Esti Budapest – 1954. január 14.

Orbán Pista a “Kiskrajcár”-ban és az életben

Amikor a múlt héten a Magyar Néphadsereg Tiszti Házában a Sztálinváros építéséről szóló új filmet, a “Kiskrajcár”-t vetítették, a nézőtéren egy fiatal repülőhadnagy ugyancsak izgatottan figyelte a vásznon pergő történetet. Egészen előredőlt székében, s valósággal itta a sztálinvárosi táj, a Vasmű és az új házak ismerős, mégis új képét, a fiatalok arcát, mozdulatait. Különösen Orbán Pista figuráját, s az Orbán-brigádot, nézte nagy érdeklődéssel, mert – mint a Szabad Nép kritikájában olvasta – az Orbán-brigád tulajdonképpen nem más, mint az egykori Olajos-brigád, a filmbeli Madaras-brigádban pedig az egykori vetélytársat, a Matola-brigádot kell keresni.
Olajos Dezső volt ez a fiatal hadnagy, akinek nevét annakidején nemcsak Sztálinvárosban, hanem az egész országban ismerték, mint kitűnő ifjúmunkás brigádvezetőét.


A Kiskrajcár Keleti Márton 1953-ban bemutatott filmvígjátéka, amely az 1954-es cannes-i filmfesztivál hivatalos válogatásában is szerepelt.

A szerkesztőségi szobában beszélgetünk most az ifjú filmhőssel – életéről és a filmről. Egyszerű, szerény fiatalember. A párt felhívása indította útnak Olajos Dezsőt a Vasöntöde és Gépgyárból nyolcadmagával az ifjúság városa, Sztálinváros felé, s ott úgy megállta helyét, ahogyan a párt elvárta tőle. A kongresszusi lázas versenyben sztahanovista szintet ért el az egész brigád, s még abban az évben a második sztahanovista jelvényt is elnyerték. A DISZ megbízásából vált meg a kezdet nehézségein már túljutott nagy építkezéstől, hogy mint honvédtiszt szolgálja tovább hazáját.
Mosolyog, amikor kérdezgetjük, hogy minden úgy volt-e az életében is, mint a filmben, hogy volt-e csakugyan Kiskrajcár, s vájjon feleségül vette-e?
Sokmindenre ráismertem – válaszolja. – A Kiskrajcár, a kisleány, igaz is meg nem is, mert udvaroltam ugyan ott egy falusi kisleánynak, de aki a feleségem lett, azt már a sztálinvárosi idők után ismertem meg…


Szirtes Ádám mint Orbán Pista, Mészáros Ági pedig Garas Juli szerepében

Mindent összevetve azonban nagyon igaz ez a film és nagyon kedves nekem, aki egy évig ott dolgoztam, harcoltam és örültem. Bizony rengeteg problémám volt s ezekből sokat viszontláttam a filmen. A mi törzs brigádunk valóban azért oszlott fel, hogy gyengébb brigádokat megerősítsen. Dománszky Viktor, Varga Jóska, Horváth Gyuszi vállalta egy-egy brigád vezetését. Arra is jól emlékszem, mennyit zúgolódtunk, hogy nincs egy tisztességes kultúrterem vagy vendéglő, ahol munka után elszórakozhatnánk. Amikor pedig volt kultúrterem, alaposan meggyűlt a bajunk a “jampikkal”, akik minduntalan zavarták szórakozásunkat. Nem egyszer fordultunk hozzájuk szépszóval, de ha verekedni kezdtek, előfordult olyan összecsapás is, mint a filmben, mert mi sem futottunk meg.
Az ellenség ábrázolásának hűsége iránt érdeklődünk.
– Amikor végignéztük a filmet, s megindult a vita, egyik tiszttársam kifogásolta, hogy az ellenség a filmben túlságosan nyíltan dolgozik – feleli. Én saját tapasztalatomból mondhatom, hogy a film helyesen ábrázolja az ellenség akkori módszereit. Például a szigeti munkáknál a hetenkint esedékes munkabér kifizetését egy álló hónapig halasztgatta, majd a pénzünkkel együtt meglépett egy ilyen “gazdasági szakember”. Voltak olyan munkavezetők, akik rossz helyen ásatták az alapokat, azután párezer köbméternyi, nehéz munkával kiásott gödröt be kellett temetnünk. Egyszer a vízcsöveket vágták el, máskor pedig az ételt mérgezték meg. Szóval állandóan ott settenkedett körülöttünk az ellenség, s ahol tudott, ott ártott. Sokszor bizony a saját kárunkon kaptunk leckét az éberségről.

– Találok-e kifogásolni valót a filmben? – kérdi – Csak azt, hogy nagyon rövid volt, legalábbis nekem… Még órákig elnéztem volna. Szeretném, ha filmre írnák a történet folytatását is, mert hiszen Sztálinváros tovább épül, s az ott élő emberek élete is tovább alakul. Minden évben szabadságom idején leutazom Sztálinvárosba néhány napra, megnézem, mi minden épült fel újabban, s felkeresem a régi munkatársakat. Dománszky barátom azóta soffőr lett, Nagy János kitűnő brigádvezető és kétszeres sztahanovista, ott nősült, lakást kapott és már gyermekük is van. A sztálinvárosiak gyönyörű mozit, modern rendelőintézetet, sok-sok szép új házat, parkot építettek már. Mindezt szeretnénk újabb filmben látni…
Íme továbbítjuk s filmhős kérését a film íróinak, rendezőjének, művészeinek.

Kiss Erzsébet

Dunaujvaros