Történelem másik nézetből – Panni néni történetei

78 0

 
Dunaújvárosi Hírlap – 2000. július 15.

Történelem másik nézetből

Schlitterné Nyuli Panni nénivel beszélget Stossek Mátyás

Az idén ötvenéves a város, öt­venéves a gyár. E fél évszázados jubileum jó ürügyet, alkalmat nyújt ahhoz, hogy felidézzük, megszólaltassuk mindazokat, akiknek valamilyen közük volt éhhez az ötven évhez. Lehetőleg persze olyanokat, akik meghatá­rozó egyéniségei voltak a pentelei történetnek. Az ám, Pentele!
A minap kedves levelet és két szálkás, szépen kiírt betűkkel telerótt füzetet hozott a postás. Feladója Schlitterné Nyuli Panni néni, aki úgy érezte, hogy a múltidézésben azért jó néhány hézagot illene kitölteni ahhoz, hogy teljes képet kapjunk, mi is történt itt 1950 óta. Együltömben végigolvastam a két füzetet, aztán bekopogtam írójához…

Az itt élők nem örültek a város építésének

– Panni néni miért tartotta fontosnak, hogy észrevételei nyilvánosságot kapjanak?
– Nézze, vagyunk itt még jó néhányan régi penteleiek, akik bizony felszisszennek, amikor azt hallják, olvassák, hogy itt minden a gyár és a város építésé­vel kezdődött. Például az ön egyik írásában arról esik szó, hogy helyben nem voltak cipé­szek és a közeli település cipész ktsz-ének dolgozóit kellett idecsábítani…
E század közepén Pentele nem falu, hanem négyezer lé­lekszámú nagyközség volt. A harmincas, negyvenes években ráadásul mezőváros. Tizenkét­ezer kataszteri hold tartozott közigazgatási területéhez. Aki dolgozni akart, az bizony meg­találta itt a biztos megélhetését már akkor is. Vagy a nagybirto­kosokhoz, nagygazdákhoz sze­gődött aratómunkásnak, vagy iparosként tisztviselőként kereste kenyerét. Azért nem volt cipész az építkezéskor, mert az itt élő cipészek nem vállalták a lábbelik javítását. Ugyanis az itt élők nem örültek a város, a vasmű építésének, hiszen a legjobb termőföldekre építették, és a legjobb földeket sajátították ki.


Panni néni, ahogyan egyik kiadványának borítóján szerepel

Kilenc hónapos internált

– Panni néniék hogy élték meg ezt az időszakot?
– Édesapám tizenhat évig volt aratómunkás, nem voltunk gazdagok, de olyan nagyon sze­gények sem. Az akkori Magyar utcában építettünk egy új házat, aztán néhány év múlva, ’48-ban egy tanyás gazda azzal a javas­lattal keresett meg bennünket, hogy azt a házat cseréljük el egy tanyára, tizenegy hold földdel. Mi ráálltunk, kiköltöztünk a ta­nyára. Szerencsére az átíratást különböző okok miatt nem csi­náltuk meg. Aztán szállingózni kezdtek a hírek, hogy repülőte­ret építenek a fennsíkon. Csak legyintettünk rá. Megjelentek az első mérnökök, felmérők. Ná­lunk is laktak a tanyán, be kellett őket fogadni, igaz, jól megfizet­ték. Akkor már arról volt szó, hogy gyár és város épül. Először ezt is hitetlenkedve fogadtuk. Ide, a termőföldre? De végül is csak így történt. Úgysem lesz abból semmi. Aztán “ideérke­zett” az 1950-es esztendő, elvet­ték a földeket. Ráadásul egy hideg decemberi éjszakán negy­venöt családot ki is telepítettek. A nővéreméknél is megjelent négy rendőr, fölpakolták őket, és elvitték. Internálták őket. Há­rom gyerekkel. A legidősebb hároméves, a középső kétéves, a legkisebb, a Zsuzsika kilenc hó­napos volt. Ezekkel a kitelepíté­sekkel jól ráijesztettek a népre, persze, hogy mindenki adta a földjét, vagy bevitte a téeszbe. Apám is.
– Kárpótolták valaha is ma­gukat, Panni néni?
– A nővéreméknek tizenkét hold földjük volt, és valamikor a hatvanas években adtak érte hat­ezer forintot… Nekünk a mai művelődési ház helyén volt egy kétszáz négyszögöles szőlőnk, kétezer forintot kaptunk érte.
– Mi lett a tanyával?
– Megjelent egy háromtagú bizottság nálunk, hogy napokon belül hagyjuk el, ugyanis meg­kezdték a rétszilasi vasútvonal építését és útban volt. Úgyhogy visszaköltöztünk a Magyar ut­cai házba, ezért mondtam, hogy szerencsések voltunk, hogy az átíratás nem történt még meg.

Tamburazenekar és teniszpálya

Panni néni felsorolása szerint dolgozott itt nemcsak cipész, de koporsókészítő éppúgy, mint hentes és mészáros, vagy halas­kofa, volt cementgyáros, kútásó és kosárfonó, böllér és cséplő­gép-tulajdonos nem is egy. Két benzinkút volt már a harmincas években, és tamburazenekar, te­niszpálya, és nyaranta sok-sok pesti vendég.
– Hogyan éltek, szórakoztak a penteleiek?
– Például a tamburazenekar, ha már említette, egy jó ideig a kis Duna menti Picsurdi-kocsmában játszott rendszeresen. Ez volt egyébként a pentelei rácok törzshelye. De zenés vendéglő volt a Cigány utcában, a szige­ten, a hajóállomás mellett, nagy táncteremmel a régi Posta utcá­ban Pálinkás Józsi bácsi tulajdonában. A fiatalság megtalálta a szórakozóhelyeket. Annál is in­kább, mert minden ősszel tánciskolát is szerveztek Dunapentelén. Én is ott tanultam meg táncolni. Ezt rendszerint a Jantski-féle kocsmában rendez­ték. Minden hétvégén volt össz­tánc. A teniszpálya lent volt a szigeten, és elsősorban a felsőbb iskolát végzett diákok, illetve az úri nép használta. Gyakran bá­multuk őket a kerítésre támasz­kodva,..


Ősszel tánciskolát szerveztek, rendszerint a Jantsky-féle kocsmában (Panni néni archívumából)

Évente négy országos vásár is volt, ami szintén nagy rendez­vénynek számított. A különbö­ző mesterségek művelői rend­szeresen, évente tartottak bálo­kat, ilyen volt például a vízimol­nárok majálisa, minden év május 16-án. Megvoltak a különböző szervezetek is, például a fiatal lányokat a Mária-kongregácia fogta össze, de volt kato­likus gazdakör, katolikus le­gényegylet, Fekete István tanár úr felesége, Magda asszony szervezte a Kalász leánykört. Ezeknek a katolikus kultúrház adott otthont. Énekkarunk volt, rendszeresen rendeztünk és játszottunk színdarabokat. Az adventi és a nagyböjt! időszak kivételével minden vasárnap kisbál volt, délután négytől este tizenegyig. Tehát mindenki, bármilyen, ma úgy mondanánk, társadalmi réteghez tartozott, megtalálhatta a maga szórako­zási lehetőségét Tanulhatott is. Minden egyesületnek saját könyvtára volt.. Nagyon keve­sen tudják, hogy a harmincas, negyvenes években kedvelt nyaralóhely is volt Pentele, so­kan jöttek ide nyáron Pestről pi­henni. Berán Lajos szobrászmű­vész gyakran itt nyaralt ugyanis felesége, Dékány Ilona pentelei lány volt, alkotásai közül több ma is megtekinthető a katolikus templomban. Ugyanígy vissza­járt Nyári Andor színész is.

Ha nem lenne a város és a gyár

– Játsszunk el a gondolattal: milyen lenne ma, ha nem épült volna meg a város és a gyár?
– Nézze, ötven év eltelt. Ha nem is kezdődött volna meg itt az építkezés, Pentele akkor is megváltozott volna. A szövet­kezetesítést akkor is megcsinál­ták volna, a földeket akkor is el­vették volna, az iparosok, keres­kedők vagyonát is kisajátították volna. Eltelt ötven év, és én iga­zából ezekben az években sok­szor örültem minden újnak. Ugyancsak nagyon tudtam és tudok szomorkodni ma is, ha el­romlik, vagy elrontanak vala­mit. Csak egy példa: annak ide­jén, ha végigment az utcán, a há­zak előtt mindenütt padokat lát­hatott, soha egyetlenegyet meg nem rongáltak…
Tudja, azért van valami foly­tonosság ebben a megszakított történetben. Az első őseim német ajkúak voltak, Tiringer Sebestyén és felesége az ezer­hétszázas években költöztek ide. A sírját ma is meg lehet ta­lálni a temetőben. Mint annyi anyai és apai ági felmenőmét. Szóval, már a szépapám is itt élt. Ezt nem lehet megváltoztatni, eltüntetni, megmásítani.

Schlitterné Nyuli Anna dunapentelei történeteiből:


Régi karácsony Pentelén


Régi aratások Dunapentelén

RÉGI DUNAPENTELEI TÖRTÉNETEK I-IV.

Panni néni történetei, Régi dunapentelei történetek címmel idén már 4 kötetben megvásárolhatóak. Aki szeretné akár csak a legújabb kötetet is a karácsonyfa alatt látni ajándékként, érdeklődjön a toni_cards@hotmail.com email címen.

 

Dunaujvaros
Az oldal HTTP-sütiket használ a jobb működésért. View more
Cookies settings
Rendben
Privacy & Cookie policy
Privacy & Cookies policy
Cookie name Active

http://dunaujvarosmesel.hu

Melyek azok a személyes adatok, amiket gyűjtünk és milyen céllal gyűjtjük ezeket

Hozzászólások

Hozzászólás beküldésekor a hozzászólási űrlapban megadottakon kívül begyűjtésre kerül a hozzászóló IP címe és a böngészőazonosító karakterlánc a kéretlen tartalmak kiszűrése céljából. A weboldal külső, DISQUS hozzászólás rendszert használja.

Más honlapokról származó beágyazott tartalmak

A honlapon elérhető bejegyzések külső forrásból származó beágyazott tartalmakat (pl. videók, képek, cikkek stb.) használhatnak. A külső forrásból származó beágyazott tartalmak pontosan úgy viselkednek, mintha meglátogattunk volna egy másik honlapot. Ezek a webhelyek lehetséges, hogy adatot gyűjtenek a látogatókról, sütiket vagy harmadik féltől származó követőkódot használnak, figyelik a beágyazott tartalommal kapcsolatos felhasználói viselkedést, ha rendelkezünk felhasználói fiókkal és be vagyunk jelentkezve az oldalra.

Felhasználói adatok

Felhasználói személyes adatokat az oldal nem gyűjt. A külső hozzászólás rendszerben pedig a felhasználó saját maga rendelkezik a megadott információkkal. Erről a szolgáltatásról bővebben:

https://disqus.com/

A látogatók által beküldött hozzászólásokat automatikus spamszűrő szolgáltatás ellenőrizheti. Ha hozzászólunk, a hozzászólás és annak metaadatai nem meghatározható ideig a rendszerben maradnak. Ennek célja, hogy az összes ezt követő bármely hozzászólás általunk megismertté és jóváhagyottá váljon, azaz ne kerüljön fel a moderálandó hozzászólások listájára.

Kapcsolati adatok

Az oldallal kapcsolatosan az Impresszum oldalon tehetnek fel kérdéseket egy tetszőleges névvel, és egy email címmel, amennyiben választ is kérnek. Ezeket az adatokat a rendszer nem tárolja, csak továbbítja.

Save settings
Cookies settings