Dunaújvárosi Hírlap – 1997. február 15.

Utak, hidak, őrhelyek Pentelén

Lassan végére érünk annak a pentelei sétánknak, melyen Pesty Frigyes volt a vezetőnk. A befejezés előtt nézzük még meg, mi következik: “Így délre, az úgynevezett Magyar utcán érhetni Arany Völgybe, mely pinceszer és lakházakkal bír. Honnét vette nevét, nem vala megtudható. Ez út hajdan volt országút… Ugyane tájon nyoma van a régi római útnak is.”
Eredjünk nyomába most ezeknek az utaknak, hátha tartogatnak valami érdekességet. Nagy Lajos barátunk kéziratában akadtam rá azokra a feljegyzésekre, melyeket öreg penteleiek elbeszélése után vetett papírra. Ezek szerint: “A várnál el volt zárva az út, a pataknál nem lehetett átjárni, amíg engedélyt nem kaptak az átvonulásra, ott ütöttek tábort az átutazók. Fölhúzható híd volt a patakon innen is, túl is. Az országutat a törökök tették oda, ahol most van. A római út helye más.” Olvasóim – a penteleiek kivételével – nem nagyon tudhatják, hogy a 6-os számú országos főközlekedési út a városépítés előtt Dunapentele falun ment keresztül. Nyomvonala azonos volt a Magyar utca – Aranyvölgy – Szórád Márton út nyomvonalával. A mai városkerülő útszakasz csak 1951-53 között készült, átszelve a hajdani zsellér téglaház, Krivaj és Fűzfás, valamint az Alájáró dűlőket. A falun át a patakok, zúgók ugyancsak megnehezítették a közlekedést, nem véletlen, hogy a török után rögvest a figyelem központjába kerültek. “Fejér ama megyék egyike, amelyben az utakra, hidakra és töltésekre a közigazgatás figyelme a török uralom alól való felszabadulás után nyomban ráterelődött. A vármegye első közgyűlését 1692-ben tartotta, a hidakról 1694-ben volt szó először. A vármegye területén lévő hidakat 1766-ban összeírták. Összesen 12 kőhidat és 85 fahidat sorol fel a dokumentum. A legnagyobb kőhíd 44 öl hosszával közel 84 méter (az akkor még Fejér megyéhez tartozó Százhalombatta bekötő útján a Benta-patak felett ívelt át. A baracsi halászcsárda előtt a Nagyvenyim – Baracsi ér kőhídja 7 öles méretével az előkelő harmadik helyet foglalta el” – kölcsönöztem a megállapításokat dr. Gáli Imre Régi magyar hidak című könyvéből. (Műszaki könyvkiadó Bp. 1970) Pentelén is volt kőhíd, az egykori térképek éppen a fent említett hidat ábrázolják kőből építettnek, a további hidak azidőtájt még fahidak voltak, melyeket később építettek át boltozott téglahíddá, így a Baracsi út – Aranyvölgy keresztezésénél, valamint a zsinagóga melletti hidakat.

Híd a Felső-foki patak felett egykor és 2024-ben

A falun átvezető útszakaszt – mely addig makadámút volt – 1928-ban látták el betonburkolattal. Ennek keretében készült el a még ma is meglévő két vasbeton lemezhíd a templom előtt és a Felső-foki patakon, a Százlábú híd alatt.

Gyalogos átkelő és közúti híd a Lebuki patak felett /2024
fotók: Horváth Tamás

Megúszták ezek a hidak a háborút, nem robbantották fel őket. 1944 decemberének szürke első napjaiban ott őgyelegtünk néhányan a Török kocsma előtt, azt a széles átfolyót néztük, melyet hidászok bontottak ki a szigetre vezető töltés közepe táján. Csak úgy csapkodtak le a sirályok az árban evickélő halakra! A Duna túlpartján akkor már oroszok voltak, nyilván a feltételezhető átkelésüket kívánta a hadvezetés megnehezíteni. Egy tizedes maradt még a híd mellett, aki éppen a hídfőben lévő vasbeton aknába rakta a TRI2 robbanó hasábokat. Sikerült becsábítanunk a korcsmába, néhány pohár kocsis bor mellett meggyőztük, hogy a gyutacsot már ne szerelje be. Szándékunk önző volt: arra gondoltunk, hogy a sok robbanó anyag milyen jó lesz majd szebb időkben halászati célokra, így menekültek meg a pentelei hidak, a robbanó anyagokat viszont az oroszok azért csak kiszedték az aknákból.

Időzzünk egy kissé a római utaknál is. Dr. Bóna István írja: “Akkoriban (1730-40 körül) még jól látszott a római út Adonytól Kisapostagig terjedő szakasza, ez Pentelétől nyugatra nyílegyenesen futott, nagyjából a modern 6-os út táján – tehát a mai elképzelésekkel ellentétben nem haladt át Pentelén, soha nem érintette Intercisát, amelyhez csak bekötő utak vezettek.“

Marsigli: római objektumok Pentele környékén
kép: ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 1978/2. füzet

Az erődbe bejutni kíséreljük meg azon az útvonalon, melyet Visy Zsolt ír le. A római limes Magyarországon című könyvében: “Egy, már igazolt, a IV. századból származó kettős védőárkú jelzőtorony már Dunaújváros területén állt, olyan helyen, ahonnan mind a megelőző útszakaszt, mind pedig Intercisa castellumát jól szemmel lehetett tartani.” Ilyen hely pedig csak egy lehet: a laktanya kerítésétől kevéssé északra, nagyjából a mai bekötő úttól a Duna irányában. “Az erődig még két patakot kellett keresztezni és föl kellett kapaszkodni az Öreghegynek nevezett dombra” – írja tovább Visy Zsolt. A két patak közül az első a Felső-foki patak, mint már tudjuk, azon földnyelv mellett ömlik a Dunába, amelyet később a Vaskapu földszoros vágott ketté. Később, de feltehetően nem a rómaiak korában! Ebből az következik, hogy át kellett kelnie a Rácdombon is annak, aki az Öreghegyre akart jutni, vagy lement a Duna partjára és ott igyekezett tovább.

Intercisa, 8. jelzőtorony, limes-út. Radnai L., ArchÉrt 1940 kép: ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 1978/2. füzet	Intercisa, castellum /HM Hadt. Térképtár /1977 kép: ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 1978/2. füzet

Nézzük csak: őrtornyunktól keletre kezdődik egy széles völgy, mely később összeszűkül és egyenletes lejtéssel vezet le a Duna partjára, éppen a feltételezhető átkelőhelyhez. Ez a Mehadia, a mai Rajcsányi völgy, beépítve nyaralókkal. Az őrtoronyból nemcsak előre-hátra lehetett látni, de szemmel tartható volt ez a völgy és a dunai átkelőhely is, ha annak létezését ide gondolhatjuk. Ebből az következik, hogy a római útnak ezen a völgyön át, majd tovább a Duna mellett kellett vezetnie az Öreghegyig. Tisztában vagyok vele, hogy Intercisa átkelőhely előtti alsó táborának létezése még nem bizonyított feltevés, de sok feljegyzés, lelet, régészek véleménye szólhat mellette, éppen úgy, mint ellene is. Az az érv, mely mellette szól, tudniillik, hogy a felrobbantott kolostorromok helyén csak római eredetű faragványokat találtak, azt is bizonyíthatja, hogy a kolostor teljesen az öreghegyi erődből kikerült építőanyagból épült fel. Szabad legyen az átkelőhely-tábor létezése mellett további érveket felsorakoztatni. Nemrégiben nyílt meg egy kiállítás a bölcskei templomnál annak a római erődnek a köveiből, mely a bölcskei dunai átkelőhelyet vigyázta. Az erőd a késő római korban épült a camponai (Nagytétény), aquincumi római táborok faragott köveiből, de került bele még az eraviszkuszok gellérthegyi telepéből való kő is! Létezése mellett szól maga a sokat vitatott Intercisa elnevezés. Ahogy egyik régész magyarázza: intercisa = kettévágott (ti. határszakasz). Ez az azonosítás nem nevezhető szerencsésnek, nem felel meg a latin nyelv jelző és jelzett szó egyeztetésére vonatkozó szabályainak. A limes (határ) hímnemű főnév lévén, egyeztetve limes intercisus-t kellene mondani. Ide illik sok más szó, esetünkben talán a castra és a statio is. Ez esetben kettévágott táborról, vagy őrhelyről beszélhetünk. Elég sokat időztünk az átkelőhely előtti tábornál, keljünk át inkább az erődön vezető úton, ki a déli kapun a mai modern Római Tábor városrész helyén létezett “polgárváros” római elnevezéssel. vicus házai között az épülő katolikus templom melletti transzformátor állomásig. Ennek a helyén volt a városépítés előtt az öreghegyi szőlőkapu. Visy Zsolt, több olyan római mérföldkő és egyéb faragottkő lelet alapján – melyeket itt találtak – feltételezi, hogy a castellumból kijövet itt volt az az első őrtorony, melyből még az erődkaput, valamint a Béke téren feltárt limes-úti őrtornyot is szemmel lehetett tartani.

Lajos-kövek, az egykori mérföldkövek az Intercisa Múzeum udvarán /2024
fotó: Horváth Tamás

A régészet beigazolta Pesty Frigyes közel 150 évvel ezelőtt leírt szavait: “Ugyane tájon nyoma van a régi római útnak is.” – melyek áttételesen a népi megfigyelésen alapulnak.

Séta Dunapentelén

Őri Zoltán

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.