Dunaújvárosi Hírlap – 1980. április 4.
Dunaújváros területének rövid története (IV.)
Szír kultúra
A nagy háború nemcsak Intercisa, hanem az egész tartomány, sőt az egész Duna-vidék életében törést jelentett. A tartományok hatalmas károkat szenvedtek el emberben, ingó és ingatlan vagyonban. A helyreállításoknál és az élet megindításánál Róma igyekezett levonni a tanulságokat. Így több erődre szír íjászalakulatokat vezényeltek tehát olyan csapatokat, amelyeknek a szarmatákéhoz hasonló volt a fegyverzete és a taktikája. Így került Intercisába is szír helyőrség, ami – mint látni fogjuk – a település életének egésze szempontjából is döntő jelentőséggel bírt. Egy másik jelentős intézkedés az volt, hogy a palánktáborok helyére kőerődítményeket emeltek, tekintet nélkül arra, hogy milyen távolságból kellett az építőanyagot hozni. Éppen Intercisa térségéből ismerünk egy további intézkedést: a feliratok tanúsága szerint a magaspart szélén tornyokat építettek, hogy a szarmaták rablóportyáit megfékezzék. Az erőteljes és határozott intézkedések lehetővé tették, hogy Intercisa rövid idő alatt kiheverje a háborúban elszenvedett károkat, és néhány évtized alatt virágzó, pezsgő élet támadjon a romok helyén.
Díszkocsi szoborral díszített lőcsverete
A kőerődöt nem pontosan a palánktábor helyén emelték, hanem mintegy 20 méterrel nyugatabbra, mivel időközben felfigyeltek a partomlási veszélyre. A csaknem másfél méter széles fal köré 4-5 méteres árkot ástak. A fal belső oldalán földsánc haladt, annak tetejéről figyelték az őrök Duna túlsó partját és a környéket. Az erőd egyetlen faépítménye a kapu fölé emelt torony volt, néhány évtized múltával azonban (valószínűleg a 210-es években) ezt is fölváltotta a kettős, kőből készült kaputorony. Ugyanekkor épülhettek a sarkokon a belső tornyok. Átalakult az erőd belseje is. A csapat három-négy évenként váltakozó előkelő, lovagrendű parancsnoka számára valóságos kis palota épült a déli kapu közelében, melynek szobáit stukkóval és freskóval díszítették, padlófűtéssel látták el. A csapat hivatali központja, a principia is megváltozott. Belső, kikövezett udvarát övezett tornác tette hangulatossá, fedett csarnokába idővel császár-szobrok kerültek, leghátsó helyiségsorát pedig, is volt, ahol a táborszentély terrazzó padlóval burkolták, padlófűtéssel látták el A legénység alegységenként kapott egy-egy körletet. Ez hosszú, barakkszerű épület volt, amelynek nyitott folyosójáról 8-10 egy-egyforma és egy nagyobb helyiség nyílott. Az utóbbi az alegység parancsnokát illette. A helyreállítás és az újabb építkezések után föltehetőleg a polgárvárosra is alig lehetett ráismerni. A beépített terület mintegya háromszorosára nőtt és – legalábbis a központi részeken – túlsúlyra jutottak a kőépületek. A változások nagyrészt a betelepített szíreknek tulajdonítható. A Hemesából és más városokból érkező telepesek sokat örököltek az ősi magaskultúráktól, és ennek – a Duna-vidékinél jóval fejlettebb nívónak megfelelően igyekeztek alakítani életüket. Kitűnő kereskedők voltak, így gazdaságuk révén módjuk is volt megteremteni régi hazájukban megszokott életszínvonalukat. A település központjában rendezett utcák mentén álltak a stukkóval és freskóval gazdagon díszített épületek, melyek lakószobáit télen fűtőcsatornák segítségével tartották melegen. Feliratokról és domborművekről értesülünk arról, hogy több templom is épült a III. század elején Intercisában, nagyobbrészt keleti isteneknek, így például tudjuk, hogy Mithrasnak legalább két szentélye volt Intercisában.
A föltárások azonban azt is megmutatták, hogy a település különböző részei nem voltak egyenlő rangúak. A szegények a település szélén éltek, mint például a mai Pap-szigeten és attól délebbre, vagy a nyugati oldalon. Kialakultak a kézműveskörzetek is: az erőd közelében, a mai víztorony környékén dolgoztak a katonai műhelyek, ahol bőrt, vasat, bronzot és üveget dolgoztak föl. A fazekasok a település nyugati szélén tevékenykedtek, de került már elő fazekaskemence az északi oldalon is, a jelenlegi falu területén.
A leletek tanúsága szerint a kereskedelemnek is nagy szerepe volt Intercisa ellátásában. A behozatal részben a hiányzó élelemmennyiséget pótolta, részben pedig távoli nagy műhelyek termékeivel (mint például a terra sigillata) és luxuscikkekkel látta el az igényesebbeket. Az a tény, hogy az ilyen javak szép számmal kerülnek elő a településről és a sírokból, azt bizonyítja, hogy az intercisaiak az átlagosnál tehetősebbek voltak. Ezt igazolja az is, hogy az e korból származó, ezret jóval meghaladó csontvázas és hamvasztásos temetkezés fölött igen nagy számban álltak kőből faragott feliratos sírtáblák, és a sírkert vagy a szarkofág sem volt ismeretlen.
Intercisa virágkora 260. táján zárult le, amikor egy újabb, elemi erejű barbár támadás söpört végig a provincián. Nyomában füstölgő romok és elrejtett éremkincsek maradtak. A lakosság elmenekült, sokan nem mertek visszatérni, így csak lassan tért vissza az élet a régi kerékvágásba.
– folytatjuk –
Dunaújváros területének rövid története
Visy Zsolt
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
