Fejér Megyei Hírlap – 1975. április 17.
Új intézmény – régi épületben
Ma már városépítészeti emléknek tűnik, s nyugodtan kortörténeti emléknek is nevezhetjük Dunaújváros régi pártházát. A már történelemmé vált idők hangulatát, a város első éveinek levegőjét idézi a modem házak közé nehézkes erkélyeivel, tiszteletet parancsoló, kuriaszerű formájával, két tömörajtajú bejáratával is belső kertjével, ahol évek óta nyári kamarahangversenyeket rendeznek, s a sorozat neve – Múzeumkerti esték – még az avatatlannak is jelzi, hogy az épület már hosszú ideje a városi múzeumnak ad otthont. S még egy éve sincs, hogy a volt városi könyvtár elköltözésével tekintélyes számú légköbméterek szabadulván fel mód nyílik arra, hogy e másik, szintén a múltat őrző és élesztgető intézménynek, a városi levéltárnak is helyet szorítson a múzeum.
Az MT 1969/27. sz. törvényerejű rendelet
Ezt a rendeletszámot idézi dr. Hetényi István, a levéltár vezetője, mint amely örömet is, bosszúságot is fog okozni a dunaújvárosi vállalatoknak és intézményeknek. Örömet, mert az időnként ismétlődő irattári selejtezések előtt nem Fehérvárral kell kapcsolatba lépniök, hanem a helyi fióklevéltárral; s bosszúságot is, mert a levéltári törvény meglehetősen kemény: a vállalati iratokat hét kategóriába osztja, s a selejtezési tilalom két évtől hetvenöt évig terjedhet, sőt van olyan irat is, amely egyáltalában nem selejtezhető.
Hosszú, tervszerű munka vár az egyelőre még egyszemélyes levéltárra: csak a
nagyvállalatok – vasmű, építők, papírgyár – irattári felderítése is hatalmas feladat, nem beszélve a kisebb ipari üzemekről, a városi, tanácsi vállalatokról és intézményekről. Negyedszázad nem nagy idő történeti mértékkel mérve, de Dunaújváros eddigi létének írásos dokumentumai azért jó néhány tonnát nyomhatnak.
De lényegében mi is az az anyag, amely máris összefüggő fondokban, iratkészletekbe gyűjtve várja a kutatókat?
Másfél évszázad a polcokon
A városi levéltár legfontosabb feladata a város és a vasmű megszületésének körülményeire és további létére vonatkozó írásos anyagok felkutatása, rendszerezése es megőrzése. A megyei levéltár ennek ellenére rendelkezésre bocsátotta Dunaújváros élő múltjának, azaz Dunapentele község múlt századi történetének iratait, – no persze nem valamennyit, például a Tanácsköztársaság idejének iratai nem kerültek el Dunaújvárosba. A korábbi okmányokat – adomány-, birtoklevelek, családi iratok – továbbra is a megyei levéltár őrzi. Átvette a városi levéltár a múlt századi dunapentelei számadásokat, és a hatósági iratokat, amelyekből egyebek között kiderül, hogy Dunapentele a századfordulóig község volt, akkor rövid időre mezővárossá nyílvánították, majd nagyközség végül tíz éven át ismét község, míg azután 1950-ben városi rangot nem kapott. Átadta a megye a dunapentelei nemzeti bizottság 1945-48. évi anyagát, és a községi földigénylő bizottság iratkötegeit is.
Érdekes anyagok kerültek elő a dunaújvárosi tanács irattári selejtjéből is: a községi tanács szabályrendeletei 1896-tól 1947-ig; találunk ebben helyi érvényű rendeletet a hídmérleg használatáról, a vigalmi adóról, a járdaépítésről, s lótenyésztési elnök működéséről, a fedeztetési díjról. Legkülönösebb azonban az az iratköteg, amely államjogi szempontból egyedülállónak tűnik az országban; a Függetlenségi Népfront 1949. évi anyaga ez, s érdekessége, hogy Dunapentele községben 1945-től szinte az 1950-es tanácstörvényig nem az elöljáróság, hanem a Népfront volt a hatalom valódi birtokosa – apró-cseprő és nagy dolgokban egyaránt a népfrontbizottság elnökének aláírása volt a mérvadó.
A Dunaújvárosi Levéltár megnyitása
Történeti szemléletmódot
A megfelelő iratok rendeződnek, s készül a terv a gyakorlatilag pusztulásra ítélt iratok megmentésére. Mit kívánjunk az éppen hogy megszületett levéltárnak, mit kívánjunk ennek az új intézménynek – a régi épületben? Csak egy közhellyel kívánhatunk jó munkát, de ez a közhely nagyon igaz: hamisítatlan, igazi történeti szemléletmódot kívánunk. Ha ez meglesz – s miért ne lemre? -, akkor hivatása magaslatán fog állni a dunaújvárosi levéltár.
(kd)
Felhasznált képek forrása:
József Attila Könyvtár képtára
Dunaújvárosi Hírlap archívuma
