7közlap – 2002. február 19.
Dunaújváros az ország építészetében
Ugye, emlékeznek még olvasóink arra, hogy Dunaújvárosnak volt egy házgyára (hivatalosan poligon-üzem), amely eleinte középblokkos elemeket, aztán nagy paneleket, később négy-, majd tízemeletes (torony és pengealakzatú) panelházak, végül úgynevezett kövérházak elemeit gyártotta. Nem csak ez a város építkezett az itt gyártott elemekből, a dunaújvárosi panel eljutott Százhalombattára, Szegedre, Székesfehérvárra és több más városba. Dunaújváros volt a színhelye az első (még a helyszínen előállított panelelemekből álló) ház felépítésének is.
A panelt lehet nem szeretni, lehet meghaladottnak minősíteni, mégis tény: Dunaújváros az itt kifejlesztett és ide koncentrálódó tömeges lakásépítés révén lett olyan méretű város, amely megyeszékhely szintű közintézményekre tarthatott igényt, és képes volt azokat el is tartani.
Létrejött, működött, hatott és épületek százait hívta életre egy szellemi műhely, amely a Dunaújvárosi Tervező Iroda nevet viselte. Efféle építész alkotó-műhely a fővároson kívül általában csak a megyeszékhely városokban volt található. A Dunaújvárosi Tervező Iroda lekörözve a megyei irodák többségét, jogosultságot szerzett paneles és házgyári épületek tervezésére és adaptálására is.
Mindez ma már történelem. A rendszerváltást követően megszűntek a nagy tervező irodák, helyüket többnyire kisebb magánvállalkozások vették át.
Nemrég megjelent az Építésügyi Tájékoztatási Központ Kft. gondozásában a Magyar Tervezőirodák Története című, mintegy 450 oldal terjedelmű, szép kiállítású könyv. Az épület-fotókkal gazdagon illusztrált kötet 47 tervező vállalat történetét, munkáját tárja az olvasók, kutatók elé. A könyv szerkesztői megvallják, hiányzik néhány egykori tervező iroda a könyvből, mert nem volt, aki összegyűjtötte, megírta volna hajdani építész szellemi műhelyének tényadatait, történetét.
Az 1950-ben alapított és 1993-ban jogutód nélkül, végelszámolással megszűnt Dunaújvárosi Tervező Iroda krónikása Balla József, a DTI volt igazgatója, aki tíz oldalon foglalja össze (dokumentatív tömörséggel) a helyi építész alkotó műhely és vele városunk építészetének történetét. E sorokat olvasva megelevenedik a múlt: a mai Vasmű út, Szórád Márton út, az egyes városrészek kialakulásától a tanácsház építésén át az úgynevezett KIOR-rendszer (könnyűszerkezetes iskola, óvoda, bölcsőde) térnyeréséig; a BVM-TIP rendszermegjelenésétől Munkásművelődési Központ és a hozzá illesztett iskola felépüléséig. Szerepel a DTI fejezetben a győri, a kecskeméti panel helyi adaptálása éppúgy, mint az iroda által tervezett, máshol felépült házak, közintézmények felsorolása. Az is megtudható, melyik épület név szerint kinek, mely alkotó csoportnak a munkája.
Városunk neve más tervező irodák történetében, így például a Könnyűipari Tervező Iroda (fésűsfonoda, papírgyár), Középülettervező Vállalat (1-es rendelőintézet, kórház), Lakó- és Kommunális Épületeket Tervező Vállalat (Arany Csillag Szálloda, Vasvári Pál Általános Iskola, az első időszak egyes városi lakóházai), Mélyépítési Tervező Vállalat (fedett uszoda), VÁTI (városrendezési tervek) is szerepel. Dokumentum- és várostörténeti értékei okán becses forrásmunka a Magyar Tervezőirodák Története című könyv.
Cs. Gy.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
