Esti Hírlap – 1974. február 13.
IZZÓ KEMENCÉNÉL
Tizenegy kőműves
Munka egy ritmusban ♦ Átlaghőmérséklet 70 fok
Magnezithabarccsal, vágógéppel, fakalapáccsal dolgoznak. Egy-egy villanykemence falazása szobrászmunkának is beillik. Hét-nyolc tonna téglát emelnek naponta. Védőitaluk a tej. Ellenségük a szilikózis.
A Dunai Vasmű acélműgyárának 120 kemencekőművese átlag 44 éves. Többségük törzsgárdatag.
Csapolónyílás tisztítás
BALESETVESZÉLY
Ezüstfényű lépcsők vezetnek a körbeverő kemence kőműveseihez. A szikrázó grafitszemcsék a kemencecsarnokot ezüstbe öltöztetik, s feketére mázolják a 18 méter magasban dolgozó munkásokat. A vágógép mellett páncélpajzsszerű kötény védi Endrefi Sándort. Nyolc-tizenhat kilós magnezittéglákat farag mindenféle méretre, formára. Ha munkáját nem végezné pontosan, a fal kitöltetlen hézagain kifolyna a nyersvas.
Közgazdasági szaknyelven: a kemencekőművesek munkájának jellege kollektív, a baleseti veszély magas. Azaz, ha nem dolgoznak egy ritmusban, a több kilós téglák könnyen balesetet okozhatnak. Ha nem számítják ki pontosan a téglák méretét, formáját, a vágógépen dolgozó társuk munkája is pontatlan lesz. Egy-egy nyersvaskeverő kemence bélése 30-35 ezer téglából készül, súlyuk összesen 250 tonna. S az acélgyártásban oly fontos, gyors munka érdeme tizenegy kőművesé és hat segédmunkásé.
VÁLTÁS FÉLÓRÁNKÉNT
Az öntőcsarnok martinkemencéinek felújítása szinte rutinmunkának számít. S mint minden ilyen feladat, ez talán a legnehezebb. Itt nincs szükség “szobrászmunkára”. Ellenben tűrni kell a 60-70 fokos meleget, s tudni, miként lehet kibontani a még forró salakból az áttüzesedett téglákat, mikor szükséges magnezit- vagy samott-téglát használni. Régebben, míg nem voltak salakbontó gépek, a több tonnás, izzó tömböket maguk fejtették ki, targoncákon, talicskákon szállították el.
A meleg miatt a martinkemencéknél félóránként váltják egymást a munkáscsoportok. Kemencekőművesnek a körülmények miatt csak 18 éven felüliek jelentkezhetnek.
– Nem fenyegeti a szakmát az elöregedés veszélye? Hogyan gondoskodnak az utánpótlásról? – kérdeztük a Kohászati Gyárépítő Vállalat dunaújvárosi kirendeltségének főépítés-vezetőjétől.
– A felszabadulás előtt főleg a vörös kőműveseket, azaz az építkezésen dolgozó munkásokat képezték át samottkőművesekké. A lakásépítés fellendülésével azonban a házépítők bére magasabb lett, mint a kohászatban dolgozóké. A tavalyi bérrendezésig úgy segítettünk magunkon, hogy a kemencekőművesek mellett hosszabb ideje dolgozó segédmunkásokat taníttattuk tovább. A jelenlegi 120 kőművesünk közül nyolcvan saját nevelésünk. Csaknem valamenynyien Dunaújvárosban telepedtek le, modern két-három szobás lakást kaptak.
Salaköntés
TÁVOL A MELEGTŐL
– Hogyan gondoskodnak az ipari ártalmak miatt leszázalékolt dolgozókról?
– Ők egy speciális brigádban dolgoznak. Nem osztjuk be őket meleg munkára, hogy ne kelljen a kemence közvetlen közelében lenniük.
Hegedűs Mária
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
