Történelem és szatíra
Közbeszól a narrátor
Egyedülálló kísérlet
Röpgyülés és szurkolók
A közeljövőben mutatják be a Minden kezdet nehéz című új, szatirikus magyar filmet, amelynek témája és története: az elmúlt húsz év. Húsz év történelmét egyetlen filmben összefoglalni akkor is nehéz feladat, ha csak egyetlen aspektusból közelítik meg az alkotók a témát legyen az a szövetkezeti mozgalom fejlődése, vagy a magyar kabaré. És kiváltképp akkor, ha a filmben minden jelentős eseményt és főként minden jelentősebb nézetet jó, vagy rossz szokást, divatot, jelenséget (vagy kevés jelentőséget ugyan, de annál jellemzőbbet), be akarnak mutatni. A lelkesedést és pesszimizmust a személyi kultuszt és a röpgyűlések hangulatát, a koalíciós korszak nézetmillióit és a magyar futball fénykorában a szurkolók gőgjét – egyéb gőgök mellett… És ezenkívül sok egyebet, ami hozzátartozik a történelemhez és hozzátartozott az életünkhöz.
ÉTKEZÉSI TANÁCS 1946-BAN
Étrendünk legyen változatos. Legyen benne zabdara, zabkása, zabliszt és zabderce
Az ország visszatekint
Erre vállalkoztak az alkotók, Komlós János író és Révész György rendező. Erre, de valami többre is. Arra, hogy mindazok a jelenségek, amelyek ebben az országban 1945-től fellelhetők voltak, ne “csak” történelmet, hanem valami egyebet is jelentsenek a nézőknek. Élményt, amelyet átéltünk, hibák és eredmények egymásutánját, ami több is, kevesebb is a történelemnél, és a legdöntőbb, amely műfajilag rendhagyóvá teszi ezt a filmet (olyannyira, hogy aligha lehetne bármelyik ismert kategóriába besorolni; a témák és a műfaji elemek rendkívüli változatossága ezt egyértelműen kizárja), az író szemlélete, mely a humor, a szatíra eszközével mutatja be a nézőknek a legnagyobb fajsúlyú eseményeket is. Egy korszakot lezártunk történelmünkből – és ezt teszi a film is. Túlhaladtunk valamin, ami a miénk volt és ennek egy magasabb foka az, amikor már nevetni is tudunk rajta – magunkon, hiszen a hibáknak és eredményeknek egyaránt részesei voltunk, és mert mindennek van szatirikus oldala is. És ez ennek a filmnek a lényege. A nevetés, az önirónia. Önmagunkon nevethetünk felszabadultan, mert a képeken fel kell ismernünk magunkat az ernyedetlen tapsoló tenyerekben éppúgy, mint a választási hadjáratok harsogó mikrofonjainak jelszavaitól szédült választópolgárok között, vagy akár a vetkőztetők áldozataiként.
A SPEKULÁCIÓ LEHETŐSÉGE
Az új pénz – a forint
Mindez nehéz helyzet elé állítja azt, aki arra vállalkoznék, hogy egzakt módon valamely műfaj kereteibe kizárólagos igénnyel sorolja be ezt a filmet. Hiszen van benne operaária a Don Carlosból és krimi, divatbemutató 1946 kreációiból és pankráció a sportcsarnokból (és az egész országból!), táncdal, amelyet Karády Katalin énekel és induló, amelyet nem ő…, dráma és operett, rajzfilm és plakát, újságcikk és filmriport, labdarúgó mérkőzés és humoreszk, tárlat és kuplé, csasztuska és vers, groteszk és szkecs, bábjelenet és cinéma vérité, kaland és burleszk, kabaré és egy sereg más műfaj, és ez mind-mind kedves öniróniával és vérbő szatírával fűszerezve.
A nézőt furcsa érzés fogja el, amikor Komlós János szemével, az ő ismert, elemző humorával nézi végig az eseményeket, amelyeknek részese volt. Nem nézőkként, hanem főszereplőkként nézzük. A kriminek mi voltunk a főszereplői, az indulók sem nélkülünk hangzottak, és a londoni 6:3-nál éppúgy mi drukkoltunk, mint a politikai pankrációnál.
A KAPUNÁL, 1951.
Igazolvány van? – Igen. – Bemehet
Mi vagyunk a főszereplők
Az egész ország visszatekintése ez a film, de korántsem szigorú történelmi szemlélettel, hanem különleges látásmóddal: humorral.
Elmesélni ezt a filmet aligha lehet (egyébként is a saját életét mindenki ismeri), túlságosan sok összefüggő, de mégis önálló részt villant fel. Miről szól? Rólunk, valamennyiünk életéről. Mégis, arról, amit ebben az országban tízmilliónyian megéltünk, csináltunk. (Valamit elkezdtünk, valami újat… mondja Major Tamás, aki mint narrátor kíséri végig a nézőt a húsz év eseményein.) Éppen ezért mondhatjuk, hogy egyedülálló kísérlet ez a film a magyar filmgyártásban; – nevetni a történelmen, közeli múltunkon – erre még senki sem vállalkozott eddig ilyen jelleggel és ilyen átfogó igénnyel.
A vas és acél országa lettünk, de voltak, örökké elégedetlen emberek,
akik amellett még nadrággombot is szerettek volna.
Régi arcok a filmen
Révész György “múltja” (a Megfelelő ember című szatírára és a Micsoda éjszaka című vígjátékra gondolunk elsősorban) jelzi, hogy vérében van a humor, és Komlós Jánosnál nem kell ezt úgy hisszük, bizonyítanunk. Az ő érmei már nem háromoldalúak, de sokdimenziósak, és ez a film a nézőknek egy egész halom ilyen érmet kínál.
A színész szereplők közül (különbséget kell tennünk színész és nem színész között, mivel ebben a filmben mindenki szereplő) sok olyan ismert régi színészt is láthatunk, akik ma már nincsenek köztünk: Somlay Artúrt a rádióstúdióban, Bajor Gizit a színpadon, Jávor Pált hazatértekor és Székely Mihályt, Tímár Józsefet, Rajczy Lajost, Uray Tivadart és másokat.
A maiak közül pedig nem is tudnánk felsorolni hányat, az élgárda tagjait (és a fiatalokat), akik megejtő kedvességgel tréfálkoznak, és ez nemcsak játék, színészi teljesítmény, hiszen ők is résztvevők voltak. A film narrátora végigmeséli az eseményeket és megjegyzésekkel, néha igencsak gonoszkodó közbeszólásokkal is tarkítja azokat, és mindennek a fonákja érdekli elsősorban; de úgy hisszük, ez találkozik a nézők kívánságával is.
(x)
Részlet a filmből:
Megjelent: Magyarország 1966. március 27.
