Ifjúkommunista – 1977. augusztus-szeptember
DR. TAPOLCZAI JENŐ
1911. augusztus 20. – 1976. november 11.
TAPOLCZAI JENŐ:
Egy elnök naplója
“Ha újra kezdeném, ugyanezt tenném. Mert érdemes volt, az a véleményem; csak a köz javára érdemes élni.” – Jelenti ki ilyen egyszerűen a szerző – ahogyan a pátoszmentesség, emberi közvetlenség végig jellemző könyvére.
Dr. Tapolczai Jenő, akinek “naplója” a közelmúltban jelent meg, a magyar munkásmozgalom régi harcosa. 1930 óta vesz részt a dolgozók küzdelmeiben. Az egykori szabósegéd – munkásszülők gyermeke, 1911-ben született – közéleti tevékenysége a felszabadulás után kezdődött. Sokféle felelős beosztásban állt helyt, míg 1953 nyarán Dunaújvárosban (az akkori Sztálinvárosban) kinevezték a városi tanács elnökévé. Tizennégy éven keresztül töltötte be ezt a munkakört: “tettem, amivel megbíztak, legjobb lelkiismeretem, tudásom szerint”. Funkciója jelentőségét aláhúzza, hogy első szocialista városunk felépítéséről, megteremtéséről volt szó. Ennek ezernyi gondja, nehézsége, problémája ma már történelem. Ami negyedszázada a pentelei fennsíkon történt, nemcsak szükségszerű politikai feladat volt. Jelenkori szocialista történelmünk egyik legnagyobb alkotásához fogtak ott hozzá. “Az én korosztályom számára még nem idegen a forradalmi romantika érzése, az a tudat, hogy új történelmet formálunk…” – írja Tapolczai Jenő, aki a város születésének, növekedésének legproblematikusabb időszakában volt tanácselnök. Izgalmakban bővelkedő, nehéz időket élt át. A személyi kultusz politikájától kezdve az ellenforradalom viharán át a konszolidáció, majd az egyenletes fejlődés időszakáig. Dunapentele az ő vezetése alatt nőtt várossá. Számos kezdeményezés személy szerint az ő nevéhez fűződik.
De az “Egy elnök naplója” – nem napló. A nem jól megválasztott cím félrevezető. Dokumentum értékű kötetről van szó, bár nem történész munkája. A szerző nyugdíjba vonulása (1973) óta sokszor végiggondolta mozgalmas, eseményekben gazdag életét, s úgy érezte: nem lenne hiábavaló papírra vetni visszaemlékezéseit. Ezeknek esemény-élmény mozaikjaiból látszólag lazán összefűzve, egyszerű közvetlenséggel megírva összeállt a múlt – elkészült a kötet.
“Sokszor göröngyös, de szép és eredményes” – céltudatos életútja mögött jól láthatók az országosan kibontakozó szocialista átalakulás kontúrjai, közelebbről pedig első szocialista városunk fejlődése. Dunaújváros születésének története e könyvet olvasva, személyes élményünkké válik.
A szerző nem törekedett arra, hogy gazdag életpályájának teljes egészét elénk tárja. Számára munkája, közéleti tevékenysége volt az elsődleges. Könyve erről szól. De ezzel kapcsolatban saját gondolatait, véleményét is kifejtette. Például őszintén elítéli a hivatali szervilizmust, a felfelé talpnyaló, lefelé taposó vezetői stílust. Egészében véve, kötetében – rokonszenves szerénységgel mindvégig a háttérben maradva – mindannak summáját adja, amit ő a saját munkájában célravezetőnek talált.
A dunaújvárosi tanácselnök munkaszeretete, ügybuzgalma, egész fáradhatatlan, tevékeny élete példaként állhat a mai fiatal nemzedék előtt is. “Az emberek nem azért választottak ebbe a tisztségbe, hogy helyettem mások végezzék el, amit nekem kell.” Írja egy helyütt. Másutt pedig: “… aki úgy tartja, nem érdemlik meg az emberek, hogy a mási kember küzdjön, fáradjon értük, az ne is vállaljon soha közszolgálatot”. Lényeges, megszívlelendő gondolatok.
Sajnos a szerző már nem vehette kezébe könyvét. Váratlanul, még a nyomdai munkálatok közben elhunyt. De sorait – egy igaz kommunista személyes vallomását közügyekről – figyelemmel és haszonnal olvashatja idős és fiatal egyaránt. (Kossuth)
Tapolczai Jenő – Egy elnök naplója
EÖRY ÉVA
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
