Fotó: jakd.hu/DH archívum
Böszörményi Márton Minimum hóember címmel megjelent legfrissebb írása az április 1-jei Népszavában volt olvasható, illetve természetesen az online felületére is felkerült, így azokhoz is eljuthat, akik esetleg nincsenek újság közelében, főleg így pár nappal később. Sok szeretettel ajánljuk, kifejezetten ezen a “derűs, napsütötte szép tavaszi napon”!
Lacikának nem volt arca. A képe úgy nézett ki, mint egy palacsinta. Palacsintaképű volt, mondhatjuk. Ezen mindig csodálkoztam, soha nem értettem, hogyan tud így életben maradni. Szem nélkül. Orr nélkül. Száj nélkül. Ezek fontos dolgok, gondoltam. Egyébként Rombauer László Istvánnak hívták, és oviba jártunk együtt, nagyjából huszonöt évvel ezelőtt. De most valamiért eszembe jutott. Vagyis, jól tudom, hogy miért jutott eszembe. Tegnap éjjel láttam egy macskát a parkban, egy arc nélküli macskát. Vakon, tétován járkált a fák között, lassan lépdelt, de így is folyton beleütközött valamibe. Hamuszínű volt a bundája, a farka idegesen remegett. Nahát, gondoltam, amikor megláttam, ez a macska pont olyan, mint a Rombauer Laci. Egy padon üldögéltem a park sötét részén, ahol kiégett a lámpa. Nem csináltam semmit, nem vártam senkire. Csak lélegeztem. Aztán megláttam az arc nélküli macskát.
A teljes történet ITT olvasható – nepszava.hu
