Egy pártmegbizatás teljesítésének története II.


Szabad Ifjúság – 1952. február 15.

Egy pártmegbizatás teljesítésének története

II. Az L. Szász-brigád előretör

L. Szász Antal ifjúsági kubikos brigádja nem szokott panaszkodni. Az előző napi 114 százalékos teljesítmény után is inkább hallgatásukkal fejezték ki, hogy elégedetlenek önmagukkal.
Pedig a munka ugyanolyan serényen ment, mint máskor, talán még jobban, hiszen a szégyenkezés is fűtötte őket. Mégis látni lehetett: nem dol­goznak olyan kedvvel, mint ezelőtt, hiányzik belőlük az az élmény, amelyet máskor szinte minden talicska föld kiterme­lése után éreztek.
L. Szász Antal napközben sohasem hagyja el munka­helyét. Azokhoz a brigádveze­tőkhöz tartozik, akik nemcsak ió irányítók, líanem egyben a legjobb, legszorgalmasabb munkások is.


L. Szász Antal

 Együtt nőtt a várossal

Most mégis – talán életé­ben először – szokatlan dol­got cselekedett. Még 10 óra sem lehetett, amikor szó nél­kül letette csákányát és elhú­zódott az egyik földtöltés mögé: onnan figyelte a brigád munkáját. Talán nem oszto­zott a brigád bánatában? Nem… L. Szász elvtársnak mindenkinél jobban fájt a tegnapi 114 százalék és a mai lassan haladó munka.
Néhány percnyi gondolko­dás után legjobb barátját, Krizák Ferencet hívta magá­hoz.
– Nézd, hogy bántja a fiú­kat… Valamit tenni kellene – mondta. – Krizák elvtárs meglepődött.
– Még jobban kell dolgoz­ni, ennyi az egész – válaszol­ta. – Talán csak nem akarsz megfutamodni az akadályok elől. Vagy esetleg arra gon­dolsz, hogy majd egyszerűen megmondjuk a pártnak: az L. Szász Antal-brigád nem telje­síti Rákosi elvtársnak tett ígé­retét?
– Inkább a föld alá süllyednék szégyenemben. Ilyet soha­sem tesz meg az én brigádom. Inkább arra gondolok, hogy a jelenlegi munkamódszerünkön kellene változtatni…
A két sztahanovista ifjú­munkás ugyanolyan szótlanul ment vissza munkahelyére, ahogy eljöttek. De arcuk, sze­mük olyan örömet tükrözött, hogy azonnal észrevették a többiek: változás történt.
Mintha a reggeli nap is örömtelibben sugározna, úgy megtelt melegséggel az ifjú­munkások szíve L. Szász An­tal szavai után.
– Ezután máskép dolgo­zunk – javasolta a brigád­vezető. – Nem külön-külön, egyénenként küszködünk egy-egy rész kerítésalap kiásá­sáért, hanem csoportosan oszt­juk be a munkát. Először va­lamennyien a jeges földréteg feltörését végezzük s csak utána kezdjük meg a földkiter­melést.
A brigád örömmel fogadta a javaslatot. Cipóth Ferenc, aki még az elmúlt este is azt bizonygatta, hogy nem lehet teljesíteni a vállalást, most éppen a legértékesebb javas­lattal egészítette ki L. Szász elvtárs elgondolását.
– Azt javaslom, – mon­dotta -, hogy csak a brigád egyik fele végezze a fagyos földréteg feltörését, mert máskülönben a földszállító kocsik mindig kiesnek egy időre a termelésből. Jobb len­ne, ha a brigád öt tagja vé­gezné a fagyos föld feltörését, a többiek pedig rögtön a meglazított földet raknák a szállítókocsikra.
Még déli 11 óra sem volt, amikor L. Szász Antal bri­gádja már az új elgondolás szerint dolgozott.

Ebéd után küldöttség ke­reste fel a brigádot. Turi Fe­renc betonozó sztahanovista brigádvezető jött el hozzá. A két ifjúsági brigád már ré­gebben párosversenyben áll egymással. Eddig Turi Fe­renc brigádja vezet: 379 szá­zalékkal.
Érthető, hogy Turi Ferenc felkereste az L. Szász-brigá­dot: bántotta őt, hogy ez a neves kubikosbrigád csupán 114 százalékot teljesített. Úgy gondolta, valamiben talán segítségükre lehet.
A két sztahanovista brigád­vezető délután 3 órakor ta­lálkozott.
– Mi történt veletek, hogy így lemaradtatok – kérdezte Turi elvtárs.
– Gyertek ide mellénk dol­gozni, majd akkor megtudjá­tok – élcelődött a kubikos­brigád vezetője.
A két brigádvezető sokáig elbeszélgetett. Az L. Szász ­brigád tagjai együttesen ígér­ték meg: úgy dolgoznak, hogy mielőbb utolérjék a Turi-brigádot. Sőt még azt is meg­ígérték, hogy amint megtud­ják legközelebbi eredményü­ket, azonnal értesítik verseny­társukat.
Vannak pillanatok, amikor az ember nem tudja abba­hagyni a munkát, amikor fá­radt, de belülről égeti valami, s hajtja, hogy minél többet végezzen el. Az L. Szász­brigád tagjai ezzel az érzéssel dolgozták végig a pénteki na­pot.
Délután 5 órakor már el­hangzott a munka végét jelző sziréna, amikor megszólalt a hangos híradó. Számukra kü­lönösen értékes adatot közölt: “L. Szász elvtársék a mai na­pon 201 százalékra teljesítet­ték a normát.

Földesi József

Dunaujvaros