ELSŐ ÉVTIZED

Miskolczi Miklós Dunaújváros-monográfiája

A Dunaújvárosi Tanács kiadásában, archív-fotók felhasználásával, Mesterházi Lajos és Tapolczai Jenő lektori véleménye alapján, mintegy tíz szerzői íven látott napvilágot Miskolczí Miklós város történeti monográfiája. A munka – amely a háború előtti győri program és “mohácsi kezdés ismertetése után 1950-1953, 1954-1956, és 1957-1960. időrendi tagolással Dunaújváros első tíz évének roppant érdekes, ellentmondásaiban plasztikussá fejlődő képét adja – nem hivatásos történész, hanem a gyakorlott és jótollú publicista kezenyomát viseli. A rendkívül olvasmányos esszéstílus bőséges tényanyagot hordoz, s mindvégig érezteti a kamasz- és ifjúkori személyes élmények, s a marxista dialektikával dolgozó, a rendelkezésre álló adatok közül jó szemmel válogató helytörténész szemléletmódjának izgalmas keveredését. Szerető igazlátással dolgozik Miskolczi, sem szépítést, sem rosszindulatú rágalmazást nem tűr meg tolla, s kizárólag korabeli hírlap- és levéltári anyagból merít.
Ez utóbbi tény nem tévesztendő össze az önálló véleménynyilvánítás előli meneküléssel: a szerző egyetlen mondat erejéig sem vesz át mástól származó ítéletet, mer véleményt alkotni, s véleményalkotása hiteles. Fedi a tényszerű valóságot is, s az egykori “őslakók” életérzésének, szándékainak, indítékainak, gondolkodásmódjának is hű tükre.
Erényeként hangsúlyozandó e várostörténeti monográfiának, hogy többet ad, mint amit címe után gondolna és remélne az olvasó: Dunapentele – Sztálinváros – Dunaújváros első évtizedének eseményeit olvasva vázlatosságában is hiteles képet kapunk az ország politikai-gazdasági életéről is, nem izolált eseménysorként érzékeljük a vasmű és a város megszületésének éveit, hanem az ország akkori politikai és gazdaságpolitikai irányvonalával és eseményeivel szervesen összefüggő, – függő és visszaható – valóságként.
Dunaújváros régi és új, ideköltözött vagy már itt született, és felnőtt polgárai feltétlenül magukénak, a maguk igaz történetének fogják érezni és tudni ezt a monográfiát, de szerkezeti, tartalmi, nézőponti és stiláris érdemei révén Fejér megye helytörténeti monográfiái között mint igen számottevőt kell szem előtt tartani, amely első ízben foglalta össze a nagyközönség számára is élvezhető módon, s a szakember számára, forrásmunkaként használható eredménnyel az ország első szocialista városának legmeghatározóbb évtizedét.
A kötetet bőséges jegyzetek, időrendi naptár, neves vezetők és nevezetes külföldi vendégek névsora, forrásjegyzék, s Varga Zsuzsa könyvtáros helytörténeti bibliográfiája teszi teljessé. Meleghangú bevezetőjét Sófalvi István városi tanácselnök írta.

(kemény)

Megjelent: Fejér Megyei Hírlap 1975. március 7.

Dunaujvaros