Lobogó – 1975. április 17.
DUNAÚJVÁROS
Szocialista történelmünk emlékhelye. Az őskor népeitől is lakott; a rómaiak Intercisa városkája helyén, a kétezer éves Dunapentelén egyetlen nemzedéknyi idő alatt iparóriások születtek, s a gyárakat körbenőtte a munkások lakóhelye, az új város. Szocialista történelmünk jelképe lehet Dunaújváros huszonöt éve: itt alkottuk meg első nehézipari művünket, itt sajátítottuk el leküzdeni az alkotás sok-sok gondját, itt tanultuk meg a közösségi erőfeszítést, s itt éreztük gyakran a győzelem érzését. A megvalósult gondolatok, a vassá, betonná, épületté váló tettek avatják e várost szocialista történelmünk emlékhelyévé. Az a huszonöt év, amely a közösséggé formálódás két és fél évtizede volt a Duna partján …
“… És 1950 nyarán a 3949 lelket számláló Duna menti község, Dunapentele országszerte ismertté vált: megindult a város építése s megteremtése egy újfajta munkásközösségnek…”
*
A munkásközösség verbuválódása: valaki 1950 szeptemberében a községbe érkezett. Népi kollégiumban végezte el az általános iskolát. Erdész akart lenni. Aztán mégis rövid nadrágban, egy aktatáskával, kölyökfejjel Dunapentelére jött. Az alkotás érdekessége vonzotta. (Íme, egy az “így jöttem” történetekből: Kóré Sándor, a városi pártbizottság titkára.) A munkásgárda verbuválódása e példához hasonló volt: jöttek Szabolcsból, Bácsból, Tolnából, Pestről; hajtotta az embereket a jobb megélhetés vágya, a munkaalkalom, a nagyszerű tett lehetősége, a gyökeret eresztés alkalma. Az ország lakóinak keresztmetszetét is adta a város. (Még ebben az évtizedben is, például az úttörő-olimpián a település lakói egyszerre szurkoltak Dunaújváros vagy Borsod, Baranya megye egy-egy csapatának.) A munkásgárda egyszerre toborzódott élmunkásokból, pártmegbízatással érkezőkből és szerencsekergetőkből. A munkásközösség nagyon távolról indult el a formálódás útján.
De nagyon sokféle, mindenkire egyaránt ható ok gyorsította e folyamatot. A feladat nagysága, nehézsége. (A barakkszobában 30-40-en aludtak, úttalan utakon, bokáig érő sárban közelítették meg munkahelyüket, ahol általában emberfeletti munkára volt szükség – Miskolczi Miklós városmonográfiája szerint.)
A közösséggé válást gyorsította a lelkesítő, közös cél: a Viharsarok, a Komszomol brigád meg egy fiatal mérnök vállalkozott arra, hogy összesen három (!) szakmunkással felépítenek egy kisebb épületet (Aczél Gábor: Fejezetek az ifjúsági mozgalom dunaújvárosi történetéből). A közös munkakörülmények és a közös munkacél volt az igazi kohója a munkásközösséggé válásnak.
*
E folyamatot serkentette a kezdetektől tartó intenzív pártmunka: azok kerültek ide pártmunkásnak, akik áldozatkészek voltak. A pártszervezetek a legjobbakat javasolták. S az emberek szívesen jöttek ide dolgozni, az alkotás konkrétsága vonzotta a pártmunkásokat (Földes Lászlónak, a város volt párttitkárának, ma a HUNGEXPO vezérigazgatójának visszaemlékezése). Sokan itt váltak kommunistává, másfél éves párttagot lelhetett és kellett alapszervezeti titkárrá választani. A kommunisták közösségei erőteljesen hatottak a munkásközösségek formálódására. Sőt később az itt nevelkedettek alkalmassá váltak társadalmi forradalmunk nagyobb területű befolyásolására: megyei első titkárok, tanácselnökök, országos hatáskörű szervek vezetői lettek. A káderkohóban egyszerre formálódott a közösség s a közösség vezetésére alkalmas vezető.
Hatvanezer kötetes könyvtár vonzza az érdeklődöket, a munkásokat
Új művelődési intézmény Dunaújvárosban /1974
E folyamatot gyorsította az intenzív ifjúsági munka. Kezdetben a DISZ tett meg mindent, hogy politikailag elkötelezett, tenni akaró és tudó fiatalok alkotási tere legyen a város. A híres DISZ-táborok emlékeztetnek arra a lendületre, amit az ifjúsági mozgalom gyümölesöztetett. Ifjúsági munkáskollektívák alakultak ki, amelyek éppen közösségi tudatukkal hatottak társaikra. A KISZ ezen az alapon építette tovább az ifjúság “gondolkodásépületét”, a vasműt és a várost.
Hiszen az emberek épülésével párhuzamosan épült a mű és a település. Mai rangjára, fontos népgazdasági szerepére jellemző, hogy az ország nyersvas- és acéltermelésének 34 százalékát Dunaújváros adja, az író-nyomópapír fele itt készül, s urbanisztikai feladatait is betölti, több mint 54 ezer lakónak nyújt kulturált otthont, szórakozási, művelődési lehetőséget.
*
A város második évtizede az életmód átalakulását hozta. Már nemcsak a férj talált munkát a Dunai Vasműben – négyóránként még mindig gyönyörködve a csapolás szépségében, örülve annak, hogy jó minőségű hengerelt lemezükből Ikarus autóbusz, hűtőszekrény, konzervdoboz készül, s hogy a Testvériség gázvezeték az általuk készített csövön érkezik céljához -, hanem a feleség is munkaalkalomhoz jutott.
Dunai Vasmű
Elhelyezkedhetett az ide telepített könnyűipari üzemekben – a papírgyárban, a VOR, a Férfi Fehérneműgyár, a Magyar Posztógyár üzemeiben – vagy a műszeriparban, a MOM ébresztőóragyárában. A feleségek, az anyák is megismerhették az alkotás örömét: mit jelent évente 900 ezer órát gyártani, amelynek 70 százaléka jó pénzért külföldön kel el. Az otthon négy fala közül kikerülő asszonyok a közösségi élménnyel ismerkedhettek meg.
Az életmódot alakították át a megváltozott lakáskörülmények. Az utóbbi négy évben 7500 lakossal gyarapodott városban gomba módra emelkednek az új épületek: a negyedik ötéves terv időszakában Dunaújvárosban 4000 lakás felépítése a cél. A korszerű otthonok minden kényelmet biztosítanak, a település legfiatalabb városrészében, a római emlékek hagyományát ébren tartó Castrum városrészben 12 ezer ember él. Jó kereskedelmi, szolgáltatási, vendéglátóipari ellátás segíti kulturált életmódjának kialakítását. (“A dunaújvárosiak korszerű körülmények között élnek, szépen kellett hát berendeznünk munkásművelődési otthonunkat is” – mondta az igazgató.)
Öt év – négyezer új lakás
Az átalakuló életmódot, a közösségi tudatot jól szolgálja a város új művelődési otthona, ahol gyönyörű klubok, szakköri helyiségek, hatvanezer kötetes könyvtár vonzza az érdeklődőket, a munkásokat. A vonzás valóságos: Dunaújvárosban egy-egy érdekes rendezvényre nem kell részvevőket “toborozni”. A közösségi együttlét, a szabad idő tartalmas eltöltésének hasznos fórumait teremtette meg az MHSZ helyi vezetősége: búvár-, ejtőernyős-klubjai országos hírűek, s még a nők is vonzódnak e sportágakhoz, az óragyárban a lányok-asszonyok lövészklubot alakítottak. A munkásközösségek tehát rendkívül sokféle szervezetben, módon formálódnak.
*
Bizonyítható-e a negyedszázad közösségformáló hatása? Íme, néhány példa: a hagyományos május első szombati társadalmimunka-akcióban 24 ezren (!) vesznek részt. (A város összes foglalkoztatottainak száma 30 ezer!) Ha összefogás szükséges jégpálya, művelődési otthon vagy éppen fedett uszoda építésére, élen járnak a vállalatok az anyagi segítésben, a munkások pedig a közös célok megvalósításában, (“összeforrott munkáskollektívákat hívhatunk ki a gyárból a lakóhelyért dolgozni, ez a közéletiség döntő bázisa” – így indokolta ezt az aktivitást a pártbizottság titkára.) Tettenérhető hát az eredményes közösséggé formálódás!
Dunaújváros fedett uszodát avatott /1977
Az igaz hagyományok, amelyek az alkotás nehéz éveiben születtek (s születnek máig), éreztetik hatásukat. Elsősorban a közösséghez tartozás érzése: a Dunai Vasmű vezetőinek 57 százaléka munkásként került ide, és nem felejtette el, hogy “honnan jött”. Ezért is nyíltak, őszinték, köntörfalazás nélküliek a közéleti viták, a munkások, a vezetők “nyersen”, igazmondóan bírálják egymást, itt nem divat az “én sem bántlak, te se bánts” elvtelensége. (“Tisztább a közélet, aktívak az emberek, ki is pakolnak, ha úgy látják jónak” – mondta a város ifjú lakója, Kisfaludi Katalin újkori történész.)
A közösséggé formálódás eredményét pontosan tükrözi a városhoz való, gazdag tartalmú ragaszkodás, a lokálpatriotizmus. Illusztrálásul különböző beosztású, munkakörű dunaújvárosi lakosok szavait kötöttük csokorba: “Ezt a várost azok építették, akik ma itt laknak. Ez óriási érzelmi kötöttség” (a múzeum megbízott vezetője). “Családias együttlét, ötvenezer emberből legalább húszezret látásból ismerek” (fiatal pártmunkás). “Ma is őrzöm vitrinemben, a vasműben készült első kokszdarabot” (a városból elkerült vezető). “Jó nézni, mennyi itt a fiatal, s mennyire fiatalos a gondolkodás” (a hengermű KlSZ-titkára). “Velem együtt nőtt a város, furcsa lenne elköltözni” (a város első fiúszülöttje). Így válik érzelmi-értelmi elkötelezettséggé egy város alkotása, közössége így formálja minden egyes tagját – a közösségért cselekvővé!
*
Dunaújváros szocialista történelmünk emlékhelye – a vassá, betonná, vasművé, gyárrá, épületté, óvodává, iskolává váló tettek avatják azzá. Emlékhellyé, de nem valamiféle múzeummá!
Történelmi kép: május elsejét ünneplik a vasmű
ifjú dolgozói
Első ötéves tervünk nagy alkotása, a Dunai Vasmű újabb megfiatalodás előtt áll: egymillió tonna kapacitású acélmű épül, s így a mű acéltermelése az ötödik ötéves terv végére 1,7 millió tonnára emelkedik, öt év alatt megduplázódik(!) a vasmű állóeszközértéke, egyszerűbben szólva: “új” vasmű születik. A mai dunaújvárosi fiatalok előtt tehát apáik tettéhez hasonló feladatok állnak, elérkezett az ő hőskoruk. (A városban lényegében néhány év alatt bekövetkező generációváltásra is készülniük kell.) Befejeződik a hullámpapírgyár beruházása: a dunaújvárosi szalmacellulózgyár 4,3 milliárd forinttal gazdagodik, évi 100 ezer tonna hullámpapírt, illetve dobozt ad majd. Mintegy 1300-an találnak majd munkát a kombinátban. Fejlesztés várható a többi könnyűipari gyárban s a műszeriparban is. “Nézd, kisfiam, ezt a házat én építettem” – így nevelik Dunaújvárosban apák a gyermeküket. A mai fiataloknak szocialista történelmünk emlékhelyén nem kell az emlékekből élniük.
FÓTI PÉTER
MTI FOTÓ és SZÉKELY TAMÁS felvételei
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
