Sztálinvárosi Hirlap – 1959. június 30.
Sztálinvárosi Hirlap – 1959. július 10.
Napfény, víz, jókedv
Máris meghódította a város fiatalságát az új uszoda
Hosszas huzavona után szombaton (1959. július 4-én – szerk.) délelőtt nyitotta meg kapuit városunk uszodája.
– Azóta, a kétnapos rossz idő ellenére is több, mint ötezer látogatója volt – mondja Matejka Márton, az uszoda vezetője. – Különösen vasárnap volt nagy érdeklődés az új létesítmény iránt, amikor tömegesen keresték fel a táncfesztivál részvevői is.
A medence normál versenyméretű, feneke alatt egy ember állva végigsétálhat, a színes csempekirakás igen ízléses és célszerű. Az egész most elkészült öltözősor lesz a női öltöző, jövőre még egy hasonló méretű épül. Így is mintegy kétszáz személy befogadására alkalmas, és ebből hatvan kabin.
A városi strand látképe a NEB iroda alapjaival /1959
fotó: MTI/Balassa Ferenc
Az uszoda dolgozói még az idén társadalmi munkával kiritkítják és füvesítik a strandhoz tartozó erdősáv területét, és ezzel az árnyékot szerető fürdőzőknek tesznek kedvére.
A jövő évi tervek között szerepel egy harminchárom méteres fedett medence építése tribünnel, ugrótoronnyal. Ennyit tudtunk meg az uszoda vezetőjétől. Most lássuk a strandolók véleményét. A gyerekek jókedvtől hangos birodalma a gyermekmedence a csúzdával.
Vidám élet a gyermekmedencében
Itt mindig nagy a forgalom, az apróságokat alig lehet kicsalogatni a vízből. Itt találtuk Majoráni Béla érclazító mestert két kisfiával.
– Először vannak itt?
– Igen.
– Hogy tetszik?
– A gyerekeknek és jómagamnak is roppant tetszik! Kellett már nagyon.
– Jobb, mint a Duna?
– Jobb is, meg kényelmesebb is.
Mint kiderült, Majoráni elvtárs a város több létesítményénél az első munkások között volt.
– Meddig maradnak?
– Estig. A feleségem az Arany Csillagban dolgozik, ő hozza majd utánunk az ebédet.
Ahogy nézem a lubickoló két lurkót, hazamenésre tényleg csak alkonyatkor lehet gondolni.
Délfelé jár az idő, de a nagymedence csak úgy hemzseg a fürdőzőktől. A napközi otthon, tanárok felügyelete alatt, 115 gyerekkel jött ki Csikós Pityu. Palócz István és a többiek ugyancsak sajnálják, hogy már ebédelni kell menni.
A sztálinvárosi strandon /1959
fotó: MTI/Balassa Ferenc
A legszorgalmasabb fürdőzők közé tartozik Németh Mária III. gimnáziumi tanuló. Reggeltől estig itt fürdik, napozik, még az ennivalót is kihozza magával.
– Igen kellemes az uszoda, minden tekintetben megfelel – mondja.
A medence partján kék fürdőköpenyes férfi sétál: Szilasi György, a fürdőmester.
– Eddig öt tanítványom van, de rengeteg gyerek ígérkezett.
– Heveder segítségével történik az úszás tanítás?
– Nem. Teljesen modern módszerrel, a vízben szabadon tanulnak a gyerekek. Az oktatás testnevelésszereűen, tornával egybekötve folyik.
– Milyen sportolási lehetőséget lát az uszodában?
– A versenyszerű úszás és a vízipóló is eredményes lehet. Nagyszem vízilabda felszerelésünk van, a Vasas Öreg Fiúk már edzenek.
Végre kisütött a nap
Meglátogattuk a büfét is, Maticza Imréné, a 203-as Vendéglátóipari Vállalat dolgozója szolgálja ki a vendégeket.
– Négy nap alatt több mint háromezer forintot árultam, elég nagy a forgalom.
– Mit keresnek legjobban a fürdőzők?
– A jegelt sör és a bambi közkedveltségnek örvend, de szép számban fogy a szendvics, csokoládé és a trafikáru is.
– Fagylaltjuk van?
– A keverőgép most javítás alatt áll, de csak ritkán kér egy gyerek “fagyit”.
A ragyogó nyári égbolt alatt a gyepen barnára sült strandolók labdáznak, vagy éppen falatoznak, a vízben pedig jókedvű gyerekek, felnőttek úszkálnak. Magasra csap a víz, de még magasabbra a kacagás. Ezt nem lehet nézni, gyorsan egy öltözőszekrényt!
Zsiday Csaba
Cseh Tibor felvételei
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
