Hogyan működik majd a Sztálin Vasmű most épülő acélműve?

Szabad Nép – 1951. december 29.

HOGYAN MŰKÖDIK MAJD A SZTÁLIN VASMŰ MOST ÉPÜLŐ ACÉLMŰVE?

A Sztálin Vasmű nagyolvasztója hazánk leghatalmasabb nyersvastermelője lesz. Ezen a hatalmas iparte­lepen elsőrendű acélt is gyártanak majd. A Sztálin Vasmű most épülő acélműve – befejezésekor hazánk leg­nagyobb acéltermelője lesz.
Az acélmű a nagyolvasztó közvet­len szomszédságában épül. Központ­jában hatalmas, 30 méter magas ön­tőcsarnok létesül, ahol a megszokott­nál kétszerte nagyobb kemencék lesz­nek majd. Meglévő acélműveinkkel ellentétben ebben az öntőcsarnokban csak az acél öntését végzik. A mellék­munkálatok a nagycsarnok körül csoportosított különböző előkészítő és ki­szolgáló üzemekben történnek majd.

Adagolás: órák helyett 40 perc

Kísérjük figyelemmel az acélmű munkáját. A gyártás első állomása az úgynevezett betétanyagnak, az ol­vasztáshoz szükséges különböző anya­goknak az előkészítése. Erre a célra külön hely, az úgynevezett elegytér épül. Itt megtöltik és vasúti szerel­vényre rakják a betétanyagokat tar­talmazó adagolókanalakat. Ekkor a szerelvényt egy hatalmas, hat és fél méter magas, nyolcvan méter hosszú vasbetonhídra vontatják. A híd a csarnokba a kemencék mögött helyetfoglaló emelvényre, az úgynevezett pódiumra vezet.
Ekkor lép működésbe az acélmű egyik legnagyszerűbb felszerelése, az újrendszerű szovjet típusú adagoló­gép. A régi acélművekben daru he­lyezte be az adagot a kemencébe. Ne­hézkes művelet volt, a darunak min­den alkalommal 180 fokos fordulatot kellett tennie. A sztálinvárosi acélmű adagológépének karja a vagon mögül előrehatolva, egyetlen mozdulattal tolja be az adagokat a kemence nyi­tott ajtajába. Ez biztosítja az anyag­berakás gyorsaságát és lehetővé teszi azt, amire Amoszov elvtárs, a ha­zánkban járt híres szovjet martinász annyiszor felhívta a magyar martiná­szok figyelmét: mindenképen megrö­vidíteni az adagolási időt, a kemence ajtaját a lehető legrövidebb ideig tar­tani nyitva! Az új acélműnél a má­sutt órákig tartó adagolás 35-40 percig tart majd.
A kanalakban adagolt különböző anyagok mellett még nagymennyiségű folyékony nyersvasra is szükség van az acélkészítéshez. A vasmű nagy­olvasztójából a nyersvas az – öntőcsar­nok mellett felállított hatalmas tá­rójába, a keverőkemencébe kerül. A keverőkemence megoldása is újrendszerű különálló csarnokban helyezték el, hogy ne zavarhassa az öntőcsarnokban folyó munkát.

Gépesített ellenőrzés

Most már kezdődhet az olvasztás. Az acél igen magas hőfokon olvad. Az acélgyártáshoz a kemencék mun­katerében 1550, majd 1730-1750 fokra kell emelni a hőmérsékletet. Ezt a magas hőmérsékletet gázok égetésé­vel állítják elő. De milyen gázt hasz­náljunk? Régi acélműveinkben a Martin-kemencéket generátorgázzal fűtöt­ték. A magyar szenekből előállított generátorgáznak azonban magas a kéntartalma, a kén pedig az acél el­lensége. Az új acélműben ezért generátorgáz helyett más, ként nem tar­talmazó, magas fűtőértékű gázokat, a kokszgyártásnál keletkező kamragázt és a nyersvas gyártásánál keletkező kohógáz-keveréket alkalmaznak. En­nek a gázkeveréknek fűtőértéke is na­gyobb a generátorgázénál, felhasználásuk meggyorsítja az acélgyártás fo­lyamatát.
– Ne nyissuk ki a kemenceajtót, ha nem szükséges! – ismételte min­dig Amoszov elvtárs, amikor ittjárt hazánkban. A sztálinvárosi Martin­üzem tervezői mindent megtettek en­nek az elvnek érvényesítéséért. Az ol­vasztásnál eddig a martinász többször kinyitotta a kemence ajtaját és az arca elé tett, jólismert kék üvegen keresztül figyelte az olvasztást. Több­ször egymás után próbát vettek, ki­kovácsolták, eltörték és ebből külön­böző megállapításokat vontak le. A Sztálin Vasmű acélműjénél az ellen­őrzés máskép történik. Minden műve­letet érzékeny műszerekkel ellenőriz­nek. Az acélgyártás vezetője ott ül a kemencecsarnokban felállított vezérlő­asztalnál és műszerein ellenőrzi a ke­mencék működését A kemencék különböző részeiben felszerelt, pontosan működő hőfokmérők (pirométerek) a vezérlőasztalon lévő műszerekkel köz­ük a kemence minden részében elért hőfokot. A pirométerek és az egyéb műszerek jelentősen csökkentik a szükséges próbavételek számát. A gyártásvezető rátekint a műszerekre és a vezérlőasztal mellett elhelyezett kézi szabályozószelepek segítségével azonnal szabályozza a kemence fűté­sét. A kemencecsarnok mellett ezen­kívül gyors-laboratórium működik, ahonnan a próbaként vett acél elem­zésének eredményét géptávíróval azonnal jelentik a vezérlőasztalnak.
Ez a nagyszerű felszerelés az élen­járó minőségi acéltermelés felszere­lése.

Már az ötéves tervben működik az új acélmű

Új acélművünk Martin-kemencéjé­nek javítása is különleges technikai felszerelés segítségével, gyorsított mó­don történik majd. Ötletes vegyi eljá­rással olyan anyagból készítik a sa­lakzsák belső falazását, hogy az szük­ség esetén könnyen lebontható legyen. Az újratelepítésnél kis felvonók szál­lítják az anyagot, a habarcsot pedig központilag elhelyezett gép készíti és csővezeték szállítja a kemencékhez. Ez a gépesítés lehetővé teszi, hogy a ke­mencék az üzemórák csaknem 90 százalékát termelőmunkára hasznosítsák.
Az új acélmű tervezői nem feled­keztek meg az anyagtakarékosságról sem. Régi acélműveinkben a kemen­cékből eltávozó, nagy hőenergiát tar­talmazó füstgázok a kéményen ke­resztül a levegőbe szálltak, kárbavesztek. Itt különleges füstgázkazánokon keresztül fogják fel ezt a hőenergiát. Ezzel az eljárással óránként mintegy 40 tonna gőzt termelnek a vasmű szá­mára és évente körülbelül 50.000 tonna szenet takarítanak meg,
Legnagyobb és legkorszerűbb acél­művünk a sztálinvárosi acélmű, már az ötéves terv során acélt szállít az országnak.

Szabad Nép – 1953. május 10.

RAGYOGÓ JÖVŐNK TERVEI

Ilyen lesz büszkeségünk, ötéves tervünk legnagyobb alkotása, szocialista iparunk büszkesége, az épülő Sztálin Vasmű. Képünk előterében két nagykohó és közöttük az öntőcsarnok látható. Az első kohó rövidesen elkészül, s naponta sokszáztonna nyersvasat ad népgazdaságunknak. A nyáron megindul az erőmű. A kombinát egyik legjelentősebb alkotása a martinmű lesz. Olyan hatalmas építkezés ez, amilyenre a múltban a legmerészebb tervezők sem mertek gondolni. Az óriási méretű csarnokban 50 hatemeletes lakóházat lehetne elhelyezni. A martinmű egy része, a kokillacsarnok már készen áll, a jövő hónapban a martinépület vasszerkezeti részét kezdik szerelni. A martinból kikerülő acélt két hengerde dolgozza majd fel. Az óriási kombináthoz sok karbantartóüzem tartozik. A központi laboratórium, a kovácsműhely elkészült. Az öntöde első egységeiben 1951 november 7-én indult meg a munka. Annyi mozdony közlekedik majd a Sztálin Vasmű területén, hogy külön mozdonyjavítóműhely építése vált szükségessé.
Iparunk hatalmas fellegvára lesz a Duna mentén épülő kombinát. Ilyen nagy alkotásba csak olyan nép foghat, amelyik bízik jövőjében, s programja a béke, a munka, a jólét, a felemelkedés.

Az épülő acélmű /fotó: Dunai Vasmű Krónika

Az elsőként megépített III. számú Martin-kemence első acélcsapolása 1954. augusztus 20-án fotó: Gallai Sándor / Fortepan