést kap. A nyílászáró szerkezet alapmázolva, üvegezve, kiszerelés után nyer elhelyezést. Mindkétfajta panel tömörítését (kohóhabsalak, szendvics) felső vibrálással végzik. A csomóponti csatlakozásoknál, vízzárósági okokból, tehát mind a négy oldalon, teljes vastagságban kéregbetont kap.
A válaszfal-panelelemek 15 cm vastag, vasalt BK 100-as kohóhabsalak-beton, illetve В 200-as kavicsbetonból készülnek. A legnagyobb méretű 5,40X2,65 m. A gyártás az előző típusnál bevált csoportzsaluban történik. Egy egység 5 db, belsőleg fűthető sablonelemből áll. A két szélső elem merevített. Az egységet szorítócsavarok fogják össze. A belső zsaluzat méretre állítható, az ajtónyílásképző elem oldható. A sablonelemek felső kényszerpályán egymással párhuzamosan mozgathatók.

22. ábra. BVM Dunaújvárosi Gyára: Térelemek gyártás közben

A beton tömörítését 2X4 db Z 7/15 típusú zsaluvibrátor végzi. Az elemek felületének glettelése után a faszerkezetű ajtó üvegezve, alapmázolva nyer elhelyezést a panelban.
A kétszer tört karú lépcsőelemek gyártása élére állított helyzetben, belső fűtésű sablonban történik. A sablon egyik oldala fix és alaplemezzel, a másik oldal kényszerpályán mozgatható. A beton tömörítésére 2 db Z 3/7 típusú zsaluvibrátor szolgál. Az egykarú lépcsőt vízszintes helyzetben lépcsőfokkal lefelé fordítva, rázóasztalon gyártják. A sablon fix oldalú, a kiszerelés megkönnyítésére a hosszoldalak kúposak. A legnagyobb elemsúly 3,50 Mp.
A kiegészítő egyéb elemek mind acélsablonban, céltechnológiával, zsaluvibrátoros tömítéssel, a csőszerű elemek függőleges helyzetben, dugós megoldással készülnek. A dugók mozgatását daru végzi.
A térelemek 4 cm vastag, vasalt, B 200-as kavicsbetonból készülnek. A lakásmag gyártása több lépcsős. Az elem részben egyidejűleg, de technológiai okokból egymás utáni művelettel készül el.
Az alapelem, a térelem négy oldala és a felső födém egy művelettel, a belső térelhatároló, szellőző és szerelőakna-elemek külön-külön készülnek. Az utóbbiakat gyártótálcára helyezve, méretre állítva és az alapelemet ezekre ráengedve készíthető el a doboz alsó födémrésze. Az így elkészített dobozban nyer kialakítást a teljesen felszerelt fürdőszoba (beépített kád, mosdó, tükör, radiátor stb. csempeburkolat), WC és a külső oldalon a mosogatóval ellátott négyrészes konyhabútor. Teljes súly: 4,2 Mp.

23. ábra. BVM Dunaújvárosi Gyára: Liftaknaelem gyártósablonjai

A lakásmag másik típusánál dobozon belül, a fürdőszoba mellett nyer elhelyezést a teljesen felszerelt főzőfülke (kétrészes konyhabútor, mosogató, garzontűzhely, élelmiszerszekrény). Súlya 5,2 Mp.
A loggiatérelem egy öntési művelettel, B 200-as kavicsbetonból készül. Kiszerelés után, beépített helyzetbe állítva, a szoba felőli oldalra alapmázolt, üvegezett asztalos szerkezet, a homlokzati síkba rácsos fémszerkezetű korlát kerül. Az elem mérete 3,60X2,80X1,20 m, súlya 3,8 Mp.
A liftaknatérelem beépítési helyzetben, egy öntési művelettel, ugyancsak B 200-as kavicsbetonból készül. Mérete 1,56×1,98×2,80 m, súlya: 3,4 Mp.

A műszaki-gazdasági színvonal rövid elemzése

A C típusra való átállás óta eltelt időszak igazolja a BVM vezetőinek és a gyár illetékeseinek előrelátó elképzelését. Az Építőgépgyártó V. 1. sz. Gyárának sablongyártó tevékenysége ismételten bizonyítja a hazai gondozású és felszerelésű házgyári panelgyártás életképességét. Az eddig legyártott elemek műszaki színvonala azonos, térelem, loggia és liftakna vonatkozásában pedig megelőzi nemcsak a hazai, de a külföldi példákat is. Az elemek méretpontossága kielégíti a vonatkozó előírást. Felszereltsége az előző típushoz képest nagyobb, azonos összehasonlításban, a készen vásárolt termékek aránya 43%-os a már közölt 37%-hoz viszonyítva.

24. ábra. BVM Dunaújvárosi Gyára: T 41 jelű térelem fürdőszobája

Az előző típus 7,3 lakás/fő/év tényszámához (lásd ÉGSZI 1211 sz. tanulmányát, melyben a Dunaújvárosi Házgyár Tényköltségeinek Vizsgálata című anyag található, készült 1966-ban) képest az előirányzott lakásszám 6,4/fő/év. Kívánatos a jelenleg mintegy 1200 lakás/év kapacitást 1800-2000 lakás/év színvonalra növelni az egyre növekvő igények kielégítése céljából. Ez a cél műszakilag megvalósítható, ha az eszközoldal forrása biztosított.
A szegedi olajberuházás lakásépítéseihez az ÉVM és a KPM vezetőinek megállapodása alapján az elemek vasúti szállítása megoldódott. Ezzel a házgyári üzemrészben gyártott elemek szállítási hatósugara a traileres szállításhoz képest megnövekedett. Ennek eredményeként a BVM az eddigi felhasználók lakáselem-igényének kielégítése mellett a szegedi lakáselem-igényeket is ki tudja elégíteni.

A panelos lakásépítési technológia hatása a várostervezésre

A hagyományos és a blokkos lakásépítési technológia tömeges alkalmazása idején megjelent kísérleti panelházak még elődeiknél használatos beépítési jelleggel és móddal kerülnek elhelyezésre. E szabadon álló, szinte pontházakként kezelt, elaprózott telepítés éppen a kísérleti jelleg miatt részben indokolt volt, de ellentmondásba került a házszereléssel (daru, felv. utak), és hamar megszületett az elvi magyarázat: az új technológia új telepítési rendet is követel, sőt az egyedül járható út az építmény korszerűségével azonos, korszerű telepítési rendszer.

Római tábor – tervpályázat

Ennek az egymásrahatásnak első tervi példája a Dunaújváros, Római táborra 1961-ben kiírt ÉM részletes rendezési terv I. díjas (Láng Tivadar) pályázati munkája, mely először alkalmazta városrészi nagyságrendben a sávos beépítést. Bár a terv nem valósult meg, a példa széles körben elterjedt, és a sávos elrendezés a lakótelepszerű építkezéseknek mintegy 6 éven át kedvelt fajtája volt.

Panelos építés Dunaújvárosban

Dunaújvárosban, a Dózsa György úti lakótelep és a Ságvári II. városrész épült e rendszerrel. A Dózsa György úton a D/16 jelű, 216 m hosszú épület extrém példája a sávos felállás hosszirányú kihasználásának, bár az adott helyen ez városképileg alkalmas a 75 m széles út északi lezárására. A Ságvári II. városrész tervezési időszakában már az egyvonalba elhelyezett sávházak számtalan helyen kijátszott, szinte falfestő hengerrel kezelt motívuma megunt lett, és így a domborzati viszonyokhoz alkalmazkodó, alaprajzilag lépcsőzetes sávos, és ennek derékszögben beforduló felállása jelentett újat. Ugyanitt a középmagas épületeket más tengelyrendszerben telepítették, a szőnyegszerű ötszintes rész és a vertikálisan hangsúlyos elemek közötti különbséget azok térbeli elrendezésénél is tudatosan különválasztották. A sávos beépítésnek a pályázatban hivatkozott klasszikus esete, bár összhangban volt nagyvonalúságában a panelos építkezéssel, a pár évvel később megvalósult példákat kiábrándítóan fogadta a közvélemény és a szakmai társadalom, melyben a nagyközönség az unalmas, egyformán ismétlődő elrendezést, az utca nélküli új városrészeket kifogásolta. A szakmabeliek pedig ezen a sablonosságon kívül hadat üzentek annak a szemléletnek, hogy az építés időfelének szakaszára korlátozódó emelőszerkezet, a daru pályája szabja meg – szinte kizárólagosan – az épületek fennállását évtizedekre. Ugyanakkor, amilyen forradalmat idézett elő a korábbi keretes-tömbös beépítéshez képest a szabadon álló elrendezés, annyira megunttá vált ezek tömeges és főleg kizárólagos alkalmazása. Hiszen szemünk láttára és kezünk nyomán váltak új városrészeink lakóteleppé.

25. ábra. BVM Dunaújvárosi Gyára: T 51 jelű térelem konyhája

A kivezető út ma már elvben ismert. Lényege a városias város építése. Az utóbbi évek tervezése egyértelműen a fenti irányzat alapján halad (Bp.: Páskomliget, Dunaújváros, Római tábor); megvalósult eklatáns példáját a Salgótarján városközpont-rekonstrukció esetében láthatjuk. A hivatkozott megvalósult példa épp nem paneles technológiát takar, és ebből máris rögzíthetjük azt a tanulságot, hogy a fejlődés útja várostervezésben – mint annyi másban – nem az egysíkúság, s nem az egyes, azonos elemek tömeges alkalmazása felé tendál, hanem a cél a település történeti, földrajzi népességének viszonyához leginkább alkalmazkodó, a helyet és az embereket kifejező, tehát egyedi és karakteres arculat létrehozása. E differenciáltsági igénynek látszólag ellentmond a paneles technológia, mivel annak tervezési, gyártási és szerelési metodikája épp az azonos elekmere apellál (legalábbis eddig). Az ellentmondás tényleg csak látszólagos, mert csak rajtunk múlik, hogy mennyire tudunk elemeinkkel és a lehetőséggel játszani, és hogy végső soron az előállítási folyamat, vagy a végtermék igényét tartjuk-e előbbrevalónak.

26. ábra. BVM Dunaújvárosi Gyára: T 41 jelű térelem konyhai oldala

A dunaújvárosi MOT. I. 58-9/62, és -10/62 jelű panelos körzeti típuslakóépület, mely helyi anyagból és helyi nagyüzemi gyártással készült, tömeges és gyors lakásépítési lehetőséget adott városépítési szempontból. Ehhez járult a 9-es típusnak az az előnye, hogy az 1 + 3 X 1/2 szobás lakásaival a városi lakásstruktúra jelentős változását idézte elő, hiszen nagy sorozatban készültek az ötférőhelyes, differenciált lakóhelyiség elosztású lakások. Feltétlen előnye még a két házfajtának, hogy közműfolyosós, pincekialakítási lehetőséggel jelentős megtakarítást tett lehetővé a közműépítésben, illetve azok területfoglalásában.
Városépítészetileg a jó arányú házszemnek kellemes homlokzati megjelenése, jó, időtálló anyaga feltétlen fejlődést jelentett a korábbi blokkos épületekhez képest. Egyebet sajnos nem tudott, így kifejezett negatívuma a tetőfelépítmények és bejárati előtétek kiviteli minőségének – az épület egyéb, kvalifikáltan kimunkált részeihez képest – elmaradó megoldása, de főleg a két típus túlzott hasonlósága (mindkettő ötszintes), márpedig végső soron csak ezekből élénk és változatos utca- és városképet biztosítani nem lehet.
Feltétlenül nagy eredmény épp ezért nemcsak szerkezetileg, de városépítészeti szempontból is a C jelű tervcsalád kidolgozása, mely az épületfajták számbeli növekedésével együtt járó variabilitást nemcsak az épület loggiás homlokzataival biztosította, de főként az 5- és 10-szintes, valamint az épületkonfigurációk által lehetővé váló sokrétű elrendezést még a tömeghatás változataival is gazdagította. Ezáltal jobban módot nyújtott a korábban kifejtett városias jelleg megalkotására panelos lakóépületekkel. Nem lennénk őszinték, ha e tervcsalád üzemszerű gyártásának megindulásával a várostervező részéről már megoldottnak tekintenénk a panelos technológiával szemben támasztott igényeket. Az alaprajzi elrendezésekben kevés a 1/2 szobás kialakítás, pedig ezt a lakásformát Dunaújvárosban – feltehetően másutt is – a családstruktúra feltétlenül indokolja. Az eddig részletesen kidolgozott 6 épületfajtánál kevés a nagylakás, ezért pl. a Római tábor programtervezetében előírt, 50 m²-nél nagyobb átlag-lakásalapterületet csak korábbi, a tervcsaládba szervesen illeszkedő CM jelű (a CZ épület csupa 5 F-es lakásos új változata) épületekkel lehetett biztosítani.

27. ábra. Panelszállító vasúti szerelvény

Bár az alapkoncepció lehetővé teszi, a kiviteli tervezés mégis túlzottan megreked az iránytervben szereplő megoldásoknál. A maximális szintszámok kihasználására törekedve sorra megbuknak azok a kísérletek, hogy az 5 és 10 szintről eltérő emelettartományokat is alkalmazzuk, ezzel tovább állandósítva a várossziluettben a pallossal levágott, egysíkú várostetőt. Ez most már legfeljebb két szintben jelentkezik. Hasonló a fogadtatás az épületek földszintjének más célra való igénybevételénél, amikor a várostervező és az adaptáló építész ott monolit vasbeton szerkezetből árkádot, áthajtót, üzletet, különleges portált vagy más homlokzati anyagot akar, mert bármily szép és tartós a mészkőzúzalék, ha minden épület csak arannyal lenne borítva, azt is megunnánk. A gyári előállítás racionalizálása túlzott, ha az elemfajták számát korlátozzák. Ennek megfelelően a panelos épületek belső szerkezeti falai lehetnek azonosak, de a homlokzati panelek kialakítása az adaptáló tervező feladata legyen. Ez esetben az adaptáló tervező is alakító módon beleszól, szinte újratervezi az épületet.

28. ábra. Lakóépület-panelek szállítása vasúton

Dunaújváros építészete és építőipara

Mivel korunkban a differenciáltság legalább annyira igény és tény, mint a tipizálás, bízvást mondhatjuk, a várostervező és az adaptáló tervező részéről fennálló igény a panelos lakó- és középületekkel szemben nem szezonális, nem városépítési divathullám jellegű. Meggyőződésünk, hogy ezek a kérdések, ha ma még nem is megoldottak, az igények hatására és az újabb tervekben levő lehetőségek kiaknázásával viszonylag gyorsan megoldást nyernek.

 

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.