Városrész lesz-e vagy lakótelep?

– Városrész lesz-e vagy lakótelep?
A Dunaújvárosi Tervezőiroda városrendezési csoportjának vezetője, Remetey Tibor, mintha meghökkenne:
– Ez a kérdés, mindenesetre új szempont…
A dunaújvárosi – új, egyelőre csak tervezőasztalon szereplő, de már elkeresztelt – Béke városrész eleddig már sok “szempontot” megért.
Valamikor 1973-ban a városi tanács és a minisztérium pályázatot írt ki az akkor még “Baracsi úton túli területre, egészen az újtelepig és a Petőfi utcáig”. A beépítési pályázat fő “szempontja” volt: megtalálni és megjelölni a város terjeszkedési lehetőségeit és formáját. Mondhatni, kicsit későn kiírt pályázat volt, hiszen a gyorsan fejlődő város ekkor már perspektivikus területgondokkal küzdött. Bizonyság rá az azóta épült Castrum városrész zsúfoltsága és a foghíjaknak kikiáltott parkokra épült házak. Az új területen hosszú ideig a közművesítés költsége volt “szempont”, aztán, hogy a pénzt előteremtették, a kapacitás lépett elő első számú gonddá. S most, hogy lassan-lassan minden összeáll, most kell új szemponthoz szoktatni magunkat?
Ezért csodálkozik-tiltakozik a tervezőmérnök.

A Béke városrész makettfotója a 6-os főközlekedési út és a pusztaszabolcsi vasútvonal találkozási pontjának irányából fényképezve. A kép bal felső sarkában a Ságvári II. városrész látható, amely a most épülő Bocskai utcai lakóházsorral folytatódik. A képen felül, középen a Kertváros aprónak tűnő házai látszanak. Az előtérben, középen az új városrész épületeinek makettje, a kép jobb szélén, a Dózsa György út mentén a legelőször felépülő 540 lakás kontúrjai tűnnek elő, míg a jobb oldalon az új sporttelep s az építők leendő telephelye látszik, mögötte a Vak Bottyán utca közelében elhelyezendő víztorony uralja a terepet.
fotó: DH 1975.05.09.

A lakótelep (szó és fogalom) lakásra várók fülében még csak szépen hangzik, mert lakást jelent. A telepen lakók már kevéssé lelkesednek, mert mondani szokás “nincs ez, nincs az”, messze van a centrumtól, unalmas a környezet. Városszociológusoktól meg éppenséggel megszokott, hogy legtöbbször pejorative beszélnek a lakótelepekről. Sajátos (a várositól elütő, értéktelenebb) lakótelepi életformát emlegetnek, számlálgatják az otthonülő népesség arányát és kijelentik, hogy “a lakótelep stimulusszegény életkeretet biztosít, a dermedt, kihalt, egyhangú városi táj az ingert, érdekességet kereső ember figyelmét kevéssé köti le”, ezért az ember nem érzi, nem érezheti jól magát a lakótelepen.
Mi indokolja azonban, hogy mindezt a leendő Béke városrész apropóján felemlegessem, hogy előre aggodalmaskodjam?

A Béke városrész elsőnek felépülő, úgynevezett VI-os területén, a Baracsi út és a vasútállomás között még az idén elkezdődik az érdemi építkezés és 1982-re 3000 lakás készül el. A kiszemelt (és az építkezésre ez idő szerint egyetlen alkalmas) területet a mai Dunaújvárostól az úgynevezett Kádár-völgy és a Kertváros választja (zárja?) el. Most látszik csak, milyen baklövés volt a mai Kertváros területének ilyen (kertes, családiházas) beépítése. Most ugyanis urbanisztikailag teljesen megmagyarázhatatlan, a tervszerűség minden látszatát nélkülöző helyzet áll elő. Nevesen, hogy két városi övezet (Ságvári városrész és a leendő Béke városrész) közé szorulva egy szuburbán jellegű település szorult – egy teljes évszázadra (vagy továbbra is) kiállítva a hajdani dunaújvárosi városrendezők szakmai bizonyítványát. Ezen már nem lehet segíteni.
A tervezőirodán léptékhelyes térképen megtesszük az utat a mai centrumtól a Béke városrész közepéig. 2,8 kilométert mutat a vonalzó. Dunaújvárosi mértékek szerint ez irdatlan nagy távolság. Ezt a “sétát” gyalog – akár keresztül a Kádár-völgyön, akár a közúton kerülve – előreláthatólag senki sem fogja megtenni. A Castrum városrészbe is (1,6 kilométer a centrumtól) legtöbben autóbusszal utaznak, “mert messze van” – mondják. Persze nemcsak a távolságról van szó. Hanem arról, hogy érdektelen, sőt unalmas, városképileg egyhangú az út, az összekötés. A Béke városrészhez vezető 2,8 kilométer pedig nemcsak hosszabb lesz, hanem unalmasabb is. A külső Dózsa György úton, majd a suburbán területen, esetleg a lakatlan völgyön keresztül vezető út, aligha csábít valakit is erre a sétára. Marad tehát a jó autóbuszközlekedés, mint elméleti megoldás. Elméleti, mert tudott, hogy Budapesten a még oly jó autóbuszközlekedés sem kapcsolja például Újpalotát megfelelően a City-hez. Nem szólva arról, hogy Dunaújvárosban új városrészbe még soha sem volt jó autóbuszközlekedés. Legfeljebb megfelelő.
Megfelelőre minősített közlekedéssel pedig feltehetően nem lehet majd a Béke városrészben lakó mintegy 12 ezer embert jól, vagy kiválóan bekapcsolni a város áramkörébe, életébe.

Mindezt sejtve, hozzá kell szokni a gondolathoz, hogy a nyolcvanas évek elejére felépítjük az első szocialista város első lakótelepét – ami meglehetősen szokatlan státusz lesz. És kedvezőtlen is.
Hogy mennyire?
Az 1982-re elkészült lakások mellé csak 1985-re készülnek el a nem is buja sokaságban tervezett közintézmények. Igaz, ezeken belül 1980-ra lesz egy 20 tantermes iskola, egy 150 férőhelyes óvoda és egy 60 férőhelyes bölcsőde.
– És művelődési intézmények?
– A helye fenntartva – mondja a városrendező.
Norma szerint ennyi lakáshoz 2000 négyzetméter területű művelődési intézmény jár. Feltehetően fel is épül majd ennyi, csak nem az adott területen (városrészben, lakótelepen). Másutt, a város központjában meglévő hiányokat pótolnak vele, így is jó, ám az is bizonyos, hogy ez abszurd – mondhatni lakótelepi – állapot, mert a Béke városrészben (12 ezer lakó, 3 ezer lakás) üzlethelyiségekben csak egy fiókkönyvtár, egy ifjúsági klub és egy körzeti párthelyiség (összesen 600 négyzetméteren) lesz.
A kereskedelmi vállalatok megérzik hol van bussines és hol nincs. Ahol nincs, ott nem keresnek. A Béke városrészben elálltak az áruház-építéstől. 12 ezer embernek minek, az meg bizonyos, hogy aki vásárolni akar, a Gagarin térről, vagy a Martinovics utcából nem fog kiballagni a Béke városrészbe. Ezért a városrész lakói (egyelőre?!) két 1200 négyzetméteres ABC áruházát és néhány, lakóház alatti szakboltot kapnak. A szolgáltatást 80 négyzetméter képviseli majd a városrészben és lesz egy vendéglő is.
Mindez lehet, hogy szűkösen elegendő. De, hogy nem fog városi övezetekre hasonlító életkeretet, ökológiai viszonyokat teremteni, az bizonyos. És – az okokat már említettem – az a vigasz sem marad, hogy “majd beugranak a Vasmű útra”.

A városrész beépítési koncepciója is a telepi tendenciát erősíti.
– Mondhatjuk, hogy visszatérünk a ligetes, kertes beépítéshez – válaszolta kérdésemre Remetey Tibor.
Érvényben van egy rendelet, amely az úgynevezett középmagas (9-10 emeletes) és a többszintes (4-5 emeletes) házak arányát szabályozza. Eszerint a Béke városa részben 50-50 százalékban épülnek középmagas és többszintes házak. 3000 lakást 50 hektáron helyeztek el a tervezők. Elméletileg 280 lakás jut egy hektár területre. (A mai belvárosban 265 lakos, a Castrum városrészben 450 lakos.) Könnyen felmérhető tehát, hogy a Béke városrész laksűrűsége leginkább a ligetes belvároséhoz lesz hasonló. Azzal a különbséggel, hogy itt nem lesz sűrűn beépített, a városi élet ismérveit valamelyest is hordozó centrum. Olyannyira nem lesz, hogy a telepet körülölelő körúton belül a járműforgalmat is minimálisra korlátozzák. Például parkírozási tilalmat rendelnek el. A gépkocsik csak a körút mentén várakozhatnak. Ezzel szemben a tervezők minden lakáshoz terveztek egy-egy gépkocsit, pontosabban parkolóhelyet.
A járműforgalom ilyen kiiktatása, a beépítettség ilyen oldott formája, az ilyen szűkösre fogott ökológiai viszonyok – egyenként talán pozitív hatásúak is lehetnének. A centrumtól mért távolsággal egyenes arányban, és együttesen azonban várhatóan minőségileg új városi, urbanisztikai problémák szülője lesz.

Hogy ezek után mi a javaslatom?
FEL KELL ÉPÍTENI A BÉKE VÁROSRÉSZT! Annál is inkább, mert más mód már nincs a város további fejlesztésére. És mert az aggodalmakra ingerlő okok nem örökérvényűek. Minden bizonnyal elkopnak addigra, mire a rendezési-beépítési terv teljesen megvalósul és a Petőfi utcáig sorakoznak az új házak. Igaz, becslésem szerint erre még mintegy 20-25 évet kell várni. És addig a lakótelepi gond megmarad – nálunk újnak. Tudomásul kell majd venni, hogy a város társadalmi-, politikai-kulturális életében új jelenség kér helyet, új csoportalkotó tényező ver közöttünk tanyát. Nevezetesen, hogy a közélet sok-sok területén és megnyilvánulásában kérdéssé lesz, hogy: ki hol lakik?
Ez csak nálunk lesz új és szokatlan. Mert Dunaújvárosban a város egységes ökológiai viszonyai, a lakások (rövid időszaktól eltekintve) egységes komfortfokozata és övezeti elhelyezkedése eleddig nem hatottak változó módon (mint a történelmileg kialakult városokban) az emberek tudatára, aktivitására, életformájára és életmódjára. Most már ezt is meg kell szokni.
Az is igaz, hogy ma még korai aggodalmaskodni, hiszen még egyetlen ház sem áll a majdani városrészben. Korai? Bár aggodalmaskodott volna valaki, amikor már látszott (és még lehetett volna változtatni azon) hogy a városnak nem lesz igazi főtere, központja, vagy amikor a Kertváros helyét nagy hirtelen kijelölték, vagy amikor a Castrum városrész zsúfolt beépítettségét elfogadták, vagy amikor a “foghíjakat” betömték, amikor fel sem merült, hogy a város növekedését egyszer a közműhálózat kiépítetlensége akadályozni fogja.
Ha ilyen meggondolásból közelítünk (már most! vagy még most!) az iménti kérdőjelekhez, akkor várhatóan kevesebb lesz (ma és a jövőben) a meghökkentően “új szempont”. S ha kevesebb lesz az új szempont, a város minden bizonnyal több lesz általa.

MISKOLCZI MIKLÓS

Megjelent: Fejér Megyei Hírlap 1977. június 5.