Sztálin Vasmű Építője – 1951. november 6.
A MI VÁROSUNK – SZTÁLINVÁROS LETT
Írta Földes László, a pártbizottság titkára
Földes László
fotó: MTI/Sándor Zsuzsa
Szombaton reggel nagy napra ébredtünk, a Szabad Nép, a Népszava közölte, hogy Rákosi elvtárs a pénteki minisztertanácsi elé terjesztette a mi nagy kérésünket és a minisztertanács határozatot hozott, hogy Dunapentelét november 7-én Sztálinvárosnak és a Dunai Vasművet Sztálin Vasműnek nevezi el. Ez a határozat futótűzként terjedt el.
Szabad Nép címlapja 1951. november 3-án
A minisztertanács hozzájárult…
A Szabad Nép percek alatt elfogyott, a szerszámok egy pillanatra megálltak a kezekben, kimondhatatlan öröm fogta el a dolgozókat, úgy érezték, hogy bár ők egyenként is kérték ezt és ezrével tettek Rákosi elvtárshoz írott levelükben felajánlást, mégis váratlan nagy öröm érte őket. Érezték, hogy erre az örömre válaszolni kell és válaszoltak is öntudatos dolgózókhoz méltóan, például a Mocsai Tihamér-brigád, amely az erőmű hatalmas előregyártott oszlopait emeli, délelőtt elhatározta, hogy nov. 7-ig 1 darab 60 tonnás 30 méteres és 2 darab 30 tonnás 18 méteres oszlopot felállítanak. A laboratórium épületén dolgozó Borbándi kőműves-brigád vállalta, hogy ötödikéig a második emeletig felhúzzák a falat. A női építkezés dolgozói vállalták, hogy vasárnapi rohammunkával megtisztítják az általuk emelt épület belsejét és környékét a törmeléktől. A Slipcsevics-brigád tagjai, akik a Rákosi, elvtársnak tett felajánlásukat okt. 31-re teljesítették, most válaszul a minisztertanács határozatára vállalták, hogy a néphadseregbe bevonult Sándor-brigád munkáját is elvégzik. Számos ifjúmunkás-brigád röpgyűlést tartott a D/34-es munkahelyen a magasépítő IV-es és V-ös főépítkezésein és számos más helyen is elhatározták, hogy hétfőn és kedden béke-műszakot tartanak és magas termelési eredményekkel válaszolnak. D/29-es munkahely dolgozói vállalták, hogy november 7-ig éjjel-nappal dolgozva két héttel a határidő előtt elkészítik a hármas számú medencét. Táviratokat küldtek a mi szeretett vezérünknek, Rákosi elvtársnak és Dobi Istvánnak, a minisztertanács elnökének megköszönték a nagy kitüntetést.
Miért támogatta Rákosi elvtárs a kérésünket és miért fogadta el a minisztertanács?
Miért mi részesülünk a lehető legnagyobb kitüntetésben, amelynél nagyobb nem érhet várost, üzemet? Miért a mi városunkat és vasművünket nevezzük el Sztálinról? Hiszen az országban számos más helyen folyik hatalmas építkezés, új üzemek százai épülnek. Azért, mert ez a város, ez a vasmű az első szocialista város, amelynek születése tervei, építkezésének minden fázisa, későbbiekben majd működése is össze van kapcsolva Sztálin elvtárs nevével, Sztálin elvtárs dicső hadseregével, Sztálin elvtárs nevelte szakemberekkel, a nagy Szovjet néppel, Sztálin elvtárs vezette kormánynak a politikájával. Ennek következménye az, hogy mi most békében építhetünk, nagy békeművet alkothatunk. A sztálini politika volt az, amely a kis népekkel való teljes egyenjogúság alapján szabadított meg bennünket attól a félgyarmati függő helyzetből, amely több mint száz éven keresztül megakadályozta, hogy komoly ipar épüljön hazánkban.
Szovjet segítség Sztálinváros tervezésénél
Több mint egy évszázadig a mi nyersanyagainkat nyugaton dolgozták fel és méregdrága áron szállítottak nekünk a nyersanyagunkból készült iparcikkeket, ez felelt meg a nyugati tőkések mohó profitszerzésének és annak a politikának, hogy megakadályozzák a magyar függetlenségi mozgalom sikerét, de ez felelt meg a magyar uralkodó osztálynak is, így akarták megakadályozni a munkásosztály, a proletariátus számának növekedését.
A legjobb magyar hazafiak Táncsics, Petőfi álmai csak 1945 után valósultak meg. A sztálini politika a népek szabadságát, függetlenségét támogatja. A nagy Sztálin vezette szovjetállam, a világ legkorszerűbb iparával rendelkező állama nem igyekezett elnyomni a mi iparunkat, ellenkezőleg, már a német fasiszta hadsereg aknáinak robbanásai közben buzdított és segített bennünket abban, hogy indítsuk meg az üzemeket és nyersanyagot küldött.
1948-49-ben, bár a Szovjetunióban az ezrével lerombolt gyárak, városok, energiatelepek helyreállítása és az új ötéves terv óriási feladatok elé állította a szovjet szakembereket, mégis kérésünkre a tervezők és specialisták ezrei készítették és most is készítik a terveket és gépeket, amely tervek s gépek segítségével 1953 vegére olyan nagy és korszerű vaskombinátot helyezünk üzembe, olyan nagyolvasztók, Martin-kemencék, kokszolómű állanak majd, a mélyek a legnagyobb kapitalista országokban sincsenek. Arányait már sokféleképpen mutatták be újságcikkekben és beszédekben, talán arányait az is kifejezi, hogy az a három üzem, amelyet most ünnepélyesen avatunk fel és amelyek november nyolcadikán megkezdik a termelést, csak kisegítő üzemei magának a vaskombinátnak.
Kormányunk tehát elsősorban ezért határozott úgy, hogy Dunapentelét és a Dunai Vasművel és nem más várost, nem más üzemet nevez el Sztálinról.
A modern ipar alapja a szén és az acél. A széntermelés emelése, a bányáink korszerűsítése, új bányák feltárása, a termelékenység emelése a bányaiparban, ezért áll a párt és a kormány erőfeszítéseinek középpontjában, ezért szentel oly nagy figyelmet a mi előrelátó vezérünk Rákosi elvtárs a bányászok és a bányászat helyzetének és ezért mondta el nemrégen számunkra is iránytmutató beszédét Tatabányán. Komlón és más bányákban százmilliókat ruház be a kormány, hogy legyen elég szén iparunk számára. Nem kétséges, hogy ennek az erőfeszítésnek meg lesz a maga eredménye.
Ózdnak, Diósgyőrnek és 1954 elejétől a Sztálin Vasműnek kell elegendő acélt biztosítani, hogy legyen elég szerszámgép, traktor, a határaink védelméhez fegyver, az új nagy építkezésekhez elegendő vas, a vagonokhoz, mozdonyokhoz, hajókhoz lemez, hogy megvalósuljon a pártunk II-ik kongresszusának az a határozata, hogy országunk a szén, vas és az acél országává váljék. Másodszor tehát az acél jelentősége miatt nevezzük el a mi acélvárosunkat a dicső Sztálinról.
A nagykohótól a családi tűzhelyig
Ketten az öntöde legjobbjai közül
Szabó László ifjúmunkás brigádvezető, brigádjával az öntödén mindenféle kubikmunkát elvégzett. Az építőmunka befejezése után vasmunkásként akarnak dolgozni a brigád tagjai.
Barabás elvtárs, a Benács-brigádból, a negyventagú brigád legjobb dolgozói és leglelkesebb szabadságharcosai közé tartozik. Teljesítményével nagy része van az öntöde felépítésében. |
De teljes határozottsággal állíthatjuk, hogy a város és a vasmű építői a Nehézipari Beruházó Vállalat, a Magas- és Mélyépítési trösztök és vállalatainak vezetői, mérnökök, technikusok, főépítés- és építési vezetők, munkavezetők, brigádvezetők, szakmunkások, segédmunkások és tisztviselők öntudatának politikai és szakmai fejlődésének és nem utolsó sorban a pártmunkásoknak, a DISZ, a Szakszervezet, a társadalmi egyesületek aktivistáinak jó munkája is hozzájárult ahhoz, hogy Rákosi elvtárs támogatta a mi forró kívánságunkat. Javult a munkafegyelem, ma már egyre gyakrabban maguk a brigádok fegyelmezik meg, nem ritkán eltávolítják azokat, akik igazolatlanul hiányoznak vagy rontják a munkafegyelmet. Kialakult az a törzsgárda, amely minden nehézség mellett kitart, példát mutat, akik elhatározták, hogy innen, csak akkor mennek el, ha már kész van az a mű, amelyet ők kezdtek el, vagy a kezdetén jöttek.
November hetedikén majd háromezer dolgozó kapja meg az, egyéves és több százan a kétéves Dunapentelén végzett munkáért kijáró “Sztálinváros építői” büszke címet és érmet az ezzel járó dicsőséget és megtiszteltetést. A dolgozók öntudatának nagyszerű vizsgája volt a II-ik békekölcsönjegyzés, amikor majdnem 14.000 dolgozó 692 forintos átlagos jegyzésével országosan is kiemelkedő eredményt ért el.
De felejthetetlen öntudatról és lelkesedésről tettek tanúságot dolgozóink, amikor azt akarták kiérdemelni, hogy felvehesse a város és a vasmű Sztálin elvtárs nevét, nemcsak az aláírásokban és a felajánlásokban mutatkozott ez meg, hanem a szeretetnek annyi jelével Sztálin és Rákosi elvtárs iránt, amelyet csak a szocialista embernél, az öntudatos dolgozónál tapasztalhatunk.
Hogyan született meg a Dunai Vasmű építőinek Rákosi elvtárshoz intézett levele?
A javuló munkának mérföldköve az is, hogy az építőiparban úgy a gyár, mint a lakásépítési vállalatok között az első helyre az öntöde, illetőleg a II-es sz. főépítésvezetőség kerültek és elnyerték a büszke élüzem jelvényt.
A szocialista város és üzem fejlődésével párhuzamosan kialakul az öntudatos, szocialista mérnök és munkás, akik tudják, mit köszönhetnek Sztálin elvtársnak. pártunknak, Rákosi elvtársnak, akik most újult erővel készülnek neki a nagyobb feladatoknak, a meglevő hibák és fogyatékosságaink kiküszöböléséhez. A kibontakozó üzem és város még csak a kezdet. 1952. évi tervünk sokkal nagyobb, majdnem kétszerese az 1951. évi teljesítésnek, ezt csak megfeszített munkával, jobb munkaszervezéssel, a leghaladóbb technika, a szovjet tapasztalatok nagyarányú alkalmazásával, az előregyártott elemek sokkal nagyobb arányú alkalmazásával, a gépek gondosabb kezelésével és jobb kihasználásával tudjuk elérni.
Dunapentele, 1951. március 1.
Szovjet gyártmányú gépekkel rendezik a talajt a vasmű építésén.
A DT-54A Sztalinyec lánctalpas erőgéppel vontatott földnyesőt (szkréper) mozgatnak.
fotó: MTI/MAFIRT
A javuló munkafegyelem mellett még mindig sok az igazolatlan mulasztó, még mindig sokan vannak, akik nem dolgoznak lelkiismeretesen. Még mindig nagy a munkások hullámzása, nem kis mértetben azért, mert van bizonyos közöny a vezetőkben a munkások igényeivel, érdekeivel szemben, nincs biztosítva megfelelő mértékben a kulturális élet lehetősége, holott a szocialista város magas kulturát is kell, hogy jelentsen. Sokat fejlődtek mérnökeink, számuk is emelkedett, de még sok újabb Wolf Johannára, Bonta Józsefre, Érdi Tamásra van szükség. A főépítésvezetőknek, a Prjeveráknak, Liptákoknak és a többieknek még jobb módszereket kell bevezetni, méginkább az egyszemélyes vezetést kell megvalósítani. A néhány tucat jó munkavezető mellé a Karsai Bélák, Garanc Istvánok és Tám Jánosok mellett még százával kell kiválasztani és kiképezni a jó új módszereket alkalmazó, a munkafegyelmet megvalósító munkavezetőket.
Ezernyi más feladat van még ezeken kívül, de ha az eddigiek során sok hibát kiküszöböltünk és sok nagy feladatot megoldottunk, most, mikor az egész ország még többet fog segíteni, amikor szeretett tanítónknak, Rákosi elvtársnak figyelő szeme még inkább rajtunk lesz, mikor Sztálin neve lelkesít bennünket, amikor az Ő drága nevéről elnevezett város és vasmű építői leszünk, fogadjuk meg, nem leszünk méltatlanok a bizalomra, erre a nagy kitüntetésre. Még jobban fogunk dolgozni és határidő élőtt felépítjük a Sztálin Vasművet és Sztálinvárost.
