1969-ben megszűnt a Budapest-Dunaújváros vízibuszjárat, ráadásul az ötvenes években készült vízibuszok műszaki állapota sem felelt meg a követelményeknek, ezért a MAHART fokozatosan kivonta őket a forgalomból. A kor igényeinek megfelelő átalakítások, teljesen új funkciók, vagy leselejtezés várt ezekre a hajókra…


Kisalföld – 1987. július 7.

GÖNYŰ II.

Kikötői tervek

Gönyűnek saját vízibusza van. Hossza huszonhat méter, súlya huszonnyolc tonna, s százhúsz személy ülhet le az utasterében. Mielőtt bárki irigyelni kezdené a gönyűiek gazdagodását, eláruljuk, hogy a vízibusznak van egy kis szépséghibája. Nincs benne motor, s a község önkéntes tűzoltóinak kéthetenként kell kiszivattyúzniuk a vizet a hajófenékből, mert különben elsüllyedne. No de, ezek valóban apró hibák, hiszen a hajó, amely egyelőre fenséges nyugalommal ringatózik a gönyűi kikötőben, hamarosan szárazra kerül. A MAHART harmincegy éves ajándéka a tervek szerint vízparti faluházként, pontosabban fogalmazva faluhajóként szolgálja tovább közönségét.
A tanácselnök, Mentler László szemmel láthatóan büszke a község új tulajdonára. Gönyűn a legszerényebb számítások szerint is legalább kétszáz család él a hajózásból, a MAHART őket tisztelte meg a vízibusszal. A partra emelés után a nyugalmazott gönyűi hajósok látnak munkához, kívül-belül kicsinosítják, felújítják az öreg jószágot. A tanácselnök kérésünkre elmesélte azt is, hogy a vízibusz iránt a legélénkebben a helyi horgászegyesület tagjai és az úttörők érdeklődnek, így minden bizonnyal ők lesznek fenntartó gazdái. A hajó kis átalakítással alkalmassá tehető kiállítások, kulturális rendezvények, baráti, mozgalmi összejövetelek helyszínének, s ha lesz tőkeerős vállalkozó, még egy kis halászcsárda is otthont találhat a fedélzeten. A tanács szívesen bérbe adja a vízibuszt, egyetlen kikötése csupán az, hogy a község közösségi rendezvényei minden esetben helyet kapjanak rajta. Egyelőre annyi bizonyos, hogy a MAHART ajándékával mindenki jól jár. Az alumíniumból készült, szegecselt hajó a szárazföldön örökéletű lesz, s előbb-utóbb bizonyosan a község jelképévé válik.
A gönyűi kikötőben Mentler László megmutatta a hajónaplót Is. A vízibusz 1956- ban épült Vácon. Arács névre keresztelték s Budapesten teljesített szolgálatot sétahajóként. A vízi alkalmatosság mai nevét a harmadik keresztelőn kapta, Dunaújvárosnak hívják, ám hamarosan újabb pezsgőspalack vágódik majd az oldalának. A legújabb, s végleges neve Gönyű II. lesz. A Gönyű I-et 1980-ban avatták fel ugyanebben a kikötőben, s gönyűi legénységgel a mai napig is vígan szeli a Duna habjait. Tegyük hozzá: a Duna egyre forgalmasabb habjait. Déltájban alig fél órát töltöttünk el a község kikötőjében, s legalább tizenöt magyar, osztrák, szovjet, jugoszláv hajót láthattunk. A víz forgalmas, a kikötő csendes. Szebb jövőről álmodik. A győri szennyvíztisztító-telep jóvoltából hamarosan ismét használható lesz a gönyűi szabadstrand. A százötven, beépítésre váró telek és az egyre bővülő üdülőövezet kialakulásával a fürdőzők száma is gyarapodhat. A vízlépcsőrendszernek köszönhetően talán megújul maga a kikötő is. S ki tudja? Tán a Gönyű II is hozzájárul egyszer a maga módján a település felvirágozásához, egy kikötői álom megvalósulásához.

Gaál József


Szabad Föld – 1987. október 30.


(Fotó: Matusz Károly)

Hajó a parton

Kiselejtezett motorosból hajómúzeum lesz Gönyűn, Győr és Komárom között. Közvetlenül a Duna-parton fekszik az egyik híres magyar hajósfalu, Gönyű. Az 1707-es folyam-kilométerkőnél épültek fel az első házak. Lakói bizonyított írásbeli feljegyzések szerint már az 1200-as évektől kezdődően hajóztak a Dunán, főleg a Budapest-Bécs-Passau közötti szakaszon. A háromezer lakosú faluban ma is 100 aktív és 150 nyugdíjas hajós él. A hajózásból élő lakosság ma is a legnagyobb arányt képviseli. A magyar folyami hajózásnak napjainkban is Gönyű az egyik legnagyobb utánpótlási bázisa.
A közel évezredes hajóstelepülésnek ma már nincs személyi hajótára. A hazatérő hajósok Komáromban vagy Győrben szállnak le a vonatról, és autóbusszal utaznak haza. A hajósromantika, az emlékek, a festői vízpart a mostani látogatónak is azt sugallja: a mai lakók is büszkék a hajós múltra és a jelenre.
A gönyűiek az idei nyáron nagy vállalkozásba kezdtek, amelynek mozgatója Mentler László tanácselnök. Nagy barátja és pártfogója a hajósemlékek, a múlt ápolásának.
– Nem szeretnénk azt a sok évszázados múltat elfelejteni, aminek emlékei ma is élnek a hajós lakosságban. A hajózás, a víz, a Duna szeretete most is hozzátartozik életünkhöz – mondja. – Ezért is határoztuk el, hogy társadalmi összefogással hajómúzeumot létesítünk.
– Nem merész ez a terv?
– Már a megvalósítás stádiumában van, de most látjuk, hogy milyen nagy dologra vállalkoztunk.
– Mi volt a könnyű, s mi a nehéz?
– Az indulás mindenképpen könnyű volt. A Mahart vezetése megértően támogatta kezdeményezésünket. A forgalomból kikerült egyik vízibuszát díjmentesen átadta a községnek, s a hajót még le is vontatták. Motorját már rég kiszerelték belőle. Nemrégen emeltük a partra. Ez már korántsem volt könnyű vállalkozás. Egy hazai cég a kiemelésért félmillió forintot kért. Ennyi pénzünk nem volt. Egy magyar katonai alakulathoz fordultam ekkor segítségért, de azt mondták, nekik ez túl nagy feladat. Végül az egyik szovjet katonai alakulat parancsnoka szánt meg bennünket. Gyorsan és főleg ingyen partra tették a hajót. Nemhogy pénzt – szerény összeget tudtunk volna fizetni -, de még egy kis vendéglátást sem fogadtak el. Remélem azonban, az avatáskor már koccintanak velünk.
A 26 méter hosszú, 8 méter széles, 28 tonna súlyú hajó most a parton várja, hogy újjávarázsolják. Ezután csak parti szolgálatot lát el. Belső helyiségeit teljesen átalakítják, s fedélzete is új külsőt kap. Falumúzeum, klubhelyiségek, közösségi létesítmények és halászcsárda kapnak helyet benne. A hajósemlékek gyűjtését már megkezdték.
A gönyűi ajándékhajót 1956-ban készítették Vácott. Először Arácsnak keresztelték el, majd a Sztálinváros és végül a Dunaújváros nevet kapta. Kirándulóforgalmat bonyolított le a Dunán. Új neve az újabb keresztelőn Gönyű lesz.

Cseresznyák István


Kisalföld – 1993. október 30.

Készült a forradalom évében

Csövestanyából kulturális centrum

A Mahart jó pár évvel ezelőtt úgy döntött, kiselejtezi vízibuszainak egy részét. így került egy jó állapotban lévő hajó a gönyűi önkormányzat tulajdonába. A tervek, melyek a vízi járműhöz kapcsolódtak, fantasztikusak voltak. Ifjúsági centrumot, halászbüfét, hajózási múzeumot, és még vagy ezernyi dolgot szerettek volna csinálni a külső megjelenésében is reprezentatív hajóból. Ám a szép álmokból nem valósult meg semmi. Pontosabban csak az, hogy az akkor még hazánk területén ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok egyik harckocsijának segítségével partra vontatták a vízibuszt.

A gönyűi Duna-parton kezdődött az egykor szebb napokat látott, a Maharttól kapott utasszállító kálváriája. Az 1956-ban igazi mestermunkával készült – ezekből a típusokból egyébként még Velence városa is vásárolt, olyan jól sikerült konstrukció volt – szinte muzeális relikviát nem kímélte sem az időjárás, sem a környék vadorzóinak csapata. Céltáblája lett a helyi fiatalok “lövészversenyeinek”, csövesek találtak benne menedéket, és előfordult az is, hogy lopott áruk tárolási helyéül szolgált. Az állaga fokozatosan romlott.
Tavaly aztán történt valami. A RAS Kft. fiatal építésztervezői, Rosta Csaba és Südi Enikő hajót kerestek maguk számára. Egy olyan vízi járművet, melyben berendezhetik irodájukat és egy kiállítási termet is létrehozhatnak különféle művészeti ágak bemutatkozására. És ráakadtak a gönyűi Duna-parton heverő, lerobbant vízibuszra. Akkor már éppen fel akarták darabolni, hogy hulladékként értékesítsék. De a lelkes és tehetséges fiatalok úgy döntöttek, megvásárolják a hajót, felújítják és Győr városában, a Rába partján ebben rendezik be főhadiszállásukat és az előbb már említett kulturális minicentrumot. Elkezdődtek a felújítási munkálatok – miután az önkormányzat megvált a számára már terhes hajótól. És a napokban a felújított, átalakított hajótestet, melyből a munka kezdetén nem kevesebb, mint tizenhat fordulónyi szemetet vittek el (!) a Rescue Kft. 120 tonnás darujának segítségével az ártérbe “reptették”.
A RAS Kft. tagjai már csak arra várnak, hogy emelkedjen a Duna vízszintje és a hajóval egészen Győrig, a volt vízi színpadig tudjanak úszni a vízibusszal, melyet a Váci Hajógyárban bocsátottak vízre.

FÁBIÁN GYÖRGY


Kisalföld – 1994. november 28.

A művészet Noé bárkája

Ötletes, érdekes, sikeres

Két fiatal építész – Südi Enikő és Rosta S. Csaba – 1990-ben megalapította a Regionális Alternatív Stúdió Kft.-t (RAS). Tervbe vették egy kreatív műhely, építészeti stúdiógaléria létrehozását. Rendhagyó módon erre a célra egy átalakított dunai hajót választottak. Hosszú keresgélés után, 1992 elején találtak rá a megfelelőre – amit magyar mérnökök tervei alapján 1956-ban a váci hajógyárban készítettek -, a Dunaújváros alumínium vízibuszra, amelyet a Mahart adományozott Gönyű hajóspolgárainak. Az átalakítási munkák után most került végső helyére a vízibusz.

Enyhén szólva a merülés határán volt tegnap délután a RAS Galériahajó a győri Rába-parton a vízi színpad lépcsői mellett, amikor megnyitási ünnepségén a sok érdeklődőt fogadta. Rosta S. Csaba, a “hajó kapitánya” – egyébként építész, tervező, ügyvezető – köszöntötte a szépszámú megjelentet. Művészeti “Noé bárkájáról” beszélt, amikor arra utalt, számtalan kulturális rendezvénynek adhat helyet majd a galériahajó. Kolozsváry Ernő, Győr polgármestere azt mondta: hirdetni fogja ez a nagyszerűen kialakított hajó, hogy érdemes a kultúráért, művészetért áldozni, tenni. Vajúdott a sorsa a hajónak, míg végül jó helyen horgonyozhatott le. Az ide látogató polgárok vigyék hírét a sikeres kezdeményezésnek, a különlegesen szépen kiképzett hely varázsának – mondta.
A RAS Galériahajón egy hónapig lesznek láthatók az EXPO ’96 díjnyertes pályamunkáinak dokumentumai, a hajó kialakításának végigvezetett története és természetesen az 1990-94-ig tartó időszakban született különféle elismert pályamunkák is. A kiállított makettek, modellek, tervrajzok és fotók igényes részesei a szép és esztétikus látványnak. A továbbiakban a galéria elsősorban építészeti, képző- és iparművészeti kiállítások színtere kíván lenni. Az 50-60 főt befogadni képes tér kis létszámú előadások, kamaraprogramok helyszínéül is szolgálhat. Fórumot biztosíthat könyvbemutatók, író-olvasó találkozók, talkshow-k, zenei előadások számára, de ideális fotókiállítások, filmklubok otthonaként is. Szakmai könyvtár, dia- és videotár egészíti ki a kulturális lehetőségeket.

P. A.


Sztálinváros vízibusz

HATVAN ÉVE: 1960. április 24-én átadták a „Sztálinváros” vízibuszt – jakd.hu

További felhasznált képek:
www.hajoregiszter.hu

 

 

 

Dunaujvaros