Fejér Megyei Hírlap – 1977. 09. 22.

A HM és a KPM bemutatója

Vasúti uszályhíd a Dunán

Érdekes bemutatóra került sor tegnap délelőtt a dunaújvárosi Szalki-szigeten. A
Honvédelmi és a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium szervezésében rendezett bemutatón megjelent Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter; Urbán Lajos közlekedési és postaügyi államtitkár. Ott voltak a néphadsereg és a társ fegyveres testületek parancsnoki karának, a KPM-nek, a szocialista országok hadseregeinek, közlekedési szakembereinek képviselői is.
Stadler János altábornagy, miniszterhelyettes; Kovács István, a MAHART vezérigazgatója és Szabó Béla, a MÁV vezérigazgató-helyettese adott tájékoztatást a TS vasúti uszályhíd hadműveleti és népgazdasági jelentőségéről, kialakításának és a csatlakozó vasútvonal építésének tapasztalatairól.
Olyan vasúti hidat tekinthettek meg a bemutató résztvevői, amely a maga nemében – ahogyan a tájékoztatókban elhangzott – egyedülálló. A kompátkelőtől kicsit lejjebb olyan híd feszült a Duna vize fölött, amit TS típusú uszályokból építetteki állítottak össze.
Ismert mindenki előtt a pontonhíd, amikor számos vízi járművet helyeznek szorosan egymás mellé úgy, hogy a hajók hossztengelye párhuzamos a parttal, a vízfolyással. Az a híd, amelyet tegnap láthattunk más volt: az uszályokat keresztbe állították (hossztengelyük nem párhuzamos, hanem merőleges volt a partra, vízfolyásra) azokat, s végeiket egy-egy lehajtott kis függőhíd, valamint két-két speciális csapszeg erősítette egymáshoz. Ezen túl minden uszályt horgonyokkal is rögzítettek, s természetesen megfelelően rögzítették az uszályokra fektetett vasúti sínpárt is.
Új műszaki megoldás volt, hogy keresztbe állított uszályokkal építettek vasúti hidat, valamint az uszályok egymásba kapcsolásának módja. Hasonlóan új megoldás a szélső uszályok és a part közötti szilárd összeköttetést biztosító hatalmas vasidom-szerkezet is.
Ennek a hídnak többrétű népgazdasági jelentősége is van. Először is: olyan uszályokat alakítottak ki, amelyek népgazdasági célt szolgálnak. Békés körülmények között szilárd és folyékony anyagokat szállítanak, de bármely pillanatban hidat is lehet belőlük építeni. Ez a szerepük nemcsak egy esetleges
háborús körülmények között kerül előtérbe, hanem békében is. Például hidak kiváltására, csúcsidőszakokban tehermentesítésére is bármikor alkalmasak. Ugyanakkor, a Szalkszentmárton és a Duna-part között újonnan kiépített pár kilométeres vasútvonal sem lesz békés körülmények között “holtvágány”. Mellette ugyanis egy nagy kavicsbánya van. Ennek termékeit szállítják majd ezen a vonalon, olcsóbban, mint gépkocsikkal.
Honvédelmi jelentősége pedig abban áll, hogy gyorsan megteremthető segítségével a két part közötti összeköttetés, ha a meglevő szilárd hidak nem vehetők igénybe. Ezt segíti elő, hogy a vasúti csatlakozásokat a két parton békés időben kiépítik, illetőleg, hogy olyan eszközökből állítható össze a híd. ami bármikor rendelkezésre áll.
A bemutató résztvevői megtekintették a hidat, s azt is, hogy a tolóhajóval miként lehet rendkívül rövid idő alatt egy-egy uszályt helyére állítani. Ez abban az esetben jelentős, ha a hidat a hajóforgalom miatt időnként meg kell bontani.
Láthattuk azt is, hogy két, hosszú katonai szerelvény (az egyiken például harckocsik voltak) miként halad át az uszályhídon. Jól érzékelhető volt hogy milyen erős tartása van a hídnak; az uszályok süllyedése a nagy teher alatt alig volt szemmel követhető.
Bemutatták a vasúti kocsikból és autóbuszból átalakított katonai személy- és sebesültszállító kocsikat is. Az ezeknél alkalmazott eljárások ugyancsak azt az elvet követték, hogy ne speciális rendeltetésű kocsikat képezzenek ki. hanem olyan megoldást kell alkalmazni, amivel szükség esetén gyorsan átalakíthatók a polgári életben használt eszközök.
Czinege Lajos zárszavában éppen ennek jelentőségét emelte ki. Azt, hogy újabb területen találták meg azokat a módozatokat, amelyek segítségével a népgazdasági érdekek és a honvédelmi követelmények harmonikus összhangja megteremtődött.

T. F.


fotók: HTKA – Haditechnikai Kerekasztal fórum


Élet és Tudomány – 1979. szeptember 28.

USZÁLYOKBÓL ÉPÜLT HÍD A DUNÁN

A kisebb-nagyobb folyókon való átkelés – különösen nagyobb alakulatok, hadseregek számára – minden időben a nehezebb feladatok közé számított. Ezért az állandó hidaknak – főként a kőhidaknak – a birtoklása és megóvása nem egy hadjárat és ütközet kimenetelére hatott sorsdöntően. Az állandó hidak a béke jelképei, talán épp azért, mert a háborúkban sokszor megrongálódtak vagy elpusztultak. A szükségszerűen helyhez kötött nagy hidak, sajnos, könnyen sebezhetők, megsemmisíthetők: az önműködő navigációs rendszerekkel fölszerelt rakéták és robotrepülőgépek számára könnyű cél a víz fölött feszülő beton- vagy acélszalag. Ezért elengedhetetlen, hogy néphadseregünk az állandó hidaktól függetlenül is képes legyen nagy erőkkel, sok műszaki eszközzel átkelni a vízi akadályokon, sőt az országot mintegy kettészelő nagy folyón, a Dunán is.

PILLÉREK NÉLKÜL

A helyettesítő hídnak nemcsak a harcoló csapatokat, hanem a hadtápszállítmányokat (és bizonyos polgári szállítmányokat) is át kell segítenie a folyón. Mindamellett gyorsan megépíthetőnek és gyorsan bonthatónak kell lennie – lehetőleg minden szokásos vízálláskor. Ám huzamosabb időn át is állnia kell a forgalom és a folyó kettős ostromát. Helyettesítő hídként – e követelmények alapján úgy tetszhet – egy-egy kisebb állandó hidat célszerű építeni! Valóban több ízben így is jártak el; például a budapesti Kossuth-híd voltaképpen csak szerény terhelést bíró, s csupán néhány évnyi használatra méretezett helyettesítő híd volt, ezért nemcsak városrendezési, hanem műszaki és biztonsági okok miatt is le kellett bontani.
Ám nagyobb folyókon pillérekre támaszkodó katonai rendeltetésű helyettesítő híd nemigen építhető, annak megépítése túlontúl hosszú időbe telne még akkor is, ha az építőelemek nagy részét előre legyártják és a szóba jöhető átkelési pontok körzetében raktározzák. S az ilyen hidak építéséhez sok szakképzett munkaerő kell, és hogy mikor mennyi idő alatt építhető fel a híd, az a leggondosabb előkészítés ellenére is jócskán függ az évszaktól, a folyam szintjétől, sodrásától stb.
A pillérek nélküli helyettesítő hidak viszonylag gyorsan megépíthetők. Egyik közismert fajtájuk a pontonhíd. Ezen úszó támpontok (pontonok) sora veszi át a pillér szerepét. Ám a pontonhíd, sajnos, kevéssé terhelhető: nehezebb harcjárművek (bizonyos harckocsik, lánctalpas rakétaszállító és -indító egységek stb.) nem használhatják, csak mérsékelt összsúlyú tehergépkocsik haladhatnak át rajta. A pontonhíd ugyanis – a pontonok korlátozott mérete miatt – a folyó sodrásától függően ívbe görbül, s pályájának magassága a terheléssel változik (ez utóbbi miatt vasúti pálya nem fektethető a pontonhídra; lásd ábránkat).


Egy hagyományos pontonhíd alakváltozásai (A: felülnézet; B: oldalnézet; torzított arányú vázlat)

Ráadásul a kétféle alakváltozás egymástól sem független az a ponton, amely a folyó erősebb sodrású részén van, megterhelésekor – minthogy mélyebbre merül – jobban eltávolodik a legcélszerűbb helyétől, mint egy partközeli vagy egy terheletlen ponton.
Az alakváltozás csekélyebb akkor, ha a helyettesítő hidat a kevéssé áramvonalas zárt légterű pontonok helyett kisebb ellenállású úszó testekből -uszályokból – építik meg. Ez az önként kínálkozó megoldás napjainkban több országban előtérbe került: az év nagy részében hajózható folyamokon való átkelésre több helyütt is megpróbálkoztak vele, hogy ilyen helyettesítő hidakat fejlesszenek ki. A kísérletek többnyire beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, ám a nehéz harcjárművek forgalmának a lebonyolítására alkalmas közúti és vasúti hadtáphidat elsőként nekünk sikerült készíteni!


Az új típusú helyettesítő híd “lelke” a dobozszerű TS uszály

USZÁLYOK HÁTÁN

A Magyar Néphadseregben a jobban terhelhető – és gyorsan telepíthető – helyettesítő hidak iránt a hetvenes években támadt érdeklődés. A feladattal megbízott tervezőcsoport (mérnök tisztek és polgári szakemberek csoportja) felismerte, hogy a hagyományos megoldásokat (az előre lerakott elemekből való építést és a pontonhidat; aligha alkalmazhatja: a könnyen építhető hidak óriási értékű előregyártott elemei (szerkezeti idomok, pontonok stb.) az évek során elkallódnának (például korrodálódás miatt), felhasználatlanul hevernének. Ezért a tervezők figyelme az uszályhidak felé fordult – ezek fő szerkezeti elemei, a teherviselő uszályok békeidőben sem hevernek kihasználatlanul! Megfelelő uszályokat is találtak: a MAHART tulajdonában levő, hazai sorozatgyártású 1600 tonnás TS jelű (tank- vagy szárazáru-szállító hajó) uszály fölöttébb alkalmas helyettesítő híd építésére is.
Hogy a tolóhajóhoz jól kapcsolódhasson, alakja dobozszerű, oldalai, orra és fara síkkal határoltak, szerkezete pedig erős, egyszerű és igénytelen. A TS uszályokat elsősorban ércek, tüzelő- és építőanyagok ömlesztett szállítására tervezték, de nagy méreteik alkalmassá teszik szállítótartályok (konténerek) vagy nagy berendezések és járművek szállítására is. Sokoldalúságuk jóvoltából igen jó kihasználtsággal róják a kilométereket: beszerzési árukhoz képest nagy hasznot hajtva. Ám a TS uszályokat csak áruszállításra tervezték, nem pedig helyettesítő híd elemeinek. Márpedig a tervbe vett változatban a TS uszályoknak nem is pontonként, hanem a folyás irányára merőleges, összefüggően szerelt hídként, a csatlakozásokban igen nagy erőkkel terhelve kellett helytállniuk.


Uszályoknak a hídba kapcsoláshoz való kiegészítő elemei

A tervezők a több száz méteres, a folyásra merőleges zárt szerkezet erőhatásait és mozgásait modelleken tanulmányozták. Majd kidolgozták a hídba kapcsolt TS uszályok kihorgonyzásának a módját, s elkészítették azokat a különleges csatlakozóelemeket is, amelyek az orr- és farrészen támadó nagy erők ellenére is szilárdan tartják egymás mellett az uszályokat. Az is feladat volt, hogy a hajóűrt lefedő fedélzetelemeket átalakítsák, mégpedig úgy, hogy a járművek végiggördülhessenek rajtuk, s hogy vasúti pályát fektethessenek rájuk. Végül is minden kiegészítést, minden módosítást úgy sikerült végrehajtani, hogy az uszályok ugyanúgy felhasználhatók, mint eredetileg.

NEM ELFEKVŐ KÉSZLET

1977-ben – sokhónapos tervező és kísérleti munka után – egy katonai szállítási gyakorlat keretében megépítették az első közúti TS típusú uszályhidat. Ezen a gyakorlaton még ideiglenes – facölöpös – feljárót építettek hozzá, s ekkor próbálták ki a számításba jöhető építési és bontási technológiákat. Bebizonyosodott, hogy a TS uszályok úgynevezett T tagba fogva (a tolóhajóval hosszanti oldaluk közepén kapcsoltan) jól mozgathatók, a folyamra merőlegesen biztonságosan kihorgonyozhatók és gyorsan közúti híddá kapcsolhatók. A harckocsikból és egyéb katonai járművekből álló oszlop folyamatosan, a közúti haladás ütemében és térközeit tartva haladhatott a hídon!


Harckocsik az első – kísérleti – uszályhídon

Az első tapasztalatok nyomán persze némiképp megváltozott a híd: az uszályok illesztő és kapcsoló elemei, a kihorgonyzás módja és a feljárók mind-mind tükrözik az első hídnak a tanulságait. A végleges kialakítású közúti uszályhíd később a polgári életben vizsgázott: egy felújítás alatt álló híd mellett verték föl, s rajta három hónapon át éjjel-nappal ment a közúti forgalom. Az uszályhíd a mintegy 2,5 m-es vízállásváltozás és az erős forgalom ellenére kezelőszemélyzet és javítás nélkül – egyetlen őr felügyelete alatt – üzemelt.


A közúti TS uszályhid feljárójának előregyártott főtartói

A tervezők és a gyártó műhelyek ekkor már a vasúti uszályhidon dolgoztak. A híd nagyobb terhelése, a sínpálya miatti fokozottabb igény az alaktartásra több új megoldást követelt, különösen a feljáróknál. Az ilyen híd feljáróit a folyásirányba állított 400 tonnás kavicsszállító uszályok hordják, s persze talpfák és sínek egészítik ki őket. E híd egyébként azonos a közúti TS típusú uszályhíddal. Először egy fél folyamszélességű vasúti uszályhíd épült meg, majd később – a véglegesnek szánt megoldásokkal – a Duna teljes szélességében is telepítettek vasúti uszályhidat. A vasúti helyettesítő híd szintén gyorsan és kevés emberi munkával épült meg, s biztonsággal hordozta hatalmas mozgó terhét.


Egy 44 tonnás mozdony gördül rá elsőként a kísérleti vasúti uszályhídra.

Néphadseregünknek és az érdekelt polgári intézményeknek a mérnökei TS uszályhídjukkal kijelölték a nagy folyami helyettesítő hidak világszínvonalát. Az ilyen híd szerkezeteinek java részét maguk az uszályok adják, vagyis nem elfekvő haditechnikai készlettel, hanem a polgári életben is hasznos eszközökkel sikerült pótolni az állandó hidakat. Ezt a honvédelmi és gazdasági tekintetben egyaránt kiemelkedően sikeres munkát kormányunk példaként állította a fegyveres erők tagjai és népgazdaságunk dolgozói elé, midőn a híd öt vezető tervezőmérnökének – köztük három honvédtisztnek – 1978-ban Állami Díjat adományozott.

B. M.


A TS-uszályhíd építése


A vasúti feljáróhíd beépítése


A már beépített vasúti feljáróhíd és az elkészült uszályhíd


A vasúti pályaszerkezet építése az uszályhídon


Az elkészült vasúti pályaszerkezet

További felhasznált képek: Mikus György – A TS USZÁLYHÍD KIFEJLESZTÉSE ÉS ALKALMAZÁSA

2018. 04. 02. Szalki-sziget – képek

Dunaujvaros