Az elégedettek városa

122 0


Élet és Irodalom – 1962. február 17.

Szín: Dunaújváros, Erkel kert. Idő: 1962. február.
Zöldrefestett lakásajtón fé­nyesre szidolozott névtábla hirdeti, hogy az ajtók mö­götti otthon tulajdonosa N. N. olvasztár, s a név körül a fém táblácskát vésett-virágos-cirádás keret szegélyezi. Gyerekek füzetében látni eh­hez hasonló sormintát.
Azt hiszem, keresve sem találnék ennél szemlélete­sebb példát – sőt, ha úgy tetszik: szimbólumot – a szo­cialista osztályöntudat és a kispolgári ízlés találkozására. Hiszen az ittlakók nemcsak a családfő nevére, főbérlő rangjára büszkék, hanem hi­vatására is. Régen főmér­nökök, titkos tanácsosok, egyetemi magántanárok hir­dették csak ilyen harsányan ország-világnak a társadal­mi ranglétrán kivívott pozíciójukat, mint most ez az olvasztár. De a keret – ez­úttal a szó legszorosabb ér­telmében véve – az értel­metlen és anyagszerűtlen ci­ráda a tömény kispolgári íz­lés, a giccs névjegye.
A gyorsabban fejlődő szo­cialista lét és az elmara­dott tudat, a szocialista kö­rülmények közt elért (sőt: kivívott) kispolgári életfor­ma ellentmondása nemcsak elmélet, hanem lépten-nyomon szembeötlő gyakorlat. És talán sehol sem olyan kirívó, mint ebben a nép­hatalom teremtette tízesz­tendős szocialista városban, ebben a templom nélküli, rajzasztal mellett megálmo­dott, modem nehézipari centrumban, Dunaújvárosban.


Bencze László rajza

A “csont”-okra, “bivalyok”-ra, barakkokra már csak a város őslakói emlékeznek (És azok a kevesek, akik ma még átmenetileg barakk­táborban várják, hogy elfoglalhassák végleges ottho­nukat az épülő modern há­zakban és szálloda-jellegű lu­xus munkásszállókban). Az ál­talános vélemény az: túl va­gyunk a városalapítás romantikus hőskorszakán, a konszolidáció az élet minden területére kiterjed. A térdigérő sárhoz gumicsizma, az aszfaltos úthoz trottőr vagy tűsakú cipő illik. Azt hiszem, ma már összesen nincs sokkal több pufajka a városban, mint ahány mo­dell a modellházban. A kér­dezettek az életükre vonat­kozó két legfontosabb kér­désre szinte teljes egyértel­műséggel válaszoltak.
A keresetről: “Köszönöm, nem panaszkodhatom…” “Igazán meg vagyunk elé­gedve…” “Soha rosszabb ne legyen…” “Megélünk a férjem keresetéből is…” A lakásról: “Nemrég kaptuk…” “Kitűnő…”
A fiatalok viszonylag gyor­san jutnak lakáshoz. (Jóné hány fővárosi értelmiségi há­zaspárt éppen ez vonzott a városba.) A “minden ötö­dik lakás” itt nemcsak a KISZ-igény – de elfogadott gyakorlat is.
“Hogyan élnek?” Kérdez­tem jónéhány dunaújvárosi polgártól, darukezelőtől kör­zeti orvosig. (Nagyobbészt: asszonyok.) A válasz szinte egyételműen – elégedett. És mégis, a sok elégedett vá­lasz elégedetlenséget is éb­reszt a riporterben.
Megpróbálom néhány pél­dával megmagyarázni.
K. J. tanácsalkalmazott pél­dául egyike a legboldogabb kérdezetteknek. A családból egymaga dolgozik, de gond­talanul megélnek. “Minden évben olcsóbb az élet – mondja. – A lakás beren­dezésével nagyjából kész va­gyunk. Az ember elkényelmesedik. Már az a kis fa­vágás sem erőszak – hi­szen távfűtésünk van. Fát sem kell felhordani. Nyolc évvel ezelőtt három hóna­pig tartott egy pár cipő – mert megette a sár -, most két esztendeig. Aszfaltozott úton járunk, azon is keveset. Reggel munkába, délután ha­za. Este szinte soha nem me­gyünk ki a házból. Nézzük a TV-t. A feleségem még annyit sem jár el. Délelőtt in­tézi a bevásárlást, de az üz­letek is egész közel vannak.
– Szórakozás?
– Vasárnap délután kime­gyek a meccsre.
– És az asszony?
– Őt nem érdekli. Egy­szer eljött velem, de unta. Ké­zimunkázni szokott, dívány­párnákat montíroz magunk­nak, meg a rokonoknak, ajándékba. Meg van telefonunk is, néha felhívja a barátnőjét, elpletykálnak, úgy asszony­módra. Azután ott van a gye­rek és a TV.
– És ez élég?
– Persze, hogy az. Nincs még egy olyan asszony, mint az én feleségem…”
Sajnos, van.
Például T. G.-né, egy mun­kásból lett műszaki vezető ba­rátságos, csinos felesége.
Életében soha nem dolgo­zott, most sem vágyik rá. Férjével, két kislányával na­gyon boldog. Két szenvedé­lye van: a horgolás és újabban a TV. Kézimunkáiból is lát­ni: rengeteg fantázia, ügyes­ség, energia és tehetség szo­rult ebbe az asszonyba. Más körülmények között talán arany kezű munkás, bátor álmú tervező lehetne. Most egy teljes esztendőt fordított a horgolt-stoppolt asztalterí­tő elkészítésére és írásos­mintás bútorhuzatot készít a gyerekszobába.
– Mikor szokott kézimun­kázni?
– Minden este. Hat óra tájban hazajön a férjem, ak­kor vacsorázunk, nézzük a TV-t, azután ő leül tanulni, én pedig előveszem a kézi­munkát. Éjfélig dolgozom.
– Éjfélig?
– Igen, a férjem III. éves, nagyon sok a tanulnivalója. Szívesebben fennmarad, ha szép csöndben ott vagyok mel­lette. Néha kér egy kávét, egy pohár vizet, vagy szólni akar pár szót… Szóval jobb a kiszolgálás, ha nem fekszem le. Ennyit csak megtehet az ember az uráért, nem?
(Megtehet, persze, még töb­bet is. De vajon a nemsoká­ra mérnökférjnek nem je­lenthetne többet, ha az asszony másféle áldozatot hoz, ha vele együtt tanul, emelkedik?)
– Látom, nagyon elége­dett. Nincs is semmi kíván­sága?
– Dehogy is nincs. Látja, nagyjából már berendeztük ezt a három szobát De azért mégis van még, ami hiány­zik. Nagyon szeretnék a kombináltszekrénybe két-három nippet, meg egy bim-bam órát…
Szerény, reálig kívánság, biztos vagyok benne, hogy két-három hónapon belül teljesedik. De mégis szíve­sebben hallana az ember az amúgy is kispolgári környe­zet további “tökéletesítése” helyett messzebbre néző, ne­hezebben teljesedő vágyakat.

Diafilm Dunaújvárosról – 1963

 

A másik lényeges tényező, amely a dunaújvárosi élet­formát alakítja a TV. A TV nemcsak szórakozás, hanem életforma. A TV-centrikus szemléletre jellemző két apróság: este fél 10-kor hárman ülünk (pestiek) a ragyogóan gusztusos, modern színes Hóvirág-eszpresszóban, a technikumi negyed legújabb szórakozóhelyén. (Rajtunk kí­vül két férfi feketézik az elő­térben.) Mikor másnap hely­béliektől megkérdem, mi a gyér látogatottság oka, egybe­hangzóan azt felelik: “Ne cso­dálkozzon, csütörtökön ment az idegenlégiós film…” Már-már fantommá lett az a szám­adat (amelyet hónapokkal ezelőtt is többen idéztek), hogy a pesti 12 dühös ember előadásra Dunaújvárosban mindössze 7 jegyet adtak el, s hogy a Sevillai borbély elő­adása is – az érdeklődés hiá­nya miatt maradt el. A ma­gyarázat, ismét több oldalról: a TV. A városiban 2500 TV működik, szemléletesebben fo­galmazva: minden negyedik családnak van készüléke. Ez az országos arányt jócskán meghaladó TV-sedés az ál­talános jólét – és a kulturá­lis érdeklődés! – biztosíté­ka. Ennyiben természetesen kitűnő dolog. Hiszen nagy­szerű az, hogy K. L.-né darukezelő Shakespeare-rel ismerkedik – még ha unta is egyelőre a Sok hűhó semmiért-tet -, és legjobban azt a színházat élvezte, amelyikben “jöttek a szicíliai gyerekek”.
(Csak hosszas kérdezősködés után derült ki, hogy Miller: Pillantás a hídról c. darab­járól van szó.) Ugyanez az asszonyka vasárnap reggel is ötkor kel, hogy tíz órára, az ifjúsági műsor kezdetére meg­legyen az ebéd, és zavartala­nul nézhesse a TV-t. Mikor dr. K. I. orvostól megkér­dem, milyen társaséletet él­nek a dunaújvárosi orvosok, ránéz a rendelőben tartózko­dó fiatal kollégára és így fe­lel. “Nekik is van TV-jük, meg nekünk is…”


Orion AT501 az első sorozatban gyártott magyar televíziókészülék 1959 /fotó: fortepan

A legbiztatóbb – az elért materiális eredményeken, a magas életszínvonalon és a technikai civilizáció vívmá­nyainak birtokbavételén túl, az a nagyszerű számadat, amely szerint, ebben a 40 000-nél kevesebb lakost számláló városban 19 000 ember (fel­nőtt és gyerek) tanul. Hiszen a rendszeres oktatás minden művelődési kampánynál biz­tosabb eszköze az ízlésneve­lésnek. De jó jel az is, hogy a kényelmes elégedettség la­pályán már felüti fejét a sürgető elégedetlenség. Hogy az orvosnő már némi ön­gúnnyal mondotta azt, hogy ki-ki a maga készüléke előtt tölti az estét, hogy a város­ba települt grafikuspár szé­pen berendezett, valóban modern otthonában már a helybéli társadalmi élet fellendítésén töpreng. És nem rekednek meg a töprengésnél. A helybeli írók, újságírók, művészek, pedagógusok út­kereső elégedetlenségének kézzelfogható eredménye a Bartók Béla művelődési ott­honban létrehozott klub, amelynek 30-50 főnyi tag­sága már a szocialista realiz­musról, Dürrenmattról, Picassóról vitázik. És nemcsak az értelmiségről van szó. Hi­szen a Vasmű képzőművészkörében technikusok és ko­hászok, tanárok és martiná­szok együtt rajzolnak, feste­nek. Ez azonban még mind ke­vés.


P. Csasztka Ilona és Pálfalvi János

Dunaújvárosi séta

Szeszélyesen kiragadott pél­dák, egyszeri találkozások, vé­letlen impressziók alapján, a teljesség, sőt, az ítéletalkotás igénye nélkül készült ez a kép. Nem is kép, inkább csak néhány széljegyzet a riporteri füzet margójáról. Hiszen a szocialista város emberei­ben élő kispolgári jelensé­gekről és csökevényekről még sok-sok füzetet lehet teleírni, amíg nyomtalanul elhalvá­nyodnak, vagy átadják helyü­ket a szocialista ember szo­ciális tudatának az élet min­den területén.

FÖLDES ANNA

Dunaujvaros
Az oldal HTTP-sütiket használ a jobb működésért. View more
Cookies settings
Rendben
Privacy & Cookie policy
Privacy & Cookies policy
Cookie name Active

http://dunaujvarosmesel.hu

Melyek azok a személyes adatok, amiket gyűjtünk és milyen céllal gyűjtjük ezeket

Hozzászólások

Hozzászólás beküldésekor a hozzászólási űrlapban megadottakon kívül begyűjtésre kerül a hozzászóló IP címe és a böngészőazonosító karakterlánc a kéretlen tartalmak kiszűrése céljából. A weboldal külső, DISQUS hozzászólás rendszert használja.

Más honlapokról származó beágyazott tartalmak

A honlapon elérhető bejegyzések külső forrásból származó beágyazott tartalmakat (pl. videók, képek, cikkek stb.) használhatnak. A külső forrásból származó beágyazott tartalmak pontosan úgy viselkednek, mintha meglátogattunk volna egy másik honlapot. Ezek a webhelyek lehetséges, hogy adatot gyűjtenek a látogatókról, sütiket vagy harmadik féltől származó követőkódot használnak, figyelik a beágyazott tartalommal kapcsolatos felhasználói viselkedést, ha rendelkezünk felhasználói fiókkal és be vagyunk jelentkezve az oldalra.

Felhasználói adatok

Felhasználói személyes adatokat az oldal nem gyűjt. A külső hozzászólás rendszerben pedig a felhasználó saját maga rendelkezik a megadott információkkal. Erről a szolgáltatásról bővebben:

https://disqus.com/

A látogatók által beküldött hozzászólásokat automatikus spamszűrő szolgáltatás ellenőrizheti. Ha hozzászólunk, a hozzászólás és annak metaadatai nem meghatározható ideig a rendszerben maradnak. Ennek célja, hogy az összes ezt követő bármely hozzászólás általunk megismertté és jóváhagyottá váljon, azaz ne kerüljön fel a moderálandó hozzászólások listájára.

Kapcsolati adatok

Az oldallal kapcsolatosan az Impresszum oldalon tehetnek fel kérdéseket egy tetszőleges névvel, és egy email címmel, amennyiben választ is kérnek. Ezeket az adatokat a rendszer nem tárolja, csak továbbítja.

Save settings
Cookies settings