Boldogságom élteti minden sóhajod

57 0


27 évet éltek együtt. “Nélküled hol laknék? – megborzong a lélek – Hajnaltüzes hajlék a te közelséged.”

Nagy László és Szécsi Margit

A mennyegző egy tányér fekete meggy volt

A huszonhárom éves Szécsi Margit és a huszonhat éves Nagy László 1951-ben, Dunapentelén, az épülő Sztálinvárosban találkoztak először.
A bulgáriai tanulmányútjáról haza­térő költő egy bolgár csoportnak tol­mácsolt éppen, a lány pedig fizikai munkásként az építkezésen dolgozott. Nem sokkal később egy piacon futottak össze. Keszeget ettek, nevettek a szálkák és a szélben elrepülő szalvéták miatt Szerelmespárként távoztak. Sze­gények voltak mindketten, és lelkesen néztek a változások elébe.
Margit apja a háború előtt asztalosse­géd volt Pestszentlőrincen. A konyhá­ban volt a műhelye, és amikor eladó­sodott, a végrehajtók elvitték a fiatal lány alól az ágyat is. Hamar vált önál­lóvá, utcai vagányokkal barátkozott. Amikor ’48-ban bekerült a népi kol­légiumba, érettebb és tapasztaltabb volt falusi társainál. “Akkor nekem már voltak szeretőim. Halottat is láttam, sebe­sültet is.” A bölcsészkar mellett a Csil­lag szerkesztőségének tagja lett, versei is megjelentek.
Két év után megszakította tanulmá­nyait, hogy kőművesként Dunapentelét építhesse. Nagy László ezalatt másfél évet Bulgáriában töltött. Ami­kor hazatért, megviselte, hogy az or­szág nem lett sem gazdagabb, sem igazságosabb, ahogy remélte. Egy nyo­morúságos albérletben élt állástalanul, mivel a Szabad Nép ajánlatát nem fo­gadta el. “Beteg vagyok, vért köpök, mond­tam. Nem köptem vért, de szörnyen érez­tem magam. Fájt a gyomrom, idegzetem megrendült.” Ebben a helyzetben talál­koztak Margittal. “1952 nyarán felesé­gül vettem” – írta később. “Rózsás blúz­ban és ingben esküdtünk. A menyegző egy tányér fekete meggy volt és vörös bor.”
Az esküvő után közös albérletbe költöztek, ahol csak éjjel dolgozhat­tak, mert nappal a főbérlő szüntelenül trombitált. Egyre kevesebb lelkes mun­kásmozgalmi vers és egyre több sze­relemes költemény született ezeken az éjszakákon. “Csoda, hogy elfér ide, al­bérleti pici szobába, fogaid villáma, táncoló sávos hajad, fullaszló gyönyöröm! Forró vagy, akár a szél!” – írta Nagy László.
Szécsi Margit Pécsen vállalt munkát egy kultúrotthonban. A dohos szolgá­lati lakásban súlyosan megbetegedett, a tüdőbetegség egész életében elkísérte. Nagy László közben néhány hónapra visszatért Szófiába. Hazatérésekor le­késte a repülőt, amely útban Magyarország felé lezuhant. Margit a repü­lőtéren átélte férje halálát, csak később tudta meg, hogy megmenekült.
Az 56-os forradalom alatt nem ma­radt idejük részt venni az események­ben: Margit tüdővérzést kapott, élet és halál között lebegett. “Kétfelől értek olyan csapások, hogy még jobban megőszül­tem. Margitot, mert rosszul kezelték, válságos állapotában kihoztam a kórházból, otthon meggyógyítottuk.”
A házaspár ettől kezdve még szoro­sabb kötelékben élt. Életművüket el lehetne beszélni az egymáshoz írt ver­sek és levelek történeteként. Különö­sen László bírta nehezen, ha Margit távol volt tőle. “Aranyosom! Hanyag vol­tál és nem is tudod, milyen izgalmat okoz­tál. Ismételten bebizonyosodott, hogy rühelled a prófétaságot: a levélírást. Őrjítően hiányzol, ez itt a baj.” Volt, hogy a fele­ségtől versben jött a válasz: “Jó vagy, te vagy a / szegény lány álma: / csókolsz, haragszol. / Nem vagyok árva.”
Nagy László talán legszebb szerel­mes verse, a Himnusz minden időben tizenegy év házasság után született. Nem jutott nekik hosszú együtt töl­tött idő. 1978. január 21-én a fővárosi Kassák Klubban Szécsi Margit verseit adták elő a házaspár jelenlétében. Ha­zafelé havas eső esett, nagyon megáztak. Hajnalban Nagy László rosszul lett, a mentők kiérkezéséig Margit karjaiban haldoldott, egy vérrög vég­zett vele.
Alig ötvenkét éves volt. Felesége ti­zenkét évvel élte túl. A 70-es években mindketten a legnépszerűbb költők közé tartoztak. Verseik mára kikerül­tek az irodalom fősodrából. Elavult poétikák, így mondják. Pedig érdemes lenne újraolvasni őket, valamit nagyon tudtak a szerelemről.

Nagy László | Álom és valóság
RÉSZLET

Egy angyal szállt most le a földre,
Csodálatos, égi tünemény,
Szívem hevesen dobog tőle,
Otthont talált benne, lobogó tűz és remény.

Álmaim, idegenek kezében összeszorítva,
A feléd vezető út rózsaszirommal borítva.
Vajon benned is hangok szólnak?
Képzelem csupán, vagy higgyem valónak?

Egy csoda, mit együtt élünk át,
Hol leomlik, átszakad minden gát.
Fogom kezed, nézem mosolyod,
Boldogságom élteti, minden sóhajod.

Térdelek előtted, szemedet nézem,
Benne a fényt és a tüzet érzem,
Ne gondold, hogy elmúlt már,
Most kezdődik, az élet vár!

(…)

Szécsi Margit | A kivirágzott kéz
NAGY LÁSZLÓNAK • 1965 • RÉSZLET

Ki forgat a ragyogó Űrben?
Ki tölti be még a véremet is sugárral?
Mi vágott egybe a lényemet villogtató idővel,
száguldó sorsom ostorával, urával?

Én apró almácska, a föld szájai közt
lavírozó, a mohó torkok buzgó elkerülője!
aki úgy akar lenni az elmúlásé, hogy az örök éjben
ágas-bogas csillagfa sugározzon belőle!

S te, megérted e muszáj-tánc nagyszerűségét,
s tudod: rám-lángoló szerelmedből nem vész semmi se kárba,
mert az én halálom: győzelem a halálon, s magasztos, mint az anyáké;
gyere velem táncolni a halálba. (…)

Randevúm az élettel csupa tisztesség, csupa hűség.
Nem zabált lényem, hájat föl nem szedett magára.
Testem, mint lelkem, még eszményektől szikár –
gyere velem táncolni a halálba.

Nagy éjszakámat én álmodom teli
élőkkel, tiszta szívekkel, s álmodva-szállva
forgunk majd a termékenység csillag-terében –
gyere velem táncolni a halálba.

Irgalmatlan az idő, rideg szelében
gurulnak óriás glóriák sápadtra-válva.
De az én védtelen arcom fényessége el nem múlik –
gyere velem táncolni a halálba.

Megjelent: Így szerettek ők – magyar irodalmi szerelmeskönyv

Dunaujvaros
Az oldal HTTP-sütiket használ a jobb működésért. View more
Cookies settings
Rendben
Privacy & Cookie policy
Privacy & Cookies policy
Cookie name Active

http://dunaujvarosmesel.hu

Melyek azok a személyes adatok, amiket gyűjtünk és milyen céllal gyűjtjük ezeket

Hozzászólások

Hozzászólás beküldésekor a hozzászólási űrlapban megadottakon kívül begyűjtésre kerül a hozzászóló IP címe és a böngészőazonosító karakterlánc a kéretlen tartalmak kiszűrése céljából. A weboldal külső, DISQUS hozzászólás rendszert használja.

Más honlapokról származó beágyazott tartalmak

A honlapon elérhető bejegyzések külső forrásból származó beágyazott tartalmakat (pl. videók, képek, cikkek stb.) használhatnak. A külső forrásból származó beágyazott tartalmak pontosan úgy viselkednek, mintha meglátogattunk volna egy másik honlapot. Ezek a webhelyek lehetséges, hogy adatot gyűjtenek a látogatókról, sütiket vagy harmadik féltől származó követőkódot használnak, figyelik a beágyazott tartalommal kapcsolatos felhasználói viselkedést, ha rendelkezünk felhasználói fiókkal és be vagyunk jelentkezve az oldalra.

Felhasználói adatok

Felhasználói személyes adatokat az oldal nem gyűjt. A külső hozzászólás rendszerben pedig a felhasználó saját maga rendelkezik a megadott információkkal. Erről a szolgáltatásról bővebben:

https://disqus.com/

A látogatók által beküldött hozzászólásokat automatikus spamszűrő szolgáltatás ellenőrizheti. Ha hozzászólunk, a hozzászólás és annak metaadatai nem meghatározható ideig a rendszerben maradnak. Ennek célja, hogy az összes ezt követő bármely hozzászólás általunk megismertté és jóváhagyottá váljon, azaz ne kerüljön fel a moderálandó hozzászólások listájára.

Kapcsolati adatok

Az oldallal kapcsolatosan az Impresszum oldalon tehetnek fel kérdéseket egy tetszőleges névvel, és egy email címmel, amennyiben választ is kérnek. Ezeket az adatokat a rendszer nem tárolja, csak továbbítja.

Save settings
Cookies settings