Fejér Megyei Hírlap – 1970. november 26.
A szerelő és a muzsika
Mutatták a zeneszobát. Egy csendes beszögelés a dunaújvárosi könyvtár hoszszú és elegáns termében. Magas könyvespolc (negyedik falként) zárja be a muzsika intim szobáját.
Mutatták a stúdiót, mely egy könyvállványra van építve s távvezérléses kapcsolótáblájától egyszerre 12 fejhallgató kapja a kívánt muzsikát. Rádióról, lemezről, magnóról.
S miközben egy fiatalember mindezt magyarázza, azon kapom magam, hogy már nem is azt figyelem, amit mutatnak, hanem aki mutatja. Mert a zeneszoba születése igen szép emberi magatartás eredménye.
Balogh Gyula tervezte és szerelte csak úgy… a maga emberségéből. Talán egyszerűbb volna így mondani: társadalmi munkában. Ám ezúttal túl hivatalosnak érzem ezt ahhoz a közvetlen barátsághoz, mely a fiatalembert a könyvtárhoz fűzi.
Gyula családtag a könyvtárban. Otthonosan mozog, mindent ismer itt..
– Ötvenhat óta vagyok olvasója és aktívája a könyvtárnak – mondja.
– Mit ért az alatt, hogy akíva? – kérdem. Rámnéz (nem okvetetlenkedem-e?), aztán komolyan válaszol:
– Segítek a kölcsönzésben, a feldolgozásban. Géptávirász voltam, így a kartonok írásában gyakorlott vagyok.
Zenesarok a könyvtárban
fotó: jakd.hu
Az olvasóterem magányában ülünk, míg a zeneszoba “titkát” felderítem. Alacsony, mozgékony fiú Balogh Gyula, haja és öltözete egyaránt sportolóra emlékeztet. Az ember aligha gondolná, hogy könyvszerető és ily segítőkész ifjú.
A zeneszoba szerelését nyolcezer forintért vállalta volna egy szakember. A könyvtárigazgató sokallta, majd megkérte Gyulát: volna-e kedve hozzá?
– Ilyet, még nem csináltam. Elektro-műszerész vagyok, így érdekelt. Megterveztem, aztán szereltem, módosítottam, egyszóval kínlódtam vele, míg aztán teljesen összeállt a kapcsolótábla. Különös benne az, hogy a 12 hallgató bármily “keverésben” kaphatja a zenét; magnóról, rádióról, lemezről bejátszhatom ugyanazt egyszerre négynek vagy egynek. Ezt nehéz volt kikísérleteznem – magyarázza.
A zeneszoba nagy segítség lesz a könyvtáros munkában. Nem csupán a zenehallgatást szolgálja, hanem szalagra vehetnek bármit a rádióból, élő előadásból, versmondáshoz zenei aláfestést adhatnak, s mindezt együtt ismét felvehetik magnószalagra.
A szerelő – szerelés közben – nemcsak a “stúdió” rejtélyére jött rá, hanem egy kicsit a zene titkába is betekintett.
– A lányok mindig bíztattak: tegyek fel valami jó Bach-lemezt… Eleinte nagyon idegesített. Csak a könnyű zenét kedveltem. Most meg szeretem hallgatni a komoly orgonamuzsikát – újságolja Balogh Gyula.
Könyvtár – a muzsika szolgáltatásban szerelő – a muzsika szeretetében gazdagadott.
(b. ö.)
