Hetényi István:

A DUNAÚJVÁROSI LEVÉLTÁR MEGNYITÁSA

A hazai levéltárak hálózata a közelmúltban egy új levéltárral gya­rapodott. Március 28-án adták át rendeltetésének a Fejér megyei Le­véltár Dunaújvárosi Levéltárát. Szerény kis hír adott róla tudósítást a Népszabadságban, részletesebben írt az eseményről a Fejér megyei Hírlap és a Dunaújvárosi Hírlap.
Örvendetes az a fokozódó érdeklődés, amely a helytörténeti kutatás iránt a legutóbbi években megnyilvánul. Ezt az érdeklődést különösen időszerűvé teszi hazánk felszabadulásának harmincadik évfordulója. Leg­súlyosabb nemzeti sorscsapásunk, a második világháború kegyetlen em­lékei különösen az idősebb korosztályokban élnek. Akik együtt születtek a szabadsággal, életük legproduktivabb éveit élik, érett ésszel gondol­kodó, tudatosan cselekvő felnőttekké váltak.
A jelen és a tervszerűen épülő jövendő mellett társadalmunk széles rétegeit foglalkoztatja a múlt, a nemzeti történelmén belül saját tele­pülésük története is. A ma élők túl akarnak látni emlékezetük szűk ha­tárain. Foglalkoztatja őket, hogyan éltek, gondolkodtak, formálták sor­sukat azok, akiknek munkája beleépült a jelenbe, akik éltek, dolgoztak, harcoltak, szenvedtek kis örömök és nagy gondok között. Írták a ma­guk történelmét.
És ez annál sokszínűbb, érdekesebb, izgalmasabb, minél régibb településről volt szó, és milyen gyakorisággal került az adott telepü­lés lakossága forradalmi harcok ütközőpontjába.
Dunaújváros az idén ünnepli alapításának 25. évfordulóját. Abban az évben, amikor egész népünkkel együtt ünnepelve köszöntötte a har­minc éves szabadságot az első szocialista város. E kettős évforduló jegyében, széleskörű érdeklődés mellett került sor Dunaújvárosban a levéltár megnyitására.

Az előzmények

Tíz évre nyúlnak vissza, amikor 1965. december 29-én a Fejér me­gyei Tanács Végrehajtó Bizottsága ülésén a levéltári munka megvitatá­sakor javaslat hangzott el a dunaújvárosi fióklevéltár létesítésére. A javaslat megvalósítására azonban különböző okok miatt nem kerülhetett sor. A Dunaújvárosi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága 57/67/1972. számú, levéltár létesítésére vonatkozó határozatának meghozatalakor abból a meggondolásból indult ki, és nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a városépités, az iparfejlesztés, a közművelődés és közegészség­ügy két évtizedes, megőrzésre érdemes írásos emlékeit egy városi levéltárban helyezzék el.
Annál is inkább, mert Dunaújváros épitésének “hőskor”-ként emle­getett 1950-es évei nem voltak mentesek súlyos ellentmondásoktól, az új úton járás buktatóitól. Nagy nehézségek, erőfeszítések, eredmények és tanulságok színhelye volt a pentelei fennsik, ahogy itt a Duna fölött magasodó, löszparttal szegélyezett területet emlegetik.
A városi tanácsnak ezt a törekvését magáévá tette és támogatta kezdettől fogva a Városi Pártbizottság is. A Megyei Levéltár pedig nemcsak hogy egyetértett az elgondolásokkal, hanem tevékenyen segí­tette elő azok megvalósítását.


Intercisa Múzeum, az egykori pártház épülete 2004-ben

A legnagyobb problémát – mint másutt is – a levéltár elhelyezése jelentette. A megvalósítás lehetőségét az építés alatt álló Munkás Mű­velődési Központ átadása hozta reális közelségbe. A Lenin téren lévő, korábban Városi Pártbizottság épületében működik a múzeum. Az épü­let I. emeletén volt a József Attila Városi Könyvtár. Ez utóbbi végle­ges elhelyezést kapott a Művelődési Központban. Az ezáltal felszaba­dult terület egy részéből sikerült a Városi Levéltár elhelyezését biztosítani.
Az említett épület baloldalán lévő három nagy, félkörives, vaskapus bejáratától fedett átjáró vezet a múzeum udvarába. Az eredeti elgon­dolások szerint ennek a fedett résznek a befalazásával jelentős alapte­rületű raktárhelyiséget lehetett volna kialakitani.
Az árnyas, hangulatos udvaron azonban nyári estéken évről-évre Múzeumkerti Estek címmel rangos rendezvényeket bonyolítottak le. Egyes felfogások szerint az épület elfalazása az udvar akusztikáját rontotta volna. Emellett akadályozta volna a nézőtér megközelítését is. A döntő érv végül is az volt, hogy a város ennek az immár jellegze­tes, korábban díjazott épületének eredeti külső képét a befalazás meg­változtatta volna, és ez műemléki szempontból meg nem engedhető.
Még akkor sem, ha az épületnek a beépítés utáni külső képe a másik oldallal lett volna teljesen azonos.
Érvek es ellenérvek csaptak össze az elhelyezés körüli vitában. Volt olyan javaslat is, hogy a levéltár az Óvárosban, a tanácskirendelt­séggel szemben lévő, müemlékjellegü Mondbach kastély épületében le­gyen. Ezt a javaslatot azonban több szempontból sem lehetett elfogadni. Alapvetően azért sem, mert csak a helyreállítása, átalakítása előzetes számítások szerint 3-4 millió forintba került volna.
Végül is sikerült egy olyan kompromisszumos megoldást találni, – amivel sajnos az alapterület az eredeti elképzelésekhez képest a felére csökkent -, a Városi Tanács az épület egy részét Levéltár céljára utalta ki. Az így rendelkezésre bocsátott épületrészben 5 nagyobb és 3 kisebb helyiséget lehetett viszonylag nem nagy költséggel kialakitani. E helyiségek a levéltári munka számára – ha nem is túl hosszú távon – megfelelő lehetőséget biztosítalak.
Az átalakítási munkálatokat tanácsi vállalat, az Ingatlankezelő és Városgazdálkodási Vállalat dolgozói végezték. A Megyei Levéltár és a Városi Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya segítségével sikerült a szükséges állvány-anyagot biztosítani.

A Megyei Levéltár gondoskodott levéltári tárolóeszközökről, a Városi Tanács Szervezési Osztálya pe­dig lemezszekrényt, különféle berendezési tárgyakat bocsátott a levél­tár rendelkezésére. Az átalakítási munkálatok költségeit a Megyei Ta­nács VB. Pénzügyi Osztálya fedezte.
Az eredetileg a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának évforduló­jára tervezett megnyitót egy héttel el kellett halasztani. Ennek oka az volt, hogy a vastartókra épitett állványsorok szerelésének munkálatai pár nappal elhúzódtak.

A Levéltár megnyitása

FMH 1975.03.29.

1975. március 28-án az alkalomhoz illő szerény, de bensőséges külső­ségek között történt meg. Részt vettek: Koréh Sándor, a Városi Pártbizottság titkára, Sófalvi István, a Városi Tanács elnöke, a Kul­turális Minisztérium Levéltári Igazgatósága képviseletében dr. Balázs Péter, a Pest megyei Levéltár részéről Egei Tibor, dr. Farkas Gá­bor a Fejér megyei Levéltár igazgatója, Simon Ferenc, a Hazafias Népfront városi elnöke, a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának több osztályvezetője, Gábor Iván a Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Fémipari Főiskola Karának igazgató-helyettese, és igen sokan, közöt­tük számos fiatal.
A megnyitó beszédet Sófalvi István tanácselnök mondotta. Utalt ar­ra, hogy hazánk felszabadulásának 30. évfordulója előtt egy héttel át­adásra kerülő levéltár létesítésének jelentőségét és szükséges voltát a Városi Tanács már évekkel korábban felismerte. Ez a felismerés abból a tényből fakadt, hogy itt, a pentelei fennsíkon a legutóbbi ne­gyedszázad alatt sűrűsödött a történelem. Olyan változások mentek végbe, amilyenekhez a múltban évszázadokra volt szükség, és amelyek nyomán létrejött, él és fejlődik hazánk első szocialista városa, Duna­újváros. Megemlítette, hogy itt ringott a magyar szocialista városépí­tészet bölcsője. Innét indult el és terjedt széles körben a társadalmi munka mozgalom. Számos új építőanyag, szerkezet és építési eljárás került itt kipróbálásra, melyek eredményeként alakult ki a sokszínű és sajátos dunaújvárosi városkép.
A fejlődő várossal együtt változott, formálódott az itt élő dolgozók erkölcsi-politikai arculata, és váltak a szélrózsa minden irányából idesereglett emberek tagjaivá a város nagy, alkotó, munkás közösségé­nek.
A tervezői fantáziát, az építők kemény munkáját, az ipari dolgozók lelkesedését, erőfeszítéseit az értelmiség sokrétű oktató-nevelő, gyó­gyító és alkotó tevékenysége egészítette ki huszonöt éven át.
A negyedszázad sodró áradatában ma már sok mindent csak a mú­landó emlékezet őrzi, A Radari és Délivárosi barakktáborok, az egy­kori “téglapadlós” családi szállások, kulturházak, sátortáborok, a Szű­rőállomás és Késdobáló ma már csak azok emlékezetében élnek, akik tevékeny részesei voltak annak a hősies munkának, amely a dunaújvá­rosiak mai életének alapjait teremtette meg.
Hangsúlyozta a városi tanács elnöke, hogy a város alapításának 25. évfordulójára készülve különösen időszerű visszaemlékezni, felkutatni, megőrizni, rendszerezni és tudományos igénnyel feldolgozni a múlt történelmi értékű írásos emlékeit.
Alapvetően ebben jelölte meg az új intézmény feladatát, melynek tevékenysége kiegészül az egykori Dunapentelére, majd továbbiakban a Dunaújvárosi járás községeire vonatkozó levéltári munkával, hely­történeti kutatásokkal is.
Beszédét azzal fejezte be, hogy legyen a Levéltár eszköz a múlt megőrzéséhez, megismeréséhez, haladó hagyományaink ápolásához. A Levéltárat átadta rendeltetésének, munkájához sikereket kivánt.
Hasonló értelemben üdvözölte az új intézményt dr. Balázs Péter, majd a Városi Levéltárat dr. Farkas Gábor a Fejér megyei Levéltár igazgatója vette át.

A Levéltár adatai:

A Levéltár neve és postai címe: Fejér megyei Levéltár Városi Levél­tára, 2400 Dunaújváros, Lenin tér 5. Pf. 210.
Gyűjtőterülete: Dunaújváros és Dunaújvárosi járás.
Alapterülete: 130 m2. Ebből iroda: 22 m2, raktárterület 98 m2, ki­szolgáló helyiségek: 10 m2. Egy nagyobb méretű, 45 m2-es raktárhelyiség lehetőséget ad a jelenlegi 2 állványsor bővítésére éppúgy, mint kiállítások rende­zésére. Ami az alapterületből hiányzik, az bizonyos fokig magasabb állványok utján pótolható, ugyanis a helyiségek 350 cm magasak és ugyanakkor terhelhetők.
A levéltár polcai 320 iratfolyóméter anyag befogadására alkalmasak. A Megyei Levéltár által átadott egyelőre 47 irattári dobozt kitevő le­véltári anyag Duna-Pentele község feudális kori, kapitalista korból származó, de főleg szocialista kori iratait tartalmazza. Az anyagban előforduló Dunapentele mezőváros, Dunapentele község, Dunapentele város és Sztálinváros elnevezések jól érzékeltetik azokat a változáso­kat, amelyek e terület közigazgatás szervezésében végbementek.

A levéltár gyűjtőmunkája

során első ütemben az államigazgatás helyi szerveinek tevékenységére vonatkozó iratok felkutatása, átvétele és megőrzése a feladat. Ezzel párhuzamosan kerül sor a tanácsi vállalatok iratainak átvételére és rendszerezésére.

A második ütemet a város területén működő minisztériumi vállalatok és jogelődeik iratainak felkutatása, átvétele képezi. E téren problémát je­lent a Dunai Vasműre vonatkozó iratanyag. Különösen értékes és ta­nulságos lenne az egykori Nehézipari Beruházási Nemzeti Vállalat iratanyagát Dunaújvárosban levéltárban elhelyezni. Annál is inkább, mert a városépités kezdeti időszakában az államigazgatási szervek jó néhány hatáskörét az emített vállalat látta el. A város jellegét megadó Dunai Vasmű esetében csak erősen szelektált levéltári anyaggal lehet számol­ni, az intézmény méreteinek és befogadóképességének korlátozott volta miatt.
A levéltár gyűjtőterülete továbbiakban kiterjed a Dunaújvárosi járás 2 nagyközségére – Ercsi és Pusztaszabolcs -, valamint 15 községére.
Dokumentálni kivánja a levéltár a községek életében végbement vál­tozásokat. Például Hercegfalvából hogyan lett Mezőfalva, a Zirci Apát­ság Előszállási Uradalmától miként vált függetlenné Előszállás, hogyan alakultak ki új községekként Nagykarácsony, Besnyő és a görög falu, Beloiannisz.
A gyűjtőmunka terén problémát jelent, hogy A levéltári anyag vé­delméről és a levéltárakról szóló 1969. évi 27. sz. törvényerejű rende­let és a végrehajtása tárgyában kiadott 30/1969. sz. Kormányrendelet előírásainak betartására az érintett szervek nem minden esetben for­dítanak kellő gondot. Tapasztalható olyan jelenség, hogy a jelen erő­feszítései, problémái és gondjai elterelik a figyelmet a múltról. A le­véltár rövid fennállása alatt már előfordult, hogy olyan ügyekben kér­tek felvilágosítást, illetve adatokat saját üzemükről a dolgozók, ame­lyek még nem is kerültek a levéltár kezelésébe, ugyanakkor a vállala­tuknál sem tudtak rájuk megbízható választ kapni.
A Minisztertanács Tanácsi Hivatala Elnöke 8/1973. (TK. 51.) MT TH sz. utasítása VII. fejezete részletesen szabályozta az iratok selej­tezésével kapcsolatos teendőket éppúgy, mint a tanácsi szervek és a levéltárak együttműködését. Kevésbé részletes jogi szabályozás vonat­kozik e tekintetben a termelő és szolgáltató egységekre, ahol érthető­en elsősorban a könyvelési bizonylatok megőrzésére helyeznek fokozott gondot.
Az is tapasztalható, hogy a levéltári munkát nem ismerik eléggé és ebből következően nem is értékelik kellőképpen a közvéleményben. Van­nak, akik irattárral tévesztik össze, tevékenységét irattári munkával. A levéltár megnyitása kedvező helyzetet teremtett ilyen vonatkozásban Dunaújvárosban. De kedvező változások tapasztalhatók szélesebb kör­ben a Népszabadság hasábjain, a Nők Lapjában és más sajtóorgánumok­ban megjelent cikkek nyomán. Elősegítette a helyzet pozitív alakulását az a fokozódó érdeklődés is, amely a helytörténeti munka iránt ta­pasztalható.
A levéltár egyaránt elő kívánja és fogja segíteni mind a helytörté­neti kutatásokat, mind a honismereti munkát. Ez szükséges annál is inkább, mert a honismereti munkában és tanulmányokban – a hév és lelkesedés velejárójaként – mind gyakrabban lehet találkozni nem a va­lóságot tükröző megállapításokkal. Olyan adatokkal, amelyek nélkülöz­nek minden reális alapot, nem írásos emlékeken, hanem labilis felté­telezéseken, szubjektív véleményeken alapulnak.
Ezért tartja fontosnak a levéltár az iratanyag felkutatását, rendsze­rezését és tudományos kutatás céljára rendelkezésre bocsátását.
A honismerettel foglalkozóknak is szüksége van a levéltárra, hogy megfelelő, bőséges anyaggal dokumentálhassák megállapításaikat.
Dunaújvárosban máris jelentős érdeklődés mutatkozik a levéltári munka iránt. Az ebben rejlő lehetőségek kihasználása érdekében az uj intézmény Levéltár Baráti Kört kíván létrehozni, olyan személyek be­vonásával, akik érdeklődnek a múlt írásos emlékei iránt, és akik köz­reműködésükkel segítik hazánk legújabb levéltárának eredményes mű­ködését.


felújított Városháza tér 2018-ban

A Dunaújvárosi Levéltár 1987. június 30-án szűnt meg, az iratok a Fejér megyei Levéltárba kerültek.

Felhasznált archív képek:
Dunaújvárosi Hírlap

Dunaujvaros