Fejér Megyei Hírlap – 1997. december 17.
Ilyen lehetne a miénk is…
Bár jómagam gyakorló apaként még éppen csak átléptem a zimmezumtól meg a kerekecske, gombocskától az álommanók birodalmába, biztos vagyok benne, hogy olyan mesét ajánlok most, amit a kisgyerek évek múlva úgy fog fújni, mint az egyszeregyet. A mesét Kálnay Adél írta, ez a mondat idáig hihetetlenül pontatlan, mesét írni szerintem nem lehet, találni igen. Aztán a “találmány” vezeti a tollat, az dönt a történet logikájáról és legfontosabb csomópontjairól – miközben az alkotó évezredes eljárásmódoknak is kénytelen engedelmeskedni, hogy az, ami végül napvilágot lát, az legyen, ami: mese.
Ezt a mesét Kálnay Adél találta, a talált gondolattárgyat vetette papírra egy “látszatra ugyanolyan” kisfiúról – legyen a neve: Gergő -, akivel tízéves kora körül csodálatos dolgok történnek. Ezekre a rejtező csodákra talál rá az író. Látszatra pofonegyszerű eljárás – “…tudd, ha csodára vársz és nagyon akarod, eljön!”, írja a kötet bevezetőjében -, csak éppen roppant gyötrelmes munkás, nehéz dolog híven visszaadni a csodás történéseket, továbbá megfelelni az idézett évezredes eljárásoknak. Kálnaynak – és, fontos megemlíteni, az illusztrációkat készítő Tényi Katalinnak – sikerült: a “Szivárványország” csodás mese.
A hétköznapi – jellemzően szürke – világ mellett, felett, azzal párhuzamosan “megteremtődik” egy fényes-áttetsző, gyönyörű színekben pompázó, Őrzőket a gyerekhez küldő másik. Mint az álom. Kis főhősünk lesz a két világ közötti átjárás letéteményese. Ám ez a világ – Szivárványország maga – veszélyben van, a klasszikus meseszövéshez híven szükség lesz egy megmentőre is. Gergő a kiválasztott (itt nekem feltétlenül beugrik Michael Ende “Momo”-ja és a Végtelen történet című remeklés). Nem árulom el a történet végét, ám még egy elemre kötelező felhívnom a figyelmet. Először kísérhetjük el Gergőt Szivárványországba. Furcsa érzés, minden olyan ismerős. “Ez attól van – néztek össze jelentőségteljesen az Őrzők -, hogy ez a világ pontosan olyan, amilyen a tietek lehetne, amilyennek lennie kéne, ha…” És az Őrzők nem folytatják a mondatot. Én sem fogom.
(ny)
Ihletet, szereplőket ad a vidék
Kálnay Adél különös pályakezdése
EMBERMESÉK – KÁLNAY ADÉL
Ózdi Városi Televízió /2015
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
