Tomi – Bartháné Markovics Zsuzsanna rajza

Kálnay Adél
Levél Anyához!

Anya, én magam sem tudom, mi történt velem,
Hirtelen nagy lett a szám és hosszú a kezem,
Még a hangom is megváltozott,
Pofákat vágok és ugrándozok
Még akkor is, amikor tudom,
Nem volna szabad,
s néha az elfojtott nevetéstől
Rázkódik velem a pad…
Anya én sem tudom, mi lett énvelem,
De már nem tudok megülni csendesen,
Mindenről eszembe jut valami más,
Nehezebben megy a tanulás,
időnként csak úgy ábrándozom a könyv fölött,
Máskor meg mindenkit fellökök,
Idétlenkedem, mondják, akik látnak,
És én is inkább látom magam valaki másnak
Mint kedves, jó gyereknek,
Aki régen annyira örült minden apróságnak,
Cukornak, perecnek…
Most mindig valami más kell,
Divatos ruhák, pénztárca sok pénzzel.
Tudom, jobb lenne lenni jónak,
Megint kedves szófogadónak,
Nem értem, miért nem jön ez össze,
Ó jöjjön már valaki, s újra töltse
Fejembe azt a sok sok illemszabályt
És tanácsot, amit tőled kaptam,
Mióta csak vagyok neked…
Mert ez mind valahogy most elveszett,
S félek nagyon, hogy mit szólsz ehhez…
Anya én sem tudom mi van, megbántalak
Szóval vagy hangtalan, vállat vonok és
Vigyorgok kínosan, ha kiderül,
Valami már megint nem jól van itt belül…
Anya én sem tudom, meddig tart ez, mi lesz,
De azt éreznem kell, hogy szeretsz,
Szeretsz, szeretsz, nagyon, nagyon,
Még jobban talán, mint egykoron,
S éreznem kell, hogy türelmed végtelen…
Anya, köszönöm, hogy segítesz nekem!

“Kálnay Adél „Istentől való írónk”. Különös tehetségét jellemezni is nehéz, hiszen írásaiban ott lüktet a való élet, ugyanakkor fölfedezhetjük a legkorszerűbb poétikai jegyeket is, mindeközben a jó prózaíróra jellemzően mindig egy különös, sajátos világban találjuk magunkat. Műveinek valóban saját világa, mással össze nem téveszthető aurája van.”

Annus József

Kálnay Adél írónő, költőnő, pedagógus – jakd.hu

Dunaujvaros