Egy pártmegbizatás teljesítésének története I.

Szabad Ifjúság – 1952. február 14.

Egy pártmegbizatás teljesítésének története

I. Nehéz feladat előtt a sztálinvárosi L. Szász brigád

Fazekas István elvtárs, a Mélyépítő pártbizottságának helyettes titkára elégedetten s nem kis büszkeséggel nézte, hogyan dolgozik L. Szász An­tal sztahanovista kubikos ifjú­sági brigádja …

A sztálinvárosi L. Szász Antal ifjúsági kubikosbrigád

A híres L. Szász Antal brigád most talán mindenki­nél serényebben dolgozott az Új vasúti töltés építésén. Rendkívüli, sürgős munka volt ez…
Vura József, Krizák Ferenc és az ifjúsági brigád minden tagja csendben, de olyan lel­kesedéssel dolgozott, amellyel valóban hegyeket lehet elmoz­dítani, amely legyőzhetetlenné teszi az embereket… Rákosi elvtárs 60. születésnapjára tett vállalásuk teljesítésén dolgoztak. Minden bizonnyal tel­jesítik vállalásukat. A 4062 Köbméter föld 2600 óra helyett 1300 óra alatt kerül majd a vasúti töltéshez s húzódik a dombok felől a völgyekbe. Még a talaj is kedvezett az ifjúsági brigádnak; a másodosztályú földben gyorsan sik­lott a jól kiélezett ásó és lapát.
Ez a kép rajzolódott Fazekas István elvtárs elé, ezekkel a gondolatokkal szólította meg L. Szász Antalt, az ifjú­sági brigád vezetőjét.
Nem sokáig volt együtt a fiatalokkal. Röviden egy fontos pártmegbizatást be­szélt meg velük. Szavai mély nyomot hagytak a fia­talok lelkében, gondola­taiban. Már ismét távoljárt a brigádtól, de Krizák Ferenc még mindig mozdulatlanul állt, s magában mondta, szinte meglepődött szavakkal: “Most, amikor legjobban megy a munka… Naponta százharminchét köbméter föld helyett 280 köbméter földet mozgatunk meg, amikor nap mint nap teljesítjük a válla­lást, éppen most kéri tőlünk a párt, hogy más munkát vé­gezzünk, nehezebbet mint ed­dig?”
A remény és kétség, a büsz­keség és csodálkozás érzései, gondolatai szinte egyszerre éledtek fel az ifjúmunkás szí­vekben. Dicsőség és megtisz­teltetés a párttól kapott fel­adatot végrehajtani… De mi lesz a Túri Ferenc-brigáddal folytatott párosversennyel, a 250-300 százalékkal? Így kergetőztek a gondolatok a pártmegbizatás után. De ab­ban valamennyien egyetértet­tek: minden erővel küzdenek a pártmegbizatás végrehajtá­sáért.

A gyárépület mögött, még ma is akadálytalanul száguld a csípős dunai szél. A hideg – mivel ott már nincsenek épületek – egyedül a földbe engedi kegyetlen szálait, azt fagyasztja egyre keményebbé. Erre a területre ment az L. Szász-brigád dolgozni, fel­törni a fagyos földet, hogy mielőbb felépíthessék a gyá­rat körülölelő kerítést.
A szerda éjszakai erős fagy után február 7-én, csütörtökön reggel hét órakor kezdték meg a munkát. Az ásókat kemény acélcsákányokkal váltották fel. A föld felületét mintegy 25 centiméter mély fagy bo­rította, amely nem egyszer szikrázva verte vissza a ke­mény csákányt.
Mint ezelőtt mindig, L. Szász elvtárs brigádjának fia­taljai most is egymással ver­senyezve dolgoztak. Vura Jó­zsef ifjúmunkás úgy határo­zott: “Ma minden áron kitermelek 14 köbmétert, nem engedek a 200 százalékból.” Valamennyien megszokták már a nehéz munkát, s így is szinte könnyedén emelték a csákányt. Csupán a nedvessé vált ingről érezték, hogy ke­ményebben dolgoznak, mint máskor.
Munkájuk első állomása déli 12 óra volt. A brigád ké­résére először a teljesítmény-felmérő bírálta el a brigád munkáját. Végeredményt még nem tudott mondani, mégis, szavai nem kis csalódást okoztak a brigádnak: déli 12 óráig alig termeltek többet 33 köbméternél, 105 százalé­kot teljesítettek.
Mészáros József – aki pe­dig a legjobbak közé tartozik – kedvetlenül mondta: “Ta­lán még sohasem dolgoztam ilyen erősen és mégis csak így állunk… így nem lehet teljesíteni a vállalást.”
L. Szász elvtárs maga is kissé szégyenkezve hallotta az eredményt, de nem tört meg. Krizák Ferencet, Skribanek Antalt, a brigád leg­jobbjait maga köré gyűjtötte, s azokkal együtt lelkesítette a gyengébbeket.
– Ne felejtsétek el, hogy Fazekas elvtárs személyében a pártnak ígértük meg, hogy helyt állunk. Nem hozhatunk szégyent a DISZ-brigád, a sztahanovista névre – így biztatták a többieket.
A sztálinvárosi fiatalok szí­vében, gondolataiban úgy él az L. Szász-brigád, mint amely a legnagyobb nehézsé­gek idején sem hátrál meg. Még jól emlékezik mindenki
azokra az őszi napokra, ami­kor az L. Szász-brigád térdigérő agyagos földben is kubikolt és több mint 200 száza­lékot teljesített.

Rákosi elvtárs fiataljai

Február 6-án azonban az eddigieknél is nagyobb pró­bát kellett kiálniok. A brigád egész nap a pártmegbizatáshoz méltóan dolgozott. Hol csákánnyal, hol kézzel, de küzdöttek a fagyos föld ellen, hogy mielőbb teljesítsék fel­adatukat, elkészüljön a kerí­tés alapja.
Mégis ezen az estén a meg­szokott, vidám nótaszó helyett csalódott szívvel ment haza az L. Szász-brigád. Először történt, hogy mindössze 114 százalékot teljesítettek.
Chipóth Ferenc, aki azelőtt maga vállalkozott a legnehezebb feladatokra, a brigád­tagok többségének véleményét kifejezve mondta: “Ilyen munkán nem tudjuk teljesí­teni Rákosi elvtársnak tett ígéretünket. Talán szégyen, de én más munkára kérem magam.”
A lelkesedés tüze, amely szinte mindig ott ég az L. Szász-brigád tagjainak sze­mében, most mintha csupán L. Szász Antalt fűtené. Talán csak egyedül mert arra gondolni: le lehet győzni a nehéz­ségeket, mégis teljesíteni fog­juk Rákosi elvtársnak tett ígéretünket.

Földesi József